Átalakulás



Pár hete megtörtént a hivatalos bemutatás is. Tehát hivatalosan: TV Paprika kreatív cukrásza lettem. Persze ez azért kicsit több, nem úgy történt, hogy levélben értesítettek, hogy te vagy a nyertes. Sok próbafelvétel, gondolom még több háttérmunka a Chello részéről, mikor kiválasztották a produkciós irodát és vele együtt engem, hogy létrejöjjön egy új dolog. Aztán nem volt más hátra, mint szó szerint belecsapni, keményen dolgozni érte, és remélem a sok munka mind látható lesz a képernyőn is.
Mert rengeteg, nem is gondoltam volna, mikor aláírtam a szerződést. Próbafelvétel, forgatás... valahogy így képzeltem. De csupa jó dolog van még emellett, rendezvények, ötletelős találkák, vásárlás (eszközök, támogatók). Nem beszélve a csajos dolgokról, elnézést uraim, de most a hölgyekhez szólnék: tegye fel a kezét, aki nem örülne, ha minden reggel a fürdőszobájában teremne egy fodrász és egy sminkes, akik nem mellesleg vérprofik.
Szóval egy forgatási nap így kezdődik. Reggel 6kor ébredés, kutya sétáltatás, kocsiba be és indulni a nyílt terepre, vagy stúdióba. Ott rögtön egy laza kellemes fél óra, amikor finom puha ecsettel nővé varázsolnak, de utána jön a kemény menet. Szoros tempó, beköszönés, felvétel, egyes-kettes-hármas kamerába pillantani, majd ahogy felengedek már beszélni is merek, nem csak Lázárhoz. Alapanyagok kikészítve, taktikai megbeszélés a sorrendről.
Vicces pillanatok, egy két baki és a nap végére már fáj a nevetés. Jó értelembe, volt olyan nap, hogy egy kóstolást körülbelül egy óráig vettünk fel, mert Lázár viccel, de akkor nagyot, a kamera is reszket, én meg hiába küzdök, visítok, én sem bírom abbahagyni. Egy csapat, egy olyan csapat akinek egy a célja, a végén minden áron, de jó legyen. Rengeteget tanulok, főleg Lázártól. Közvetlen, és mindig megoszt velem valami apró trükköt. Ételfotó, elrendezés, folyamat, ami kamerabarát. Ez egy szakma, nekem pedig egyre jobban tetszik. Tanít a szerkesztő Dóri is, tanít a rendező Géza is. Ők ketten hihetetlen jó párost alkottak az első stúdiós felvételeken. Mert még nincs vége, etapok vannak. Májusban felvettük a Freerun-nal a Fitt-térítők adásait. Csúcsszuper volt és igazi küzdelem, mikor szuflét készítettem nyílt terepen és bizony az eső hol esett hol nem, hol leállt a generátor, ami a sütőt biztosította hol nem. És mégis minden megoldódott, mert csapat. Itt ismerkedtem meg Szandrával, mindig azon nevettem, hogy amint ételről beszélgettünk, rögtön elszégyelltem magam, hogy ő mennyit sportol én a porszívózással sportolok, hogy ő mit eszik, és én mit eszem. Bár nem szólt semmit, higgyétek el, pusztán a jelenléte elérte nálam azt, hogy ma például spinning órára fogok menni (előre is rettegek de még van 4 órám hogy feldolgozzam).
Nagy lehetőséget kaptunk, nagyon kíváncsi vagyok mit fogtok hozzá szólni. A Fitt-térítőkben bizonyos egészségügyi problémákra főztünk, sütöttünk. Ez ugye nem egyenlő a glutén/tej problémák megoldásával, de olyan alapanyagokat válogattam össze amik könnyítettek, és az adott problémában próbál meg segíteni. Vagyis felhívni a figyelmet arra, hogy mit fogyasszunk. Pl. köszvény esetében sok cseresznyét. Pár nap alatt és az internet csodás világának köszönhetően sok minden megtudtam, amivel eddig nem is foglalkoztam. Pedig foglalkozni kell velük, és ha nem is leszünk egészségguruk,de érdemes olyan alapanyagokat tartani otthon, amik legalább hozzájárulnak az egészséghez. És ezzel máris beljebb vagyunk.
Ettől függetlenül most rettentően vágyom valami jó csokira, de semmi nincs itthon...
