(minden földi jó) MACESZKUGLÓF

Emlékeztek, hogy azt mertem ígérni egy közzétett kép után, hogy másnap mutatom a receptet is? Egyrészt a hülye blogger ugye, mert addig ki nem rak receptet még nincs hozzá kép is, bizonyítva a "termék" létezését. Másrészt a hülye én, akiben fel sem merült 100%-os bizalmat fektetve a Gyerek-be (értsd: 38 kg, fekete, négy lába van, és mindenről tudnia kell, de legfőképp mindent meg kell kóstolnia), hogy éjjel nem alakítja át a konyhát önkiszolgáló bárkonyhává, ahol két lábra állva és ezzel a pultot támasztva, óvatosan, csak semmi csámcsogás, vagyis úri módra amíg eléri a tányért addig nyalja...
Vagyis a fél macesztorta árába került a minőségi ellenőrzés a részéről. Mondhatnám, te hülye kutya, te! Úgysem értené, inkább "hülye én", és az a bizonyos bizalmassági faktor maradjunk annyiban a nullához közelít. Bezzeg Férjjel nincs ilyen gond, ő belé meg erőszakolni kell néha, és fenyegetni, hogy ugyan már legyen kegyes és az Ő Feleségének szívét-lelkét kóstolja már meg. De ha jobban belegondolok ő sem százas, ha tukmálom nem kell neki, ha nincs akkor meg panaszkodik...Férfiak, mindkettő...egyik jobb, mint a másik.
Sebaj, tulajdonképpen karácsonyra készült a próbaverzió, és karácsonykor jöttek a még jobb a még tutibb Maceszkuglóf variációk:


A tésztánál, három dologra kell odafigyelni:
  • a tojásokat, mikor a cukorral habosítjuk, folyamatosan kell hozzáadni a cukrot. Körülbelül 5-6 perc lesz még kivilágosodik és szinte a háromszorosára habosodik a mennyiség. Itt tulajdonképpen levegőt viszünk a tojásokba, itt dől el, hogy a tésztánk levegős lesz és könnyű, vagy nyúlós és ragadós. A cukor az ami segít, hogy a levegő bent is maradjon. 
  • a kókuszt és szezámmagot (de ez érvényes nagyjából minden más mennyiségre) érdemes szárazon lepirítani egy serpenyőben (óvatosan, hamar éghet, inkább alacsony lángon és mikor levesszük a tűzről  öntsük is ki, mert tovább pirul a serpenyő hőjétől), mert sokkal intenzívebb, markánsabb lesz az ízük. A finom olaj ami bennük van kissé kicsapódik, mondhatni karamellizálódik, és kellemes ízt ad a tésztának.
  • a ragadós szárazanyagoknál: kandírozott narancsot, aszalt sárgabarackot, és étcsokoládét ne a többi szárazanyaggal keverjük el, mert összeragadnak és nehezebb lesz elkeverni a tésztát.


MACESZKUGLÓF

100g cukor
6 tojás
60g maceszliszt
50g olívaolaj
50g dióliszt (darált dió)
150g mandulaliszt
50g kókuszreszelék
30g szezámmag
100g étcsokoládé(csepp)
50g kandírozott narancskocka
50g aszalt sárgabarack

A sütőt előmelegítjük 180 fokra (légkeveréses).
A kókuszreszeléket és a szezámmagot világosbarnára pirítjuk és lehűtjük. Ha étcsokoládécseppünk van nincs vele semmi dolgunk, ha táblás akkor apró darabokra kell törni, hogy egyenletesen jusson a tésztába. A sárgabarackra, vagy ha narancshéjunk/szeletünk van, szintén ez a sors vár, és apróra kell vágni.
A tojásokat a cukor folyamatos hozzáadásával habosra keverjük. Majd vékony sugárba hozzáadjuk az olívaolajat is.
A szárazanyagokat, vagyis: a maceszlisztet, darált diót, mandulalisztet, a kihűlt kókuszreszeléket és a szezámmagot elkeverjük. Óvatosan két részletben beleforgatjuk a tojáshabba, végül a kandírozott narancsot, a sárgabarackot és az étcsokoládét is egyszerre belekeverjük. 
Bármilyen kuglóf, vagy tortaformát használunk (szilikonos, kerámia), minden esetbe vajazzuk ki. Méretétől függően pedig 15-35 perc alatt megsül. Mindenképp nézzünk egy szúrópróbát mondjuk egy fogpiszkálóval.
Ekkora adagból nekem 12db mini kuglóf jött ki, vagy egy 24-es tortaforma.

Persze ezt az csupa földi jóból álló kuglófot is lehet tovább fokozni. A kis mélyedésekbe került: felmelegített narancslekvár, vagy épp pálinkás sárgabaracklekvár, és volt még csokisabb is, tejcsokoládéval.  

Könyvutalványok, de mire?

