(minden földi jó) MACESZKUGLÓF

Emlékeztek, hogy azt mertem ígérni egy közzétett kép után, hogy másnap mutatom a receptet is? Egyrészt a hülye blogger ugye, mert addig ki nem rak receptet még nincs hozzá kép is, bizonyítva a "termék" létezését. Másrészt a hülye én, akiben fel sem merült 100%-os bizalmat fektetve a Gyerek-be (értsd: 38 kg, fekete, négy lába van, és mindenről tudnia kell, de legfőképp mindent meg kell kóstolnia), hogy éjjel nem alakítja át a konyhát önkiszolgáló bárkonyhává, ahol két lábra állva és ezzel a pultot támasztva, óvatosan, csak semmi csámcsogás, vagyis úri módra amíg eléri a tányért addig nyalja...
Vagyis a fél macesztorta árába került a minőségi ellenőrzés a részéről. Mondhatnám, te hülye kutya, te! Úgysem értené, inkább "hülye én", és az a bizonyos bizalmassági faktor maradjunk annyiban a nullához közelít. Bezzeg Férjjel nincs ilyen gond, ő belé meg erőszakolni kell néha, és fenyegetni, hogy ugyan már legyen kegyes és az Ő Feleségének szívét-lelkét kóstolja már meg. De ha jobban belegondolok ő sem százas, ha tukmálom nem kell neki, ha nincs akkor meg panaszkodik...Férfiak, mindkettő...egyik jobb, mint a másik.
Sebaj, tulajdonképpen karácsonyra készült a próbaverzió, és karácsonykor jöttek a még jobb a még tutibb Maceszkuglóf variációk:


A tésztánál, három dologra kell odafigyelni:
  • a tojásokat, mikor a cukorral habosítjuk, folyamatosan kell hozzáadni a cukrot. Körülbelül 5-6 perc lesz még kivilágosodik és szinte a háromszorosára habosodik a mennyiség. Itt tulajdonképpen levegőt viszünk a tojásokba, itt dől el, hogy a tésztánk levegős lesz és könnyű, vagy nyúlós és ragadós. A cukor az ami segít, hogy a levegő bent is maradjon. 
  • a kókuszt és szezámmagot (de ez érvényes nagyjából minden más mennyiségre) érdemes szárazon lepirítani egy serpenyőben (óvatosan, hamar éghet, inkább alacsony lángon és mikor levesszük a tűzről  öntsük is ki, mert tovább pirul a serpenyő hőjétől), mert sokkal intenzívebb, markánsabb lesz az ízük. A finom olaj ami bennük van kissé kicsapódik, mondhatni karamellizálódik, és kellemes ízt ad a tésztának.
  • a ragadós szárazanyagoknál: kandírozott narancsot, aszalt sárgabarackot, és étcsokoládét ne a többi szárazanyaggal keverjük el, mert összeragadnak és nehezebb lesz elkeverni a tésztát.


MACESZKUGLÓF

100g cukor
6 tojás
60g maceszliszt
50g olívaolaj
50g dióliszt (darált dió)
150g mandulaliszt
50g kókuszreszelék
30g szezámmag
100g étcsokoládé(csepp)
50g kandírozott narancskocka
50g aszalt sárgabarack

A sütőt előmelegítjük 180 fokra (légkeveréses).
A kókuszreszeléket és a szezámmagot világosbarnára pirítjuk és lehűtjük. Ha étcsokoládécseppünk van nincs vele semmi dolgunk, ha táblás akkor apró darabokra kell törni, hogy egyenletesen jusson a tésztába. A sárgabarackra, vagy ha narancshéjunk/szeletünk van, szintén ez a sors vár, és apróra kell vágni.
A tojásokat a cukor folyamatos hozzáadásával habosra keverjük. Majd vékony sugárba hozzáadjuk az olívaolajat is.
A szárazanyagokat, vagyis: a maceszlisztet, darált diót, mandulalisztet, a kihűlt kókuszreszeléket és a szezámmagot elkeverjük. Óvatosan két részletben beleforgatjuk a tojáshabba, végül a kandírozott narancsot, a sárgabarackot és az étcsokoládét is egyszerre belekeverjük. 
Bármilyen kuglóf, vagy tortaformát használunk (szilikonos, kerámia), minden esetbe vajazzuk ki. Méretétől függően pedig 15-35 perc alatt megsül. Mindenképp nézzünk egy szúrópróbát mondjuk egy fogpiszkálóval.
Ekkora adagból nekem 12db mini kuglóf jött ki, vagy egy 24-es tortaforma.