A stúdiós felvételek teljesen más lélegzetvételűek, egy nap sokkal többet fel lehet venni. Sokszor várni kell, egy süteményt nem lehet siettetni annak idő kell. És mikor kész a napi 6 desszert és minden megkóstoltunk Lázárral este 9-10 körül mindenki hazamegy, én leginkább alszom, félmondatokban elmesélem férjnek mi történt, és közben ez az altató mesém is egyben. Az elsőnél még be is ült a vezérlőbe, az volt a legjobb érzés, hogy azt mondta nagyon tetszik neki és büszke rám. Nekem az volt a célom mikor belevágtam, hogy olyan desszerteket is megmutassak amik népszerűek, de nem merünk belevágni, vagy olyan újítások amikkel pazar desszerteket tudunk egy jó alkalomhoz tálalni és nem kell érte elmenni a cukrászdába (igen francia jellegű desszertek is lesznek, amit könnyen elkészíthetünk otthon:)).
Idő kell hozzá az tény,és abból mindig kevés van, de egy finom illat a konyhában, és hogy ti/önök készíttették el és a szép szó egy egy falat után mindenért kárpótol. Gyerekkoromban imádtam már főzni, 14 éves koromtól pedig mindig én készítettem a menüket különböző családi eseményekre, vagy épp baráti grill partykra. Ehhez kellett az étel iránti szeretet, és egy jó kukta, vagy az anyukám, vagy a legjobb barátnőm, hogy elmosogassanak utánam. A mosogatógéppel pedig ez is megoldódott.:) Én azt remélem,hogy a desszertek mutatnak nektek inspirációt, ízekben, formában, és grill partyk, karácsony, baráti estékhez egy jó ötletet. Sokszor kérdezik honnan ered az inspiráció, de nincs konkrét megfogható tárgya. Inspirál engem a piac, egy jó cukrász könyv, egy videó, egy fotó, egy másik blog, egy új fűszer illat, egy másik ország mikor nyaralunk, egy hely ha kirándulunk, egy barát receptje, vagy épp a nagyié.
De ennek a új iránynak azért lett egy csavarja is. Július elején felmondtam a Lila Körtében. Mikor odakerültem tudtuk, hogy lesznek forgatások, és sokat hezitáltam, hogy biztos most kell ebbe belevágni, de a főnököm így is felvett, hogy nem fogok tudni napi szinten bejárni és nyáron csúcsosodik ki majd ez az időszak. Meg kellett próbálni. Ebben a szakmában azt szeretem, hogy a munkámnak eredménye lesz, hogy megkóstolják és legyen az pozitív vagy negatív kritika, az mind előbbre visz, mert egy a cél, hogy ami itt belül van azt kiadjam és ehhez mit szólnak mások, ezt az eredményt meg lehet enni, kóstolni, nézni és a tévén keresztül olyan lehetőséget kaptam, hogy megmutassam, hogy lehet elkészíteni. Választani kellett, mert ezek a teendők nem összeegyeztethetőek a napi műhelyi munkával. Ha eltűnök egy hétre, hiába raktam tele a hűtőt kifogyott, még egy hűtő pedig nem fért el a műhelyben.  És rettentően sajnálom, mert jó a "pesti légkör" nyitottabbak az emberek. Úgyhogy forgatások után leültünk családi kupaktanácsra és arra  jutottunk, hogy ennyi lovat nem tudok megülni, csak úgy ha valami a kárát szenvedi. Vagy a műhely, vagy a tévé vagy az otthon és két éve az egyetem. Bár nem leszek közgazdász sosem,de 2 vizsgám van hátra, és a befektetett munka megéri legalább elhozni azt a diplomát.. Györgyi a kolléganőm (Kolonics Zoli volt kollégája) vette át a teljesen a cukrászdát, sok külföldi tapasztalattal. És ez az ami elindított bennem egy folyamatot. Szeretném befejezni az egyetemet, készülni a következő forgatásokra, újra foglalkozni a blogommal egy kicsit más köntösben, és sztázsolni mert nagyon szeretném tovább fejleszteni a cukrász tudásomat, annyi minden van még és úgy szeretném tudni, készíteni,megenni.:) És mivel férj grafikus nekiálltunk egy új oldaldesignnak új tartalommal. Szeretném ha a blog tényleg az enyémmé válna, és nagyon hiányzott, hogy nincs időm írni bele. Remélem tetszeni fog az új oldal, ugyanitt csak kicsit másképp. Annyit azért elárulnék, hogy egy olyan cukrászati oldalt szeretnék létrehozni ahol az amatőr lelkes, vagy épp kezdő is megtalálja a helyét, egy két olyan gyakorlati praktikával, alapanyagok és eszközök használatával stb. amit a munka során összeszedtem. Mert itthon is már sok mindent meg lehet venni nem horribilis árakon, csak erről nagyon kevesen tudnak...

Egyszóval egy egyetemista blogger tévés cukrász feleség lettem:) vagy valami ilyesmi....