Stílusos, illendő, vagy egyértelmű lenne úgy kezdenem az újraindulást, hogy rögtön az elmúlt három hónap feltorlódott receptjeit és képeit osztom meg. De, mivel legtöbben bejgli mérgezést kaptak, és van akinek még csak most jön a neheze, mert nincs vége a családlátogatásoknak, én nem kívánok a rosszullétre rátenni még egy lapáttal. Ilyenkor mindig nyöszörgünk, már a reggeli is fájdalmas tud lenni, aztán eltelik egy hét és már azon nyöszörgünk, oh a nagyi bejglije de jó volt, és a kacsa szilvamártással, persze akkor ott a több napos maraton közepén nem igazán tudjuk értékelni, szóval a receptek csússzanak is. Kaptunk ugyanis könyv utalványt karácsonyi ajándékba, és mivel nekem már roskad a polc, nálunk hamar megoldódott, hogy Férj választhat magának amit csak akar. Plusz én megint annyira szuper cukrászkönyvet kaptam, hogy csöndbe maradok és lapulok. Viszont ha esetleg nincs ötlet, de szinte minden újságban megjelent könyvajánlók helyett (és általában lefedik egymást) olyanokat mutatnék  be, amit itthon használok, pörgetem, és tényleg nem untam meg, még ha több éves is:


Tessa könyvét még két évvel ezelőtt kaptam ajándékba, és az első olyan könyv amiben nem érzek semmi erőltetett történetet, hogy még jobban fogyhasson a könyv. Életszagú,  és igazi házias csajszi, akire nem mellesleg igazán illik a multikulti kifejezés. (Görög papa,Finn mama, Sydneytől Mexikóig dolgozott éttermekben, végül Olaszországban telepedtek le férjével) A könyvben színek alapján (piros, sárga, barna, fehér és multikolor stb.) vannak felosztva a receptek, tele jó kis storyk-kal, nem mellesleg gyönyörű tipográfiával 400! oldalon keresztül. Az egyik legkedvesebb könyvem:  Tessa Kiros- Recipes for Life Apples for Jam (Bookline-on van többi kiadás is, ez sajnos pont nincs)













Jamie Oliver mellett Ken Hom-ot imádtam a legjobban már 16 évesen, neten töltöttem le ami csak hozzá kapcsolódott, még arra is emlékszem, hogy 10 évvel ezelőtt a sparban lehetett saját márkájú wokot kapni, ami mai napig meg van. Kicsi könyv, de klasszik 75 recepttel, és nem az édes-savanyú mézes csirke szezámmal...helyette nagy kedvenc: Darált marhahúsos Rizstészta leves, Gyömbéres Pirított Hal, vagy épp a Gyömbéres Fokhagymás Zöldbab. Persze ehhez az is kell, hogy szeressük a gyömbért, mert nincs olyan recept (vagy csak elvétve) ahol a gyömbér vagy a édes rizsbor/sherry ne jelenne meg. Imádom, hogy vastag a papír, és hogy a képek olyan fátyolosak: Ken Hom- Classic Chinese Recipes


Deniz könyve ahonnan szoktam rendelni, ahogy látom elfogyott (BookDepository, Bookline), szóval ez már önmagában jó szó érte, azt gondolom. A legviccesebb, hogy még semmit nem készítettem belőle, pedig 99%-ban szeretném, mégis már ragad...egyszerű az oka, mindig van valami más ami sorra kerül előtte. Egy biztos, félig meddig mégiscsak sok dolgot átvettem belőle, csak épp beleépül a mindennapokba. Itt egy kis betekintő: Deniz Akcakanat-Turkish Bakery Delight


Ő az újra felfedezett, mert ahogy megérkezett kölcsön is adtam, így emlék foszlányok maradtak meg egy jó év után, de most már tudom miért. A visszatérő könyvem, nem egyszerű, és nem egy általános szakácskönyv. sőt szakácsoknak kifejezetten ajánlanám, vagy amatőr lelkeseknek, én is mindig kicsippentem a számomra megfelelő alkotóelemet. Merész ízkombinációk, de itthon is könnyen beszerezhető alapanyagok (ami ugye nem elhanyagoladnó tényező) Inspiráció tárháza, holnap is ebből fogok készíteni a barátoknak apró falatokat, persze a desszertek is szép nagy fejezetet kaptak benne. A spanyol konyha egyik szelete, biztos van más, akár jobb is, de nekem ez egy örök darab marad: Jose Garces-Latin Evolution


Az egyik alapkönyvem, ha komolyabban elkezdünk foglalkozni a cukrászattal, az következő lépcsőfok, a miért? és hogyan? ez a könyv választ ad, külön fejezetekre osztva az alap technikákat, és az alapanyagok felhasználását. Zseniális, de Antonio (akitől szoktam venni az ilyen típusú könyveket), leírásában pontosan kitér és felcsigáz, miért is van szükségünk erre a könyvre (bal kezemet, hogy megéri): The Fundamental Techniques of classic pastry arts


És ŐT hozta a Jézuska, beszélni ugyan még nem tudok róla, mert egyenlőre csak levegőért kapkodtam mikor átlapoztam....The Elements of Dessert 
(nagyon reméltem, hogy a fa alatt lesz, szuperboldogság van)