Persze ezt az csupa földi jóból álló kuglófot is lehet tovább fokozni. A kis mélyedésekbe került: felmelegített narancslekvár, vagy épp pálinkás sárgabaracklekvár, és volt még csokisabb is, tejcsokoládéval.  

Könyvutalványok, de mire?

Stílusos, illendő, vagy egyértelmű lenne úgy kezdenem az újraindulást, hogy rögtön az elmúlt három hónap feltorlódott receptjeit és képeit osztom meg. De, mivel legtöbben bejgli mérgezést kaptak, és van akinek még csak most jön a neheze, mert nincs vége a családlátogatásoknak, én nem kívánok a rosszullétre rátenni még egy lapáttal. Ilyenkor mindig nyöszörgünk, már a reggeli is fájdalmas tud lenni, aztán eltelik egy hét és már azon nyöszörgünk, oh a nagyi bejglije de jó volt, és a kacsa szilvamártással, persze akkor ott a több napos maraton közepén nem igazán tudjuk értékelni, szóval a receptek csússzanak is. Kaptunk ugyanis könyv utalványt karácsonyi ajándékba, és mivel nekem már roskad a polc, nálunk hamar megoldódott, hogy Férj választhat magának amit csak akar. Plusz én megint annyira szuper cukrászkönyvet kaptam, hogy csöndbe maradok és lapulok. Viszont ha esetleg nincs ötlet, de szinte minden újságban megjelent könyvajánlók helyett (és általában lefedik egymást) olyanokat mutatnék  be, amit itthon használok, pörgetem, és tényleg nem untam meg, még ha több éves is:


Tessa könyvét még két évvel ezelőtt kaptam ajándékba, és az első olyan könyv amiben nem érzek semmi erőltetett történetet, hogy még jobban fogyhasson a könyv. Életszagú,  és igazi házias csajszi, akire nem mellesleg igazán illik a multikulti kifejezés. (Görög papa,Finn mama, Sydneytől Mexikóig dolgozott éttermekben, végül Olaszországban telepedtek le férjével) A könyvben színek alapján (piros, sárga, barna, fehér és multikolor stb.) vannak felosztva a receptek, tele jó kis storyk-kal, nem mellesleg gyönyörű tipográfiával 400! oldalon keresztül. Az egyik legkedvesebb könyvem:  Tessa Kiros- Recipes for Life Apples for Jam (Bookline-on van többi kiadás is, ez sajnos pont nincs)













Jamie Oliver mellett Ken Hom-ot imádtam a legjobban már 16 évesen, neten töltöttem le ami csak hozzá kapcsolódott, még arra is emlékszem, hogy 10 évvel ezelőtt a sparban lehetett saját márkájú wokot kapni, ami mai napig meg van. Kicsi könyv, de klasszik 75 recepttel, és nem az édes-savanyú mézes csirke szezámmal...helyette nagy kedvenc: Darált marhahúsos Rizstészta leves, Gyömbéres Pirított Hal, vagy épp a Gyömbéres Fokhagymás Zöldbab. Persze ehhez az is kell, hogy szeressük a gyömbért, mert nincs olyan recept (vagy csak elvétve) ahol a gyömbér vagy a édes rizsbor/sherry ne jelenne meg. Imádom, hogy vastag a papír, és hogy a képek olyan fátyolosak: Ken Hom- Classic Chinese Recipes


