Megihletett borjúnyak



Szeretek az Olimpia étterembe járni, nekem ez az a kategória ami havonta egyszer-kétszer (és ha időm is engedi) belefér. Bárhogy is nézem 1650ft-ért máshol, ilyen finom és laktató 3 fogást nem találni. Szeretem a légkört, bár mostanában van egy kis futószalag érzetem az ebédeknél. Mindenki jönni akar (a szakma "krémje" is mindig felbukkan), képesek kint állni és várni még fel nem szabadul egy asztal. Legutóbb, mi már 12 előtt érkeztünk 10perccel, és nem voltunk egyedül. Volt olyan is, mikor fél3kor értünk oda, hiába néztem esdeklően nem tudtak enni adni, kifosztották a konyhát. Ez az étteremnek nyert ügy, nekem kicsit veszteség, hogy hiányzik a régi nyugodt hangulat. Az ételek viszont egyre jobbak. Így jártam legutóbb egy zöldséges bárányraguval. Az íze még mindig itt a számban, de meg sem próbálom reprodukálni. Vannak esélytelennek látszó projektek, és ez a bárányragu annak tűnik. Az inspiráló erőt viszont kár tagadni is, egyre jobban érzem, hogy amióta Viktor mellett tanulok, mindig elkapok egy-egy fonalat, beindul a brainstorming a fejemben és leteszek valamit az asztalra aminél kiszúrja az ember szemét a Segal védjegy (eddig nem igazán tudatosult bennem, de felnyitották a szemem). Én ennek nagyon örülök, ezek szerint ragad is rám valami:) Mert elkerülhetetlen, hogy a hatások ne ivódjanak a gondolataimba. Úgy érzem elkezdtem fejlődni, ez nem feltétlenül az jelenti, hogy olyan recepteket osztok meg, ami fél óra alatt elkészíthetőek. Vannak kísérletek, amik biztosan szorulnak javításra, de végre merek alkotni, még ha az néha csúfos kudarccal is jár. (Nem rég ismét próbálkoztam a Szt. János kenyérfa sziruppal, és végül olyan rossz lett, hogy a kutyáknak sem mertem odaadni...)


Az Olimpia tanítása persze más, ott vendég vagyok, és nem veszek részt a folyamatokban. Mégis a következő hétvégén a borjúnyakragumat Takács Lajos ihlette. Vagyis onnan indult el a történet...:) Mindig rájövök, hogy én nagyon szeretem az egytálételeket, és lényegében egy fazékban érnek össze az ízek.




Zöldséges borjúnyak bulgurral

30dkg felkockázott borjúnyak
1 édeskömény
1 salottahagyma
2g fokhagyma
görögszénamag
mustármag
őrölt paprika
paradicsom paszta
csirkealaplé
só,bors
1 cukkini
3 sárgarépa
1 édesburgonya
2dl bulgur (csirkealaplében)

A felaprított salottahagymát, fokhagymát és felszeletelt édesköményt olívaolajon üvegesre párolom, majd hozzáadom a mustármagot. Amikor a mustármag elkezd pattogni, félrehúzom, hozzákeverek egy kevés őrölt fűszerpaprikát, görögszénamagot és hozzáadok 2-3 ek vizet. Visszateszem a tűzre, átforgatom és belerakom a borjúnyakat. Ha a hús átpirult, felöntöm annyi csirkealaplével amennyi elfedi és belekeverek egy-két evőkanál paradicsompasztát. Lassú lángon főzöm másfél órán keresztül. Közben a zöldségeket felaprítom, és sós lobogó vízben 2-2 percekre külön-külön előfőzöm. A pörköltöt sózom, borsozom és a végén keverem bele a zöldségeket, amivel együtt főzöm még 10-15 percig. A bulgurt forró csirkealaplében lefedve várom még megduzzadnak és a főzés utolsó 5 percében keverem a zöldséges húsos raguhoz.
Másnapra a bulgur még jobban felszívja a maradék levét a pörköltnek, és az ízek is összeérnek.

Görögszénamag: vagy nevezik lepkeszegmagnak is. Rengeteg felhasználási módja és íze is van. Olvastam, ha pirítják akkor keserűvé válik, de ha szinte sötétbarna árnyalatig pirul, akkor ismét elveszíti keserűségét és pörkölt dió íze lesz. Ha főzzük, akkor alapvetően juharszirupos vagy barnacukor íze van (nálam határozottan az utóbbi), a wikin pedig egy teljes összefoglalót lehet róla olvasni. Ennek közönhetően jöttem rá milyen kincs is van a fűszerpolcomon, és mennyi mindennek az alapját adja amiről eddig fogalmam nem volt (pl.: curry).

Bulgur: törökök rizsének nevezik a érett búzaszemeket megpárolt majd kiszárított és végül összetört búzát. Őrlési folyamattól függ, hogy mekkorák lesznek a szemek. (árpagyöngy nagyságú vagy a kuszkuszhoz hasonlító szemek) C&V-nál, mint a török konyha fanatikusánál autentikus receptek is lehet találni bulgurral. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése