Gyors jelentés: Michelin csillag hullott Budapestre



Alig vártam, hogy gép közelbe kerüljek! Valamiért olyan izgatott lettem, mint egy kisgyerek, pláne, hogy a tippemet egyre és kizárólagosan a COSTES étteremre adtam le.
Még updatelek, addigis az Indexen, a Telegraphon!


(penzcentrum.hu)

Update (de nem a Norbi)

Lehetne úgy kezdeni, hogy hosszú sorokon keresztül örömmel átitatott szavakban fogalmazódnak meg azok a gondolatok, amikor megtudtam reggel, hogy bekerültünk a Michelin Guide-ba. Viszont ismét kopottas gépem mögé ülve, percekig néztem az első és egyetlen hozzászólást.
Idézve: "Miért nagy az orom? A shef nem magyar."
Az a magyar mentalitás, az visz minket oda, vagyis leginkább hátráltat bármiféle törekvésekbe is... hogy örülni felhőtlenül már kellemetlen és kényelmetlen lenne? és csodálkozom ezek után, hogy csillagot kaptunk, vagy bib gourmand címeket.
Az én felfogásomban, ez egy gyönyörű kezdő (és egyben mégis elért) lépés, egy bátorítás a szakmában. Valahol el kell kezdeni, és ha eddig magyar séf vezetésével nem voltunk rá képesek, akkor, igen egyszerűen azt mondanám: Ez van. Leszünk mi még jobbak is. Nekem alapvetően semmi problémám nincsen azzal, hogy portugál séf (majd ugye a váltás miatt mára argentin séf) vezetésével sikerült elérni az 1 Michelin csillagot. A háttérben magyar tulajdonossal, magyar egyesületi támogatással, és egyenlőre még leginkább Franciaországból behozott alapanyaggal. Ezen megint lehetne kötekedni, a magyar alapanyagok, ugye hol maradnak, mikor büszkén hirdetik, hogy márpedig van, csak utána kell járni. A helyzet az, hogy jó alapanyag van, a kiválótól még messze vagyunk. Azt kell megérteni, hogy minden egyes nap, azért küzdenek a bennfentesek, szakácsok, termelők (akik felismerték, hogy az igazi minőség hosszú távon ismét megtérül), hogy 100%-os önerőből végre a legjobbat tudjuk felmutatni. Ehhez idő kell, és folyamatos optimizmus ahelyett, hogy a sebeket nyalogatnánk. És persze vannak az abszolút elutasítók a Michelin Guide kiadványával szemben, mennyire valós, és mennyire vált kereskedelmi védjeggyé? Ekkor is azt gondolom, hogy a végeredmény a lényeg, ez irányít, ennek kell/meg lehet/ nem kell megfelelni. Ezt mindenki maga dönti el. Csak azt nem értem, hogy miért van az, hogy azt kell támadni aki ezt tűzi ki végcélként, és az persze meg sincs említve, aki elutasítja, az miért nincsen kóstolgatva? Órákon át lehet rajta csámcsogni, órákon át lehet vérmesen kommentelgetni, otthon a késsel hadonászva háborogni, vagy egyszerűen örülni, hogy erre a térképre is végre felkerültünk, és ez még csak a kezdet. Nem szeretem azokat a nézeteket sem, akik csak a külföldi világot tudják majmolni (pl: csak a francia konyha kerülhet szóba), nem tudok azzal sem érvényesülni, hogy elhatárolódunk és megyünk a saját fejünk után. De nagyon egyetértek azzal, hogy ha kölcsönösen átvesszük a jót ,megtartjuk ezzel a sajátot és egyensúlyban gondolkodunk szélsőségek helyett. Örülni kellene, ezzel együtt változni, ezért kellene kollektíven összefogni a magyar konyha szakmáját. Vagy együtt, vagy sehogy. És itt együtt tették le az asztalra azt amit ma az útikönyv egy csillaggal jelzett. Nem kell mindennap idejárni, képtelenség is lenne, hol van egy átlagfizetés egy ilyen étteremhez. Ha viszont megengedhető nagy napokon, akkor szeretném a gyomromat itt is kényeztetni. Attól még senki nem lesz sznob, ha ellátogat minőségi éttermekbe (Csalogány, Alabárdos, Kistücsök, Bock stb.) amellett, hogy szeret ebédelni a Fehérvári úti piacon. (Nagyon szeretem a piac hangulatát)
Azt mondják inkább legyen 100 irigyem, mint egy aki sajnáljon. Én ezzel gratulálnék a Costesnek, és a többieknek, a háttérben működő segítő kezeknek!
Arra persze kíváncsi vagyok mennyivel mennek fel az árak. Mert ha egyáltalán nem, még jobb érzéssel fog eltölteni a csillag híre.:)





Egy kis Michelin:

A kiadvány 5 értékelési szempontot vesz figyelembe:
  • az étel minősége
  • sütés-főzés módszere
  • konyhai személyzet hozzáértése
  • ár-érték arány
  • megbízhatóság
A kritikusok, akik maguk is csillagos éttermek szakácsai voltak inkognitóban járják a világon az éttermeket, és szigorú pontrendszerük alapján ítélik meg a csillagokat. Mindezt nem elég megkapni, de még nehezebb megtartani vagy még kettőt gyűjteni hozzá a legjobb esetben. Itthon két körben is érkeztek a séf váltás miatt, és úgy tűnik megtartották az első élményt és beválogatták a Costes éttermet.

Szombaton a Radio Café Gasztrománia műsorában 11től a Michelin főszerkesztőjét hallhatjátok :9

6 megjegyzés:

  1. Miert a nagy orom? A shef nem magyar.
    Zita

    VálaszTörlés
  2. Update résszel teljesen egyet értek. Ez egy nagyon-nagyon nagy dolog, aminek örülni kell : ))))))) És hogy a séf nem magyar?? Az egy dolog, de az étterem az! És biztos vagyok benne, hogy hamarosan magyar séffel rendelkező étterem is ilyen csillag tulajdonosa lesz!
    Csakis optimizmussal és pozitív hozzáállássaal lehet előrelépni, előrejutni bármiben, a negatív hozzállás hátráltat, visszavet és rengeteg örömtől foszt meg!
    Az öröm pedig jó, nagyon jó és nem mellesleg a hosszú élet titka! : ))

    VálaszTörlés
  3. Teljesen mindegy hogy magyar vagy nem,ez nagyon nagy dolog és óriási előrelépés a magyar gasztronómia világában!!!Én csak gratulálni tudok hozzá!!!
    Üdv:Attila

    VálaszTörlés
  4. A cikkben a képen nem te vagy?:)http://index.hu/kultur/eletmod/2010/03/21/megettuk_a_csillagot/

    VálaszTörlés
  5. Te vagy a képen jobbra?:)

    http://kep.index.hu/1/0/137/1376/13768/1376897_ea02cf49f590b6852c635c5531d4ebc9_wm.jpg

    VálaszTörlés