Óvodásnak lenni csudajó...:) avagy a jótékony délután egy oviban...



Egy napra, vagyis egy délutánra ismét óvodában, csak az a 172centiméter zavart, amivel rendelkezem, amúgy állíthatom köztük volt a helyem:) Arra is rájöttem, hogy ovisnak volt a legjobb lenni: játszottunk, ettünk, aludtunk. Az alapvető és "legörömteljesebb" igények ki voltak elégítve. És be kell, hogy valljam, én nagyon el voltam tájolva a 3-5 éveseket illetően. Igen tudatosak, igen tudják mit akarnak és mit nem, és igen bőbeszédűek, még nálam is. Egy kisfiú szerelmes pillantásai is zavarba hoztak, a 172 centi mellé a plusz tizenakárhány év korkülönbség is akadályt állított közénk, de imádta a répatortát.
S.V. porontyának ovijában tartottunk egy egészéges hogyan együnk, és mit ne együnk délutánt. Tapasztalatom szerint nem egy gyerek ment haza tele hassal, mert ide vagy oda cukormentes, zöldséges, teljes kiőrlés, vagy zöldség, és aszalt gyümölcs gumicukor helyett ebből is lehet "túlzabálni". :)
Gianni volt a hangulatfelelős, aki megdöbbenésemre, illetve egyszer már tapasztaltam, de ott nagyobb gyerekeket kellett szórakoztatni, vagy épp nevelni:), a gyerekeket egy perc alatt kenyérre kente, nekünk más dolgunk nem is volt, mint enni adni, és itatni, egy kicsit babusgatni.
Nem tehetek róla a Hello Kitty megfogott:) Sőt ijesztő ösztöni megmozdulásaim is voltak...ajaj:)



Érdekes volt az is, hogy a ki szereti a zöldséget kérdésre több kéz emelkedett a magasba, mint a rántott húsira. Lehet, hogy az új generációval már nem is lesz gond? Vagy ez az időszak amikor még fogékonyak, és még nem ütött be az a korszak, hogy csak ketchuppal akarnak enni mindent..például...én ilyen voltam.:)
A menü: roston csirke zöldségekkel és barna cipóval, réptatorta mascapronéval, friss gyümölcslevek, aszalt gyümölcsök (amik eredetileg arra szolgáltak, hogy ők kenik meg a répamuffinokat, és ezzel díszítenek gumicukor helyett, de az irányítás nem a mi kezünkben volt:))

2 megjegyzés: