Czifray verseny...utolsó felvonás!

fotó: Terei Miklós

Már megint lemaradtam, két kedvenc bloggerinám: Kriszti és Gabi, és nem mellesleg főzőtársaim serényen megírták élménybeszámolójukat, én meg megfogadtam, hogy még ma megírom a posztot, csak azért is...van még 31percem:)
Azért ez jó érzés, mármint, hogy olyanokkal főzhettem együtt, ráadásul egy pályán, akiket olvasok, akik úgy érzem, nem csak egy éteri kapcsolatot jelentenek. Bár az izgulástól ez sem mentett meg...ki gondolta volna:) pedig azt hinném minél több a megmérettetés, a stresszhelyzet annál könnyebben veszem az akadályokat, csak az a kéz remegés, első mozdulattól végig kísért. Jelentem az ujjak megmaradtak, egy harci sérülés csúszott be az átkozott karamellel:)
Sosem gondoltam volna, hogy én egyszer ide eljutok. Olvasni bűvös szakácson, elmenni nézőnek az egy dolog, de behívva lenni, azt mondtam magamban: Jézus, lehet, hogy jobb a látvány mint az íz...be fogok égni, kellett ez nekem? Pedig amíg nem hívtak be meg voltam elégedve határozottan, aztán, az utolsó pillanatban, átvariáltam a receptet...jól döntöttem:) Ez bejött:)
A versenytől függetlenül nagyon jól éreztem magam, jó volt újra látni Tibort, és a retro kávés tejberizsét (imádom a stílusát), felejthetetlen élmény volt Gabi sóskás tokánya (zavarba ejtő módon a végén már kézzel ettem), és Kriszti epres rizs gombócát is (titokban magyar nigellanak fogom hívni, verhetetlen az egyszerű és nagyszerű receptekben, és végre meg is bizonyosodhattam róla) Annyira sikeres, és erős volt a mezőny, hogy az eredmény hirdetésnél még pezsgőt is bontottak. Így volt kerek ez a történet, és akkor már tényleg éreztem, azért ez nem semmi, hogy itt vagyunk. Mindenkiben volt valami plusz, mindenki hozott egy saját stílust, amiből lehetett tanulni, átgondolni, és újabb inspirációt nyerni. Nah, igen...eredményhirdetés, azért voltak előtte apróm csúszások, malőrök, és izgulás is...
fotó: Bakcsy Árpád

Minden ott kezdődött, hogy kitaláltam egy hónapja tejberizs krémest fogok készíteni, 4-5 napig kandíroztam a réteslapot, de csak nem voltam vele megelégedve, fehércsokit szerettem volna beleépíteni a desszertbe, sőt voltak kecskesajtos ötleteim, édesköményes (ami azóta sincs elvetve)...aztán jött a kopp. A valamiféle bizonyítás...fél éve Segal mellett tanulgatok a vacsoráin. Amit tudtam magamba szívtam, és eljött az a pont, hogy be is kellene mutatnom, ezt tanultam, ezt kaptam, ez lett belőle. Megtörtént az első áttörés mikor a köszöntő falatkát elkészíthettem, és itt volt a remek alkalom, hogy megnézzem hol tartok, és a legjobb visszaigazolás nem is lehetett volna más, mint hogy a zsűri elmondja véleményét. Nekem ez kell, nekem kell a megerősítés, vagy éppen a helyre rakás, nekem kell, hogy jobbról balról érjen élmény, vagy pofon, hogy fejlődhessek. Az volt a legjobb, hogy se Segal, se Zsófi nem tudták mire készülök, és volt bennem valami gyermeteg csín érzet is:) Izgalmas volt, hogy nem mondhatom el, hogy nem is akarom elmondani, hogy mi lesz az első reakció:)
Aztán egyszer csak ott álltam a konyhán, gatyám tele, fejem zúg, lepakolok, ráeszmélek miket hagytam otthon, mert nyilván otthon hagyom...Krisztinek ezúton is hála a törlőkendőkért:)
És szépen elrendezem a sorrendet miután mi fog következni...és egyszer csak megborul, a karamell túlég, így lettek kis pöti amorf díszelemeim...murphy...a következő pillanatban pedig a zsűri előtt állok, és mikor kijövök ujjongva rohanok végig a folyosón, majd mikor megkérdezik mi volt, nem emlékszem...a sokk, meg a hülyeség az ami bennem exponenciálisan nő napról napra:) Arra emlékeztem már akkor is, hogy megkérdezték mi a desszertem és elkezdtem mondani a receptet...:)
Tulajdonképpen Kriszti férje mesélte el, mi történt bent:) Én meg bólogattam, hogy tééényleg...
Életem legjobb kritikája, Segal és Zsófi (talán az elfogultság esetlegessége miatt?:) ) alig szólt valamit (vagy csak én vártam többet:)), én meg szuggeráltam, mondjátok még, hangosan pedig kimondtam, hogy lehet szidni nyugodtan, kell a kritika, mikor azt mondták nem tudnak mit mondani, mert jó. Azért a végén odaosontam, hogy na..tessék mondani a korrekt véleményt, és a vélemény maradt.:) MBT szerintem csupaszív ember, olyan kedvesen érthetően mondja el a jó tanácsait, a kritikáit, az ember megérti, átérzi azt a tudást ami benne van, és ha okos elfogadja. Elfogadom:) Igaza volt, hogy az édesrizst kevésbé kellett volna ledarálnom, és a mangót nehéz felszedni kanállal, elvisel az több gyömbérszirupot is és akkor könnyebben megy....hát így ennyi:) Kicsit megszeppenve még, és nagyon mosolyogva gondolok vissza erre a napra. A büvősszakácson pedig hamarosan olvashatóak is lesznek az eredményeink.

A hangulatot videóban is sikerült megörökíteni:



És akkor a végeredmény:


fotó: Bakcsy Árpád

Távol-Kelet tejberizse

édesrizs
kókusztej

víz
rizsszirup
kókuszreszelék
zselatin

A darabosra darált édesrizset átmosom, majd lassú tűzön főzöm a többi hozzávalóval, a végén zselatin teszek hozzá, és formába töltöm.
Az első megmutatott verzióm után, nem voltam teljesen elégedett, túl erősnek találtam a textúráját a panna cotta állagához képest, ezért finomítottam rajta a darálás segítségével.

tejszín
tej
caffir lime levél
lime leve és reszelt héja
rizsszirup
zselatin
gyömbér

A reszelt gyömbért a rizsszipruppal forrásig melegítem, párszor átkavarom, és mikor nagyon habzik hozzáadom a tejszínt, a tejet, és a többi hozzávalót. Lasú lángon főzöm, majd zselatinnal sűrítem. Hagyom kissé megdermedni, ráöntöm a tejberizs alapra és irány a hűtő.
Éreztem, hogy kevés a caffir lime, hiába kell még egy citrom íz, és a lime nem hazudtolta meg magát.

gyömbér
cukor
víz
mangó

A gyömbért cukorral és vízzel főzöm, mikor szirupossá válik átszűröm, hagyom kihűlni és a friss mangóhoz keverem.
A desszertnél éreztem a gyümölcs hiányát így került bele a mangó és a gyömbér áthúzás helyett, a gyümölcs ízével való játékra tettem le a voksom.

narancs


A narancshéját 1:1 arányban nagyszemű tengeri sóval 3-4 napon keresztül szárítottam, néha átforgattam, végül ledaráltam.
T9bb okból került rá a desszertre, egyrészt a karamell és a só kedvező párosítása miatt, másrészről a pannacotta citrusosságának fokozására.

üvegtészta
szőlőmagolaj
cukor

Az üvegtésztát szőlőmagolajban kisütöm (semleges ízű marad). Karamellt készítek, ebbe mártom bele az üvegtésztát, majd vajjal megkent sütőpapírra fektetem rá még megdermed.

4 megjegyzés:

  1. A narancssót meg milyen szerényen elhallgatod a kifejtésnél! Pedig az engem annyira letaglózott, hogy azóta is majd' minden este narancsos rizskrém brulée volt itthon sós karamellel! ( a Távol-Kelet tejberizsének végtelenül leegyszerűsített és átvariált változataként :) )

    VálaszTörlés
  2. Szia Angéla

    Nekem a te tejberizses desszerted tetszett a legjobban az indulókéból, kinézetre elég minimál, így (képről) nem annyira harsány mint más indolóké. Amiért nagyon tetszik az maga az ötlet, és bizony 3-4 kurva jó ötlet van benne, ami miatt mély tiszteletemet fejezem ki ezúton is, és hogy tudd kis módosítással fel fogom vetetni az munkahelyem étlapjára.
    A módosítás részemről annyi hogy a mangó bekerül a rizs és a pannacotta közé egy enyhén füszeres mangópüré formájában.
    Ha felkerült, majd lefényképezem és megmutatom ;)
    Minden jót és szépet

    VálaszTörlés
  3. Szia KeveMarcHarc:)

    Meg sem tudok szólalni, vagyis írni:)
    Nagyon szépen köszönöm:) El se hiszem!:)
    Kiváncsi vagyok, várom-várom, már most türelmetlenkedek:)

    VálaszTörlés