(pisztáciás) ALMÁS PITE (a fedélzeten mazsolával)

Van valami csodálatos érzés abban, mikor sült alma illat árasztja el a konyhát, aztán szép lassan eléri a nappalit...és mikor elkészül, még melegen beleharapni...pedig arra tanítottak, hogy meleg tésztát sosem szabad, de ezt mindig kötelező jelleggel meg kell szegni. Kicsit irigylem most az otthoniakat. Beköszöntött az ősz, és holnap már hivatalos is lesz. A legszebb évszak, ami itt majd novemberben bukkan fel, legalábbis azt mondják...de tegnap este engem is megcsapott kint a kertben a hideg fuvallat, és nagyon beleéltem magam az őszbe. Aztán reggel felébredtem és levegőért kapkodtam, mert itt még javában 32 fok van...eljön az én időm is, addig meg irigykedek kicsit rátok:)



PISZTÁCIÁS ALMÁS PITE

250g liszt
150g puha vaj
2g só
1 tojás
1-2ek hideg tej

A lisztet átszitáljuk és közepébe mélyedést fúrunk. Belekockázzuk a puha vajat, hozzáadjuk a sót. Morzsoljuk és fokozatosan hozzáadjuk a lisztet. A végén a hideg tejjel átdolgozzuk és hűtőbe tesszük fél órára. Utána kivesszük, enyhén lisztes deszkán 3mm vastagra nyújtjuk. Formába illesztjük, az alját villával megnyomkodjuk és betesszük a mélyhűtőbe még elkészülünk a töltelékkel.

5 kis alma megpucolva
3 tojás
250g tej
100g cukor
40g mazsola
50g  előre száraz serpenyőben lepirított pisztácia
40g kukoricakeményítő
1 vanília
1 citrom leve és héja

Az tojást a cukorral, a tejjel és a többi hozzávalóval, jól kikeverjük. (Érdemes a tejet a keményítővel külön elkeverni). Nem kell habosítani túlságosan, mert teljesen más lesz az állaga a süteménynek. A fagyott tésztát kivesszük a sütőből, és beleöntjük a tölteléket.
Két lehetőség van, vagy belekeverjük az almát, ahogy anno a nagymamám készítette. Vagy 10perc sütés után, mikor már kezd recegőssé válni elrendezzük rajta az almaszeleteket. Előmelegített sütőben 180 fokon sütjük kb. 20-30 percen keresztül.

Ha szép fényesre szeretnénk a tetejét 1-2 ek vízzel és pár csepp citrom levével melegítsünk fel 4-5ek sárgabaracklekvárt, és mikor kezd folyóssá válni kenjük meg vele az almatortánkat.

(simple) TAHINIS KEKSZ


Nincs mit rajta magyarázni, tök egyszerű, és 90%-ban itt mindenki így készíti. Talán annyi, hogy ez ilyen második lépcsőfokos történet annak, aki épp ismerkedik a szezámkrémmel. Ja igen, és egy pohár tej, az azért nem árt mellé. :) Meg nincs benne tojás. Na jó, most már tényleg nincs mit mondani róla, próbáljátok ki! :)




TAHINI KEKSZ

200g vaj
120g porcukor
1 vaníliarúd
150g tahini
280g liszt
6g sütőpor

A puha vajat, eldolgozzuk a vaníliával és a tahinivel. Majd hozzáadjuk az átszitált lisztet és sütőport. Hűtőbe tesszük egy fél órára, és utána kinyújtjuk fél centi vastagra. Kiszúrjuk, vagy felvágjuk. majd 170 fokon sütjük kb. 15-20 percig, még gyönyörű aranybarnák nem lesznek.


(dupla csokis) BROWNIE (karamellel)

Három dolgot kell elmondanom mindenképp a brownie-vall kapcsolatban:

1. minden háztartásban, van-volt-lesz egy brownie recept, amit én olyankor készítek:
  •  mikor a csokoládés édesség szintet biztosítani kell a szervezetnek (ez nálam jellemzően havonta éri el a mélypontot és azonnali orvoslást igényel)
  • mikor meghívást kapsz egy buliba, és aztán minden hiába való tervezés mellett végül döntened kell idő hiányában, vagy a smink vagy a süti, de ezzel mehet mindkettő, mert 30 perc.
  • mikor rám jön a hisztigörcs (meggyőződéssel állítva, hogy nekem pedig nincs SEMMI bajom)
2. mindenki szereti a browniet, aki nem az ufo: (vagy még nem evett jót)
  • a titok, hogy szottyos legyen
  • jó legyen a vaj (és nem margarin, mert akkor ette a fene az egészet)
  • és a csokoládé koronázza meg, vagy buktatja el a győzelmet
3. sose kérdezd meg hány kalória, mert a rengeteg szót úgysem akarod hallani. (Minek, tudjuk, hogy mit vállalunk be...)