Deniz könyve ahonnan szoktam rendelni, ahogy látom elfogyott (BookDepository, Bookline), szóval ez már önmagában jó szó érte, azt gondolom. A legviccesebb, hogy még semmit nem készítettem belőle, pedig 99%-ban szeretném, mégis már ragad...egyszerű az oka, mindig van valami más ami sorra kerül előtte. Egy biztos, félig meddig mégiscsak sok dolgot átvettem belőle, csak épp beleépül a mindennapokba. Itt egy kis betekintő: Deniz Akcakanat-Turkish Bakery Delight


Ő az újra felfedezett, mert ahogy megérkezett kölcsön is adtam, így emlék foszlányok maradtak meg egy jó év után, de most már tudom miért. A visszatérő könyvem, nem egyszerű, és nem egy általános szakácskönyv. sőt szakácsoknak kifejezetten ajánlanám, vagy amatőr lelkeseknek, én is mindig kicsippentem a számomra megfelelő alkotóelemet. Merész ízkombinációk, de itthon is könnyen beszerezhető alapanyagok (ami ugye nem elhanyagoladnó tényező) Inspiráció tárháza, holnap is ebből fogok készíteni a barátoknak apró falatokat, persze a desszertek is szép nagy fejezetet kaptak benne. A spanyol konyha egyik szelete, biztos van más, akár jobb is, de nekem ez egy örök darab marad: Jose Garces-Latin Evolution


Az egyik alapkönyvem, ha komolyabban elkezdünk foglalkozni a cukrászattal, az következő lépcsőfok, a miért? és hogyan? ez a könyv választ ad, külön fejezetekre osztva az alap technikákat, és az alapanyagok felhasználását. Zseniális, de Antonio (akitől szoktam venni az ilyen típusú könyveket), leírásában pontosan kitér és felcsigáz, miért is van szükségünk erre a könyvre (bal kezemet, hogy megéri): The Fundamental Techniques of classic pastry arts


És ŐT hozta a Jézuska, beszélni ugyan még nem tudok róla, mert egyenlőre csak levegőért kapkodtam mikor átlapoztam....The Elements of Dessert 
(nagyon reméltem, hogy a fa alatt lesz, szuperboldogság van)


Átalakulás



Pár hete megtörtént a hivatalos bemutatás is. Tehát hivatalosan: TV Paprika kreatív cukrásza lettem. Persze ez azért kicsit több, nem úgy történt, hogy levélben értesítettek, hogy te vagy a nyertes. Sok próbafelvétel, gondolom még több háttérmunka a Chello részéről, mikor kiválasztották a produkciós irodát és vele együtt engem, hogy létrejöjjön egy új dolog. Aztán nem volt más hátra, mint szó szerint belecsapni, keményen dolgozni érte, és remélem a sok munka mind látható lesz a képernyőn is.
Mert rengeteg, nem is gondoltam volna, mikor aláírtam a szerződést. Próbafelvétel, forgatás... valahogy így képzeltem. De csupa jó dolog van még emellett, rendezvények, ötletelős találkák, vásárlás (eszközök, támogatók). Nem beszélve a csajos dolgokról, elnézést uraim, de most a hölgyekhez szólnék: tegye fel a kezét, aki nem örülne, ha minden reggel a fürdőszobájában teremne egy fodrász és egy sminkes, akik nem mellesleg vérprofik.
Szóval egy forgatási nap így kezdődik. Reggel 6kor ébredés, kutya sétáltatás, kocsiba be és indulni a nyílt terepre, vagy stúdióba. Ott rögtön egy laza kellemes fél óra, amikor finom puha ecsettel nővé varázsolnak, de utána jön a kemény menet. Szoros tempó, beköszönés, felvétel, egyes-kettes-hármas kamerába pillantani, majd ahogy felengedek már beszélni is merek, nem csak Lázárhoz. Alapanyagok kikészítve, taktikai megbeszélés a sorrendről.
Vicces pillanatok, egy két baki és a nap végére már fáj a nevetés. Jó értelembe, volt olyan nap, hogy egy kóstolást körülbelül egy óráig vettünk fel, mert Lázár viccel, de akkor nagyot, a kamera is reszket, én meg hiába küzdök, visítok, én sem bírom abbahagyni. Egy csapat, egy olyan csapat akinek egy a célja, a végén minden áron, de jó legyen. Rengeteget tanulok, főleg Lázártól. Közvetlen, és mindig megoszt velem valami apró trükköt. Ételfotó, elrendezés, folyamat, ami kamerabarát. Ez egy szakma, nekem pedig egyre jobban tetszik. Tanít a szerkesztő Dóri is, tanít a rendező Géza is. Ők ketten hihetetlen jó párost alkottak az első stúdiós felvételeken. Mert még nincs vége, etapok vannak. Májusban felvettük a Freerun-nal a Fitt-térítők adásait. Csúcsszuper volt és igazi küzdelem, mikor szuflét készítettem nyílt terepen és bizony az eső hol esett hol nem, hol leállt a generátor, ami a sütőt biztosította hol nem. És mégis minden megoldódott, mert csapat. Itt ismerkedtem meg Szandrával, mindig azon nevettem, hogy amint ételről beszélgettünk, rögtön elszégyelltem magam, hogy ő mennyit sportol én a porszívózással sportolok, hogy ő mit eszik, és én mit eszem. Bár nem szólt semmit, higgyétek el, pusztán a jelenléte elérte nálam azt, hogy ma például spinning órára fogok menni (előre is rettegek de még van 4 órám hogy feldolgozzam).
Nagy lehetőséget kaptunk, nagyon kíváncsi vagyok mit fogtok hozzá szólni. A Fitt-térítőkben bizonyos egészségügyi problémákra főztünk, sütöttünk. Ez ugye nem egyenlő a glutén/tej problémák megoldásával, de olyan alapanyagokat válogattam össze amik könnyítettek, és az adott problémában próbál meg segíteni. Vagyis felhívni a figyelmet arra, hogy mit fogyasszunk. Pl. köszvény esetében sok cseresznyét. Pár nap alatt és az internet csodás világának köszönhetően sok minden megtudtam, amivel eddig nem is foglalkoztam. Pedig foglalkozni kell velük, és ha nem is leszünk egészségguruk,de érdemes olyan alapanyagokat tartani otthon, amik legalább hozzájárulnak az egészséghez. És ezzel máris beljebb vagyunk.
Ettől függetlenül most rettentően vágyom valami jó csokira, de semmi nincs itthon...
A stúdiós felvételek teljesen más lélegzetvételűek, egy nap sokkal többet fel lehet venni. Sokszor várni kell, egy süteményt nem lehet siettetni annak idő kell. És mikor kész a napi 6 desszert és minden megkóstoltunk Lázárral este 9-10 körül mindenki hazamegy, én leginkább alszom, félmondatokban elmesélem férjnek mi történt, és közben ez az altató mesém is egyben. Az elsőnél még be is ült a vezérlőbe, az volt a legjobb érzés, hogy azt mondta nagyon tetszik neki és büszke rám. Nekem az volt a célom mikor belevágtam, hogy olyan desszerteket is megmutassak amik népszerűek, de nem merünk belevágni, vagy olyan újítások amikkel pazar desszerteket tudunk egy jó alkalomhoz tálalni és nem kell érte elmenni a cukrászdába (igen francia jellegű desszertek is lesznek, amit könnyen elkészíthetünk otthon:)).
Idő kell hozzá az tény,és abból mindig kevés van, de egy finom illat a konyhában, és hogy ti/önök készíttették el és a szép szó egy egy falat után mindenért kárpótol. Gyerekkoromban imádtam már főzni, 14 éves koromtól pedig mindig én készítettem a menüket különböző családi eseményekre, vagy épp baráti grill partykra. Ehhez kellett az étel iránti szeretet, és egy jó kukta, vagy az anyukám, vagy a legjobb barátnőm, hogy elmosogassanak utánam. A mosogatógéppel pedig ez is megoldódott.:) Én azt remélem,hogy a desszertek mutatnak nektek inspirációt, ízekben, formában, és grill partyk, karácsony, baráti estékhez egy jó ötletet. Sokszor kérdezik honnan ered az inspiráció, de nincs konkrét megfogható tárgya. Inspirál engem a piac, egy jó cukrász könyv, egy videó, egy fotó, egy másik blog, egy új fűszer illat, egy másik ország mikor nyaralunk, egy hely ha kirándulunk, egy barát receptje, vagy épp a nagyié.
De ennek a új iránynak azért lett egy csavarja is. Július elején felmondtam a Lila Körtében. Mikor odakerültem tudtuk, hogy lesznek forgatások, és sokat hezitáltam, hogy biztos most kell ebbe belevágni, de a főnököm így is felvett, hogy nem fogok tudni napi szinten bejárni és nyáron csúcsosodik ki majd ez az időszak. Meg kellett próbálni. Ebben a szakmában azt szeretem, hogy a munkámnak eredménye lesz, hogy megkóstolják és legyen az pozitív vagy negatív kritika, az mind előbbre visz, mert egy a cél, hogy ami itt belül van azt kiadjam és ehhez mit szólnak mások, ezt az eredményt meg lehet enni, kóstolni, nézni és a tévén keresztül olyan lehetőséget kaptam, hogy megmutassam, hogy lehet elkészíteni. Választani kellett, mert ezek a teendők nem összeegyeztethetőek a napi műhelyi munkával. Ha eltűnök egy hétre, hiába raktam tele a hűtőt kifogyott, még egy hűtő pedig nem fért el a műhelyben.  És rettentően sajnálom, mert jó a "pesti légkör" nyitottabbak az emberek. Úgyhogy forgatások után leültünk családi kupaktanácsra és arra  jutottunk, hogy ennyi lovat nem tudok megülni, csak úgy ha valami a kárát szenvedi. Vagy a műhely, vagy a tévé vagy az otthon és két éve az egyetem. Bár nem leszek közgazdász sosem,de 2 vizsgám van hátra, és a befektetett munka megéri legalább elhozni azt a diplomát.. Györgyi a kolléganőm (Kolonics Zoli volt kollégája) vette át a teljesen a cukrászdát, sok külföldi tapasztalattal. És ez az ami elindított bennem egy folyamatot. Szeretném befejezni az egyetemet, készülni a következő forgatásokra, újra foglalkozni a blogommal egy kicsit más köntösben, és sztázsolni mert nagyon szeretném tovább fejleszteni a cukrász tudásomat, annyi minden van még és úgy szeretném tudni, készíteni,megenni.:) És mivel férj grafikus nekiálltunk egy új oldaldesignnak új tartalommal. Szeretném ha a blog tényleg az enyémmé válna, és nagyon hiányzott, hogy nincs időm írni bele. Remélem tetszeni fog az új oldal, ugyanitt csak kicsit másképp. Annyit azért elárulnék, hogy egy olyan cukrászati oldalt szeretnék létrehozni ahol az amatőr lelkes, vagy épp kezdő is megtalálja a helyét, egy két olyan gyakorlati praktikával, alapanyagok és eszközök használatával stb. amit a munka során összeszedtem. Mert itthon is már sok mindent meg lehet venni nem horribilis árakon, csak erről nagyon kevesen tudnak...

Egyszóval egy egyetemista blogger tévés cukrász feleség lettem:) vagy valami ilyesmi....

Lila az új szín!


Fotózta: Reni :)

Tegnap elhatároztam, ma, e gyönyörű napon, mikor leszakadni látszik az ég, pedig baromira nem így terveztem...teraszon ülve, kakaót inni és közben írni ide bele ebbe a dobozba. Most viszont azon jár az agyam, hogy hogy induljak el dolgozni. Téli kabát...más választásom nem maradt ebben a remekbe szabott időben. Tavasz, de nem szeretlek...nem tudod sosem eldönteni 20fokkal lepj e meg, vagy öttel...
Aztán jön a következő csapás, totál téli receptjeim várakoznak az asztalon. Akkor ez azt jelenti ilyen régen főztem? Nem, csak a paradicsomleves nagyon gyorsan elkészíthető, és a jól bevált dobd bele amid van saláták. A sajttortám pedig másodszorra sem sikerült. Van aki esküszik a Karancsra, én arra esküszöm, hogy el voltam kényeztetve a légkeveréses helyetted megsüti sütővel és ha fene fenét is eszik, nem érzek rá a lényegére. Nagymamám pedig mai napig meg tudja állapítani, hogy mikor lesz jó a pogácsának ha belerakja a kezét...nekem ez már túl magas...
Három hete pedig Lila Körte...sosem gondoltam volna, hogy lesz még olyan hely, ahol egybefolynak a napok. A Kistücsökben pontosan így történt, most sokat segít a piros kis naptáram, ami elnavigál a napok között. Kemény, a szó szoros értelmében, mert itt jönnek, bírálnak, kóstolnak, és a legfontosabb elégedetten is távoznak? Az alapokat Katitól (the boss) megkaptam, legjobb csokoládék (valrhona), marcipánok, pisztácia...gyümölcspürék, francia krémsajt...nem is sorolom, egy aranybánya, szó szerint mert aranyfüst is van...jó érzés körbenézni most a műhelyben. Lassan mindennek kialakul a helye, nem győzöm ide-oda pakolgatni, sakkozgatni a hellyel, hogy elférjek. A végeredményről nem is beszélve...elmegyek egy szabadnapra, és félek kinyitni a fagyasztót. Mert félig üres lesz az biztos...ha két napig nem vagyok, már inkább ki sem nyitom. És persze, hogy ez az álom, de mindig az a félelmem, hogy valami kimarad, elfogy, nincs. Mert olyan nincs, hogy nincs...:)
Múlt héten volt egy bemutató, mindenki szakértet, mindenkinek ilyenkor ez a dolga. Én ilyenkor inkább háttérbe vonulok, vagy pakolgatom a desszerteket, az megnyugtat, vagy kirohannék, de olyat meg állítólag nem illik.:) Azt mondják jó lett, én meg érzem, még nem elég jó. Mert mindig jön egy újabb gondolat, egy újabb ötlet. Ez visz előre. Ezt is mondják.
A képen pavlova, csak kicsit más tudom...szerettem volna egy olyan desszertet készíteni, ami az édesszájúakat is elcsábítja. Bár nem készítek túl édes desszerteket, cukrot például alig használok. A gyümölcsökben, és a csokoládékban bőven elég van. Viszont én is abba a táborba tartozom ha brutálisra vágyom akkor csak is egy baklava segíthet. Általában egy megoldja a problémát, kettő pedig euforikus állapotot okoz:) Így van ez nálam valahogy.

Pöttöm Panna

lime-mal infuzionált csokoládékrém
kaktuszvirágos eper ragu
pavlova"habcsók"
pisztácia

Recept hamarosan...otthon is könnyen elkészíthető, egyedül a kaktuszvirág püré nehézkes, de helyettesíthető eperpürével. És azért hamarosan, mert mire idáig jutottam rájöttem a receptfüzetem bent van a szekrényemben...:)

..és akkor ami most van: LILA KÖRTE TAVASZI KOLLEKCIÓ

Pöttöm Panna: kaktuszvirágos eperragu, limeos csokoládékrémmel és pisztáciás pavlova "csókkal"
Csingilingi: kiwi coulis creme brulee-vel, thai citromnád mousseban, lime-os mandulás joconde piskótán
Fülemüle: sós karamellkrém tejcsoki mousseban zöldalma zselével pisztáciás kekszen
Macher 2.0: marcipános sacher piskóta, málna raguval, tejcsoki mousse-szal és marcipán keksszel
Répatorta: citromos krémsajt mousse fűszeres répatortával
Marie Poppy: barack kompót kandírozott narancs crocant-tal, vaníliakrémmel liszt nélküli mákpiskótán
Pinokkió: tonkababos mangó caramelia supreme-mel, csokoládés morzsán
Bella: vaníliás panna cotta eperrel mandulás morzsán
Jázmin: kókusz ropogós mangóval jázmin mousseban, kókusz kekszen
Alakulóban:
Lila Körte: portói boros körte, roppanós csokoládéval levendula mousseban, liszt nélküli csokipiskótával
Pezsgő Praliné: törley pezsgős mandula praliné mousse, caramellás crunchy-val, robbanós cukorka mogyorós piskótán
Csipkerózsa: rózsavizes málna, joghurt mousseban, marcipános citromkeksszel



Viszlát Pataki, Hello....!

Van olyan pillanat amikor menni kell. Először csak kisebb okok, gondolatok, elképzelések merülnek fel, és ahogy ezek hónapról hónapra gyülemlenek, végül eljön az elhatározás és lépsz.
Nem számít, hogy van e lehetőség, vagy nincs. Így határoztam már hetek óta, csak kimondani volt nehéz, hogy nekem már menni kell a Pataki cukrászdából. Nagy kihívás volt, és lehet, hogy kiszálltam a végállomás előtt. De sosem érdekelt a babér. Csak a munkám volt fontos, és a megbízások. A többi, egy ideig nem számított. hálával tartozom, mert játszóteret kaptam. Amit tudtam kihoztam, új technikákat fejlesztettem, vagy tanultam nagy vaskos könyvekből. Játszhattam az ízekkel,belevághattam vad dolgokba. Van aki megteszi, vagy megteheti hogy elhagyja az országot és ott tanul neves cukrászoktól. Nekem maradt a könyv, és bevallom, nagyobb volt az öröm, ha sikerült... végigcsinálhattam nagyobb rendezvényeket (Nespresso, DG, Segal-Mautner Zsófi magánrendezvények) . Talán az a legjobb érzés, ha valami sikerül, pont úgy ahogy elterveztem, és talán az a legjobb elismerés ha a "megrendelő" rám bízza a desszert kitalálását.
De nem...a legjobb érzés tudjátok mi? Mikor hazahoztam Férjnek új kreációkat, és azt mondta: Ügyes vagy! (...és még meg is ette) Ide-vagy oda elhívatottság, végeredményben az OTTHON csak ez számít.
Egy biztos olyan szakmára találtam rá a Kistücsök révén, amit sose lehet megunni, mert mindig van új, jobb, mindig van mit tanulni. Véget nem érő út, és kiszámíthatatlan. Imádom.


Lazac, lilaburgonya, zöldbab

Még mindig és évek óta Ken Hom rajongó vagyok, mindenkinek van/volt / de biztos, hogy lesz egy olyan könyve, pontosabban kínai konyha könyve amire esküdni mer. Nekem ilyen Ken Hom classic chinese recipe könyve. Egyszerű, de izgalmas fogások, és ami a legfontosabb könnyen elkészíthető, hogy mit variálok belőle az meg már az én agymenésem.
Életemben először futottam bele lilaburgonyába, és még a szándékom is meg volt, hogy akkor most veszek belőle, hogy megtudjam mi az a bazi nagy csinadratta úgy mégis körülötte. Aham, kérem szépen a színe. Kivételesen azt kell, hogy mondjam, hogy annyira bizarr, bár ízben nem érzek különbséget, hogy igenis jópofa ötlet így készíteni pürét/felfújtat. Szokatlan, az meg néha ugye kell...:)

Szóval az épp aktuális kedvenc receptemet alapul véve, a következő eredményre jutottam, hogy ez így nagyon finom:

lazacfilé
szecsuáni bors
kukoricaliszt
tojás
olaj
friss reszelt gyömbér
rizsbor
szójaszósz
barnacukor
alaplé
szezámolaj
fekete szezámmag


