Kakashere olaszosan


Történt ugyanis, hogy egy szerda estén megint Zsófinak segítettem készülődni a Kino mozis Food&Film estre. Most kivételesen még zsúfoltabb volt ez a nap, mert a cukitól rendelt kisebb desszerteket, és csak neki akkor kitaláltam, valami olyat ami neki is tetszene, a vendégeknek is és minden bizonnyal köze is van a filmhez, mert ugyan, azt én nem láttam, de megkaptam a forgatókönyvet Zsófi elmondásából. Így kezdődött a reggel a műhelyben, és folytatódott Zsófinál. Szerintem baromi jó ötlet ez a kis rendezvény, ennél jobb kombinációt ugyanis én jelen pillanatban nem tudok elképzelni, egy valamivel egészíteném ki, egy jó evés és film után egy jól megérdemelt zenei továbbképzésnek nem tudnék ellenállni az éjszakába.
A desszertek tekintetében készítettünk egy levendulás barackos tejcsokoládés verziót és egy citromos málnásat. És egyúttal katartikus élmény ért azzal, hogy jöttek oda hozzám és kérdezték, hol lehet ezt kapni, és még sosem ettek ilyen finomat. Nah ez az a pont amiért folyton azt mondom ezért szeretem ezt a szakmát, ezért jó ötletelni, megvalósítani, hogy utána mosoly, és jó teltség érzést lássak az arcokon. (Amúgy igen, kapható lesz)
Az én katartikus élményemet Zsófi tripla paradicsomos tésztasalátája okozta. De annyira, hogy miközben késztettük ettem, mikor tálaltuk, ettem, és kaptunk haza is, amit először beterveztem másnapra, de még aznap nekiestünk. És mikor elfogyott, akkor szomorúan álltam ama tény elé, hogy ezt most vagy elkészítem, vagy még sokáig gondolok rá.
Egyik sem, aktuálissá vált a herepörkölt elkészítése, a sült velő után. Igazából közben, mert annyira elkapott az ihlet, és mertem remélni, hogy megfelelően lehet igenis adaptálni a tésztasalátát egy jó adag herepöribe...

Kapros paradicsomos herepörkölt

hagyma
pirospaprika
vörösbor
fokhagyma
paradicsom
oregano, bazsalikom
só, bors
kakashere megtisztítva
kapor, petrezselyem

A hagymát, fokhagymát olaj és vaj keverékén megpárolom, majd hozzáadok kevés pirospaprikát és egy-két löket bort, amit lassan visszafőzök. Ezután jöhet bele a paradicsom (darabolt, konzerves), az oregáno és a bazsalikom, majd a here. Sózom, borsozom, és lassú főzés mellett 30percig főzöm. Tálalás előtt friss aprított petrezselyem és kapor kerül bele.
Állati, de jó:)

Paraj&Lazac


Tegnap felfedeztem megint a Fény utcai piacot, utoljára lángost mentem enni, és előtte is csak azért került az utamba, mert a tavalyi Toplistában írni kellett a piacokról, én meg felfedeztem amit tudtam..imádtam...a pénztárcám nem annyira, de most ismét meg kellett állapítanom, ami kell az van, csak a friss koriander hiányzik. Most egy kicsit hiányzik Ági zöldséges a Tátra utcából, egy sarok választott el a friss zöldjeimtől. Titkon még reménykedek, hogy valamit kihagytam és mégsem sikerült felfedezni, vagy a közelben van valami amiről nem tudok. Nem tudok?
A parajt imádom, bár lehetett kapni, de most más volt a lista, ezzel is próbálom elkerülni, hogy a hűtő tartalma ne ránk rohadjon, hanem nemes egyszerűséggel jól elfogyjon. Eszembe jutott egy örökzöld ami tényleg zöld, nagyon zöld, és főzelék, és lazaccal szeretem készíteni, de nagyon-nagyon. Íme egy archív most.

Parajfőzelék lazaccal

paraj
salottahagyma
fokhagyma
vaj
olívaolaj
vermut
alaplé
tojássárga
tejszín
szerecsendió

A parajt blansírozom sós vízben, majd jeges vízbe teszem, hogy ne főjön tovább és megtartsa az élénk színét. Az alap tulajdonképpen egy veluté alap, amihez a hagymát és a fokhagymát vajas olívaolajon megfuttatok, majd felöntöm vermuttal, amit visszaforralok, és hozzáadok egy kevés alaplevet. Egy másik edényben közben tejszín forralok lassan, hogy 3/4ig visszafőjön. Félrehúzom, é ha egy kicsit kihűlt tojássárgát keverek el benne. Ezt adagolom fokozatosan az alapléhez (de már nem forralom). Összeturmixolom a parajjal, sózom, szerecsendiót reszelek rá, esetleg egy kevés parmezán. Ez most jutott eszembe...:)

A lazachoz egy olívaolajas citromos fokhagymás marinádot készítek, ebben hagyom állni, még el nem készül a főzelék (a citrom ezzel már meg is főzi a lazacot). Végül megsütöm mindkét oldalán és sózom tálaláskor. Apropó lazac...vészes híreket hallottam róla, pontosabban a minőségéről. A fogasról már nem is beszélve, ha ez igaz, lemondok róluk.

Birka, tarhonya, és a zöldségek


Megtörtént, tágas konyha, fényáradat az egész lakban, már csak elvétve botlunk bele egy dobozba. Belaktuk, és megtörtént az első "komolyabb" főzés is. Érdekes a költözés napján már úgy állt a konyha, mintha évek óta itt élnénk, pedig nem, csak ezzel kezdtem. Ez volt a legfontosabbnak tűnő abban a pillanatban.
Annyira rákészültem, hogy végre szabadnap, egész nap csak főzök, rendezkedek, majd előveszem a fotómasinát, és akkor olyan csodálatos képet fogok készíteni, de...
Az akkumulátora lemerült, és maradjunk annyiban fogalmam nincs melyik dobozban lehet a töltője. Maradt a mobilos kép, de már így is boldogság van, az élet apró örömei, hogy végre süt a nap, egész nap.

Szt. Jánoskenyérfa szirupos birkapörkölt édesköményes tarhonyával

1.5kg birkaapróhús (csontosan)
2fej hagyma
2gerezd fokhagyma
2kk pirospaprika
1kk chili
1kk római kömény

3ek sűrített paradicsom
2-3 löket sherry ecet
3-4ek szt. jánoskenyérfa szirup

tarhonya
édeskömény
bébi spenót
sárgarépa
vaj
alaplé
só,bors


A pörköltnél a hagymákat üvegesre főzöm, majd hozzáadom a fűszereket, a paradicsomot, egy kevés vizet, és felforralom egyszer. Ezután hozzákeverem a húst, magas lángon átpirítom, leveszem a lángot, és lefedve lassan elkezdem főzni. A végén (kb. 2és fél óra után) elkeverem benne a sherryt, a szirupot, ismét magas lángra veszem, és addig főzöm, még az ecet el nem párolog.

A tarhonyából tulajdonképpen rizottót készítek, kevés vaj és olívaolaj keverékén kicsit megpirítom a zöldségeket, a spenót kivételével. Ezután hozzáadom a tarhonyát és folyamatosan adagolom hozzá az alaplevet, még teljesen meg nem fő. A végén ízesítem (só, bors, de akár sabji fűszerkeverék is mehet bele), és hideg vajjal átkeverem, a spenótnak pont elég lesz ez a meleg, hogy kicsit megfonnyadjon. Tálalásnál viszont kerül rá még frissen vágott édeskömény és spenót.

Desszertelek is, készítettem pohárkrémeket, amik nagyon gyorsan kudarcba fulladtak. Hogy őszinte legyek, nagyon megtört, és duzzogtam magamban, jól van, ez kell nektek akkor a Danubius szelet (a leginkább nem kedvenc). És jöhetne a sok de, hogy nem akartam zselatinnal megfogatni, ezért nem tudtak állni a hűtőbe, hogy nem az a közönség/vendégkör van aki lelkesedne iránta, vagy egyszerűen nem volt jó. Ezért belevetettem magam a feketerdő francia alapon való megvalósításába. Tegnap már azt hittem kész. Most újra jár az agyam, és még mindig van ötletem. Első körben összeraktam egy tányérdesszert formájában, a nagy hév, és a körülmények engedélyével (első körben általában a textúrákra vagyok kíváncsi, nagy öröm ha már az ízbe nem találok kifogásolni valót, de ilyen sosincs...:)), és rájöttem, hiányzik néha a Tücsök.