Ez pedig az én brownie-m:


DUPLA CSOKIS BROWNIE KARAMELLEL (25cm tepsi)

160g tojás
120g cukor
130g 60-70% csokoládé
200g  vaj
100g szitált liszt
1g só

50g tejcsokoládé csepp

opcionális:
vörösáfonya (olyan aszalt gyümölcs  ami akad itthon, vagy épp friss málna)
karamellizált (pirított) pekándió (vagy bármilyen mogyoróféle)
karamell mártás vagy dulce de leche (inkább az utóbbi, mert ez a bűnről szól)


A csokoládét a vajjal vízgőz felett felolvasztjuk. A víz ne forrjon csak épp gyöngyözzön, néha rákavarunk a vajas csokira , és teszi is a dolgát. Ha forr a víz, egyszerűen kapcsoljuk ki a gázt. (majd újra kapcsoljuk be ha már nem gőzölög)
A tojásokat közben a cukorral verjük fel szinte fehéredésig. Vékony sugárban adjuk hozzá folyamatos keverés mellett a vajas csokoládét. Adjuk hozzá a szitált lisztet és a sót.
Végül a tejcsokoládé cseppeket. (Bele is tehetjük a mogyorófélét, de én jobban szeretem rászórni, sokkal dekoratívabb is)

Ha nem találunk karamellizált mogyorófélét, diófélét, otthon is pikk-pakk elkészíthetjük. Egy serpenyőben egy púpozott ek porcukrot adunk a dióhoz (kb. 2 marék) és ezzel kedjük el pirítani folyamatosan keverve. Ezzel finoman, vékony rétegben rákeról a cukor, ami karamellizálódik. közben megpirul a dió is. Utána terítsük ki, és hagyjuk, hogy kihűljön.

Sütőpapírral kibélelt tepsibe tegyük, magassága ne haladja meg  a fél hüvelykujjunkat.  (2-3cm) 170-175 fokon süssük 15 percet. Mikor kezd kifényesedni a teteje, és még egy leheletnyit recegős, mikor az ujjunkat rányomjuk, akkor azonnal vegyük ki. De ne legyen gyers, viszont ne is süssük túl. Itt nem igaz, a tűt belenyomjuk, akkor szárazan kell kijönnie. Kicsit tapadjon rá, de grizesen, ha folyós akkor még nem jó.

Utána jöhet a dulce de leche (most ez lett nálam a favorit), amit én kicsit megmelegítek, hogy folyós legyen. A pirított pekándió felaprítva, és egy kis fanyarkás vörösáfonya, hogy khm...kompenzálja a tömör gyönyört.


(pirított szezámos) ALFAJOR (dulce de leche-vel)

Van egy olyan érzésem, hogy sok mindenre lehetne fogadni, mi számít itt Izraelben "nemzeti" édességnek.
Igazából minden. A rétestől a baklaváig tulajonképpen minden előfordul, és nagy becsben is tartják, főleg ha még nagymamától örökölt a recept. 
Egyet viszont nem gondoltam volna, hogy mégis, hogy a fenébe került ide szinte minden bolt polcára az alfajor. Nevezzünk inkább naívnak, mint sügérnek, hogy nem látom a fától az erdőt. Helyből az Ulpanon (ahol tanuljuk a hébert), csak 3 brazil, 2 argentin  és egy ecuadori csoporttársam van.
Carlossal, aki Ecuadorból jött  hamar megbarátkoztunk, építésznek tanul, és imádja az édességeket. És igen, neki ez a kedvenc édessége. Pontosabban neki is. Párszor vittem már a suliba sütit, de ez úgy fogyott el, hogy nekem például már nem is maradt. Az egy dolog, hogy ajándékba vittem, de nem bántam volna ha még elcsípek egyet...Denis, aki pedig Argentinából jött, azt mondta, egy- az egyben olyan, mint amilyet a nagyi készít, csak ő ugye kókusszal. 
Itt már a pékségekben és a boltokban is, van fehércsokoládéval, étcsokoládéval borított verzió is.  Ez már tök amerikai verzió, de nem rontották el egy csöppet sem. Ha pedig nagyon kutakodunk akkor azt mondják Spanyolországból jött, bár Carlos azt mondta, tőlük, Denis pedig, hogy nem igaz, mert tőlük...a lényeg az, hogy van. És az egyik legjobb dolog a világon, ebben egyetértettünk.




ALFAJOR(ES) PIRÍTOTT SZEZÁMMAL

185g kukoricakeményítő
185g liszt
1 csomag sütőpor
1/2 kk fahéj
185g puha vaj
135g cukor
1kk citromhéj
4 tojássárga

dulce de leche (a boltból)

A keményítőt, a lisztet, a fahéjat és a sütőport átszitáljuk. A vajat a cukorral, a citrom héjával, habosra keverjük. Hozzáadjuk egyenként a tojások sárgáját, és óvatosan alákeverjük a szárazanyagot (lisztes keveréket).
Tegyük be a hűtőbe becsomagolva, egy fél órára. Nyújtsuk ki, (amilyen vastagra szeretnénk a végeredményt, annak a felére), szaggassunk kis köröket, majd sütőpapíron süssük kb. 12 percet 170 fokon. A lényeg, hogy mikor kiszedjük, még puha legyen, és ne legyen barna sem a széle, sem a teteje. Épphogy színt kapjon. 
Mikor kihűltek jöhet a karamellkrém a közepébe, és forgassuk át szárazon lepírított szezámmagba, vagy maradjunk az eredeti verziónál és forgassuk kókuszreszelékbe.

(vaníliás) KECSKETEJ PUDING (pirított kadaiffal)


Könnyű, légies, roppanós, és nem utolsó sorban különleges... ha stopper órát indítottam volna valószínűleg 12 perc alatt készültem el vele. Nem kötelező kecsketejjel készíteni, viszont ha mégis hozzájutunk vétek kihagyni. Gyümölcsöt mindenképp elbír, épp aminek szezonja van: málna, barack, szeder és társai. Akár frissen akár kicsit gáz felett megrottyantva, jó lesz ez szinte biztos. De a legjobb benne az, hogy tök hamar elkészültem vele és utána mindenki áhítozott (érdemtelen bók becserkészés?) a kerámia tanfolyamon. Egy próbát megér...:)

Ja igen, a kadaif tészta...elfelejtettem, hogy még én itt arab boltokkal vagyok körbevéve addig otthon nem minden sarkon terem. A Budapesti Népszínház  utca környékében biztos vagyok, vagy réteslapot is piríthattok hozzá;)



VANÍLIÁS KECSKETEJ PUDING  PIRÍTOTT KADAIFFAL

1l kecsketej
750g tejszín
120g cukor
2 rúd vanília kikapart belseje vagy pár száraz rúd
5 púpozott tk keményítő

50g kadaif tészta
30g cukor
20g vaj

Kezdjük a tésztával. A kadaifot szálaira tépjük, puckorral és olvasztott (de nem forró) vajjal átforgatjuk és kicsi halmokat pakolunk a sütőpapírra (Én megszórtam őket egy kis mandulaliszttel is). 180 fokon kb 12-15 perc alatt aranybarnára sütjük.

Közben készíthetjük a pudingot. A tejet, a tejszínnel és a vaníliával felforraljuk. Közben kis vízzel elkeverjük a kukorica keményítőt. És ráöntünk egy keveset a forralt tejből, visszaöntjük és tovább forraljuk még 5-6 percet keresztül folyamatosan keverve még be nem sűrűsödik.

Tálkákba tesszük (aljára tetejére rakhatunk gyümölcsöt), hütőben hagyjuk kihűlni és mikor tálaljuk tegyük rá a kis pirult kadaif halmokat.

(jó reggelt) FOKHAGYMÁS BUCIK

Kezdem sajnálni, hogy lassan véget ér a semmit tevés. Túl jó háziasszony lettem..khm...meg iskolás. Bár papíron még hátra van egy egyetemi szakdolgozat megírás, (és egy féléve majdnem minden nap elhatározom, hogy befejezem) de a nyelviskolával újra a gimnáziumban találtuk magunkat. Nekem bárhogy is nézem 12 év után rettentő nehéz volt megszokni ezt az állapotot, és arra vártam, hogy mikor legyen vége. Hát...3 hét múlva vége lesz, és most meg az a baj. Hol lesz nekem ennyi időm tüsténkedni (apropó ezt így mondják?) a konyhába? Reggelire kicsi bucikat gyártani?

Hát őket valójában nem reggel készítettem, ez van mikor rám jön a süthetnék, főzhetnék, és  egy egész éjjelt eltöltök a konyhában. Ami két dolgot okozott, felébredt azUram és reggelizni óhajtott az illatok miatt, másrészről olyan brutál fokhagyma szag lett, hogy még a kutya is kidőlt. De megérte, még az igazi reggelinél is...ez egy ilyen nagyon izraeli buci dolog (na nem azért mert egy izraeli oldalon találtam, és rettentő büszke voltam, hogy már megértem, mit irnak) a lényege: tömör, de jó vajas :)


VAJAS FOKHAGYMÁS BUCIK

25g friss élesztő
30g cukor
90g  kézmeleg víz
500g liszt
50g olvasztott vaj (de nem forró, mert kinyiffantja az élesztőt)
15g só
180g víz

50g olvasztott vaj
4 gerezd fokhagyma

Az élesztőt, a cukorral és a vízzel elkeverjük, majd meleg helyen (na azzal itt nincs gond) 20 percig hagyjuk, hogy felfusson. (Jó habos legyen)
A lisztet egy deszkán átszitáljuk, közepére mélyedést készítünk. Beleöntjük az élesztőt és a vajat, és elkezdjük az ujjunkkal összedolgozni. Folyamatosan adjuk hozzá a vizet, és határozott oda vissza toló mozdulatokkal átgyúrjuk. A végén egy rugalmas alaptésztát kell kapnunk. Persze ehhez kell egy kis érzés is, és látni, hogy viselkedik az épp adott lisztünk, vagy mennyi vizet igényel. Limara Pékségénél nem kell szerintem mondanom, de remek ötletek, és lépések vannak. Bár ez merem mondani mindenkinek menni fog, mert nagyon egyszerű.
A kész tésztát letakarva, ismét meleg helyen kelesztjük 1 és fél órát. Kb.  dió nagyságú bucikat formázunk belőle. Én ezt Marcsitól tanultam, hogy a két kezemet oda vissza huzogatom úgy, hogy a tenyereim alja szinte összeér és ott csipődik be a tészta (benne a tésztával) és szépen gömb alakúvá formázódik. Szóval semmiképp nem úgy gömbölyítjük, mintha sárgolyót, vagy gyurmát használnánk. (na ez lehet, hogy most nem lett az igazi, tessék megnézni Limara blogját, ő a mestere ennek elmagyarázásában)

Újra hagyjuk őket állni egy fél órát. Előmelegített sütőben 180 fokon süjtük 12-15 percig, és mikor elkezd színt kapni megkenjük olvasztott vajjal kikevert reszelt fokhagymával, és addig sütjük még gyögyörű aranybarnák nem lesznek. (Kb. plusz 5-8 perc)

Én sütés után is megkentem még vajjal :)

(mentás) LICSI PÁLCIKA FAGYI (mangóval)

Visszatértem, kisebb nagyobb bunkfecekkel, de nem is tudnánk értékelni a jó dolgokat ezek hiányában, hogy klisés legyek, de tényleg. Rengeteget lehet tanulni egy új hobbival, és nem mondom, hogy profi fotós akarok lenni, de nagyon jó érzés a barátaim részéről (akik nem mellesleg szuper bloggerek és fotósok) és az ideiglenesen befogadott barátunktól (aki pedig profi fotós) a támogatás, és a dícséret. De van még mit tanulni. Egy a biztos, ez a fagyi elég jó lett a maga kategóriájában. És bár itt 32 fok van, otthon pedig hallom közel a 40-hez, 25 fok felett ez a fagyi igenis jár nekünk. Fagyigép nélkül, ráadásul. Szóval nem is fagyi, hanem egy jó calippo kategória, azt pedig szeretjük. Nagyon.






MENTÁS LICSI PÁLCIKÁS FAGYI MANGÓVAL


165g víz
50g glükóz
200g licsi aprítva
120g mango apró kockára vágva
1 citrom leve
2 szál menta


A vizet a glükózzal cukorsziruppá főzzük. Mivel nincs turmixgépem (még, de most már rászánom magam és tényleg megrendelem), ezért nagyon apróra vágtjuk a licsit, és levet amit kiengedett azt is persze hozzáadjuk és főzzük még 2-3 percig..
Levesszük a tűzről. Apróra vágott mango kockát, friss aprított mentát és a citrom levét keverjünk hozzá. Fagyi formába töljtük, és fagyasztóba tesszük. Egyszerű, vagyis gyerekjáték, egy cukorszirup, a többi pedig mehet bele.
Én kifejezetten élveztem, hogy darabos, jó volt ráharapni a mangora, nem volt fagyott, kellemesen olvadt a szájban. Vagy összeturmixoljátok az egészet. Nem hiszem, hogy rossz lesz :)