A lazacot kicsit sózom, borsozom, és felvert tojásba majd kukoricalisztbe forgatom. Egy serpenyőben mindegyik oldalát megpirítom. Közben egy másik serpenyőben olajon megfuttatom a gyömbért, hozzáadom a többi szósz, bort, olajat, egy kevés alaplevet és visszaforralom. Ebbe a mártásba teszem vissza a halat pár percre, és a tálalásnál ezzel a mártással is locsolom meg a kész ételt.

lilaburgonya
vaj
tejszín
fehérbors

A hozzávalókból krumplipürét készítek.

zöldbab
olaj
fokhagyma
gyömbér
alaplé
baracukor
szezámolaj

Olajon megfuttatom az aprított fokhagymát és gyömbért, hozzáadom a cukrot, kicsit karamellizálom, felöntöm kevés alaplével, hozzáadom a zöldbabot, átforgatom, sózom, és a végén szezámolajjal meglocsolom.

Hagymás gomba hremzlivel csak úgy


Egyenlőre azt hiszem jó feleség vagyok, bár 5 nap távlatából merész kijelentés lehet, de az uram nem küldte vissza ez első ételt a színe miatt (főleg, hogy még esküvői maradékot kapott), és olvasva fűszeres blogját amin jót mosolyogtam a párolt káposztás történetével, én még azt is elmondhatom, hogy a chilis bab a kedvence, és hagymás rostélyost kér mindig az étteremben. És szintén azért, mert én ilyet itthon nem készítek, bele sem fogok fogni soha. Úgy elkészíteni úgysem lehet, hát akkor minek a fáradozás.
De rossz egyetemista is vagyok, mert inkább sütök 7 féle sajtos stanglit, ma pedig 7 féle rugelachot sikerült elkészítenem. Receptje szintén Esztertől, annyi változtatással, hogy vaníliát is raktam a tésztába, vagy csokidarabokkal gyúrtam át. A töltelék meg minden volt, csak hagyományos nem:
salemi borsos csipkebogyó lekváros mákos
datolyás földimogyorókrémes fahéjas
áfonyás csokoládés
levendulás barackos diós csokoládés
vörösáfonyás kardamomos
fahéjas szezámos aszaltgyümölcsös
kínai ötfűszeres barackleváros diós

De! Amire már igazán vágyom megint, egy pár hónapja készített mi van a hűtőben vacsora. Mert még mindig a maradékokat esszük, némi átalakításokkal, amiről lehetne egy jó kis poszt is akár:
zsidótojás-mustárral tejföllel melelegszendvics
édes-savanyú lencsesalátából: kolbászos lencseleves, paprikás lencse debrecenivel
török bulgurból: köret édesanya féle marhapörkölttel mellé édes-savanyú céklasaláta
chilis bab, nah ehhez nem nyúlok...ez szent és sérthetetlen.
Azért annak örülök, hogy 2 napig jöttek a barátok és megmentettek minket a sok halom ételtől.

Amit pedig remélem hamarosan elkészíthetek, az egy egyszerű pofaétel, kicsit izraeli konyha hatással, mert zahtarból is elláthatnám fél Budapestet.

friss gomba (ami akad a hűtőben vagy a piacon)
hagyma
zahtar fűszerkeverék
édes paprikafűszer
fokhagyma

Hagymát kacsazsíron üvegesre párolom, hozzáadom a paprikát és enyhén megpirítom. Belereszelem a fokhagymát, egy kis vizet adok hozzá, majd magas lángon megpirítom a gombákat. A végén zahtar fűszerkeveréket keverek hozzá.

hremzli (rosenstein):
5 héjában főtt krumpli
50g maceszliszt
1 tojás
kis fokhagyma lereszelve
só,bors
kacsazsír (eredetileg liba)
gyömbér
(plusz: petrezselyem, snidling)

A krumplit lereszeltem hozzáadtam a tojást, a lisztet, és a fűszereket. Egy serpenyőben zsírt hevítettem, és beleraktam a lepny alakra formált krumplistésztát. Mindkét oldalán átsütöttem, majd a tetejére a hagymás gomba került.