Feketekagyló édesköménnyel vagy kaporral?




Szeretem olvasgatni esténként Anthony Bourdain Francia bisztrókonyha könyvét, bár a fülében lógó (hadd ne nevezzem fülbevalónak) akármin néha még mindig fennakadok. De nem ezért szeretem, kell mostanában az az irónia, vagy nevezzük cinikus humornak, amit a könyve oldalain át olvashatok. Mert úgy minden pofonegyszerű, holott nem az:) de már a 12. oldalánál végleg megfogott és nem enged. Beleépült a felfogásomba a következő mondata: Ha a profi szakácsról valaki azt állítja, hogy a "főzés a vérükben van", üres szólamokat ereget. Jót zabálni-az van az ember vérében.
És tényleg, persze kell tehetség, kell érdeklődés, tanulékony felfogás, de alapjáraton én se főznék, én se akarnék itt lenni, vagy ott, vagy valószínűleg nem jelentene számomra élményt új ízek felfedezése, ha nem szeretnék enni. Tehát szeretek enni, nagyon is, a rögeszmétől azért távol állok, és nem gondolkozom napi 24 órában ételekről, vagy receptekről...de mivel szeretek enni, és akkor most kell pontosítanom: az ízekért szeretek enni, szeretek erről/ezzel kapcsolatban tanulni, és még élményt is jelent, és hovatovább-netovább nyugalmat is ad ha ezzel foglalkozhatok (bármilyen formában) akkor...nah akkor mi is? :) Megakadtam...még képlékeny ez a gondolatmenet... Kérem senki ne nézzen elmeháborodottnak, mostanában ez teljesen normális:)



A könyvben tényleg olyan receptek sorozata van, ha már van egy kis rutin, türelem és odafigyelés olyan ételeket varázsolhatunk, amiért akár vád is érhet, hogy "nana, hol volt a séf a konyhában". Pedig MI voltunk a séfek. Ez most egy igen egyszerű recept, de kinézetre is igen hatásos. Főleg ha sikerül kagylóhoz jutnunk (vagy mindenhol van, vagy sehol sincs). Néha idehúznám a tengert a Balaton mellé...

Akkor ajánlatos venni feketekagylót, ha:
  • nem büdös, még véletlenül sem
  • zártak, vagy mint megtudtam, ha megkopogtatjuk őket és mozognak akkor jó (és tényleg mozgott:))
  • fényes a héja, nem törött
  • ha nem tenyésztett fajtát vásárolunk azt általában szeptembertől-februárig érdemes
  • saját tapasztalat, a kevesebb néha több, mert laktató fogás
  • a legjobban akkor jártunk ha megtisztították (de nem egy nagy erőfeszítést igénylő munka)
A tisztítás, mint írtam, nem egy ördögi kör. Folyó hideg vízben többször át kell mosni, És esetlegesen egy kiskefével ledörzsölni. A főzés előtt kell a kis szakállat eltávolítani.

A mostani főzésnél nagyon figyeltek, ugyanis már volt probléma fekete kagyló evésből. Hát így jár az aki nem bír magával az all you can eat-en majd repülőre száll...:) Hol marad a bizalom?:)
Másrészről már az első mondat az volt, ugye lesz hozzá sült krumpli? Mire én megbotránkozott arccal:Elnézést sült krumpli? Kagylóhoz??? És igen. Majd ámulva hallgattam édesapámat, hogy Belgiumban mindig így ette. Ami még feljebb tette azt a lécet az elméletben pofonegyszerű kagyló esetében, mert több, mint 10éves belga tapasztalattal olyan esélytelennek tűnt elkápráztatni. Így bukkantam rá Csurtusék utazásai blogjára, ami egy igazi gyöngyszem az éterben, egyrészről, mert rengeteg helyen jártak, másrészről zseniálisan humoros:)




Moules á la grecque (Anthony Bourdain)

1/2dl olívaolaj
1édeskömény vékonyra szeletelve
2 mogyoróhagyma (salottám volt) vékonyra szelve
4g zúzott fokhagyma
2dl fehérbor
1 citrom leve
1ek koriandermag
1ek köménymag
só,bors
3kg kagyló

Az olajat felhevítjük a lábosban, majd hozzáadjuk az édesköményt, a hagymát, fokhagymát é puhára pároljuk őket. Hozzáöntjük a fehérbort, a citromlevet, a koriander és köménymagot (mivel egyik sem favorit, nálam ez kimaradt és petrezselyem került bele), egy kis só és bors, majd felforraljuk. Beletesszük a kagylókat, lefedjük és addig főzzük, egyszer-kétszer megrázzuk, amíg a kagylók ki nem nyílnak (8-10perc). A végén én az édeskömény szárát is rádobáltam.




Mivel tudtam, hogy az édeskömény variáció akár meredek is lehet az itthoni szájízeknek, ezért a piacon beszerezem még kaprot is. Amit azt hiszem megszerettem...még egy kicsit félek kimondani:)
Azért szeretnék mutatni egy másik édesköményes kagyló verziót, amit most találtam, és első dolgom az lesz, hogy el kell készítenem: Currys feketekagyló édesköménnyel

Feketekagyló kapormártással

1,5kg fekete kagyló
1 salottahagyma
2g fokhagyma1csokor kapor
1dl fehérbor
1,5dl tejszín
1 tojássárga
só,bors

A salottahagymát a fokhagymával megpároltam, felöntöttem a borral, és felforraltam. Majd a kagylókat egy fél csokor aprított kaporral, sózva és borsozva lefedve 8-10percig főztem, még ki nem nyíltak. Ezután kiemeltem a kagylókat és és letakartam, hogy ki ne hűljenek. Magas lángra kapcsoltam, és hozzáadtam a tojássárgával elkevert tejszínt, és 2 perc alatt sűrűre forraltam. Ráöntöttem a kagylókra, a kapor másik felét, pedig felaprítva rászórtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése