Tavaszi főzelék


Jelentem én túl vagyok a medvehagyma szezonon, olyannyira, hogy tele van a hűtő pestoval ecettel, és olajjal, sőt már a fokhagymás-petrezselyemolaj is felbukkant. És akkor azt mondtam a piacon, hogy finomfőzelék...bár tolhattam volna egy héttel, mert azóta már van cukorborsó, és igazi mini újburgonya, meg minden friss és tavasz van, és úgy igazán, és ez nekem nagyon bejön...de gondolom ezzel nem vagyok egyedül.
A cukiban elindultak az új találmányaim, de ha holnap sem sikerül a feketeerdő ahogy elképzeltem, feladom...
Egy biztos az elmúlt hetek változatosság kedvéért igen fontos napok voltak, egyrészről tanultam ismét az emberekről, és az üzletről, másrészt rájöttem miért hiányoztak a tányérdesszertek, és mikor jött a szikra meg az a bizonyos bevillant az égő a fejem felett, rájöttem, hogy a klasszikus cukrászat az én világom, és ide vagy oda ihlet, el kell végeznem egy iskolát (már megint, mikor épp diplomázom, pedig megfogadtam, hogy soha többet), mert nem értik...nem értik a dolgozók, hogy ha nem vagyok cukrász akkor mit keresek ott, nem tudnak hova rakni (mert ha nincs cukrász végzettségem akkor mit keresek ott (egyszóval a kölcsönös tisztelet, mert ehhez papír kell itthon), másrészről, én sem értek sok mindent, és előbb vagy utóbb érzem, hogy nem lesz elég, hogy magamat képzem itthon könyveket bújva, technikákat próbálva, aztán van amikor nem jön össze, de nem értem miért...és beleőrülök, és makacsul hajtom a miértet. Szóval kinéztem a sulit is, közben amit tudok tanulok...
És rettentően várom ám, és szinte már magaménak érzem a cukit, és aggódom is... itthon felügyelem az uramat, mert ő készíti Ádám elképzelései alapján az új logót, design a cukinak, és jön a Dning Guide fesztivál is a Millenárisban és ott mindent megmutathatunk egy vidéki cuki milyen jó tud lenni, és érdemes hétvégi programra...kemény menet lesz.

"Finom" főzelék

hagyma
fokhagyma
gyömbér
curry levél
galanga
caffirlme levél
vaj
karalábé
alaplé
sárgarépa
újburgonya
lóbab
koriander
menta

A zöldségeket felszeletelem, egy keveset félrerakok (általában szabályos kockákat, formákat vágok, és a megmaradt résszel "sűrítek", így nem kell liszt, se keményítő). A felkockázott zöldségeket blansírozom sós vízben. A hagymát, fokhagymát megfuttatom a vajon, hozzáadom a fűszereket, felöntöm egy kevés alaplével, és az előre felkockázott karalábé, burgonya "végeket". Megfőzöm, a leveleket kiveszem, turmixolom, és hozzáadom a zöldségeket. Egyszer átforralom, kevés tejszínnel tálalom. Friss zöldfűszereket adok hozzá.

1 megjegyzés:

  1. Sikerült-e a feketeerdő? ;)

    Kissé bizonytalankodó hullámok tükröződnek a soraidból. Egész életünkön át tanulunk, most hogy egy tanár / bizottság vagy maga az élet vizsgáztat-e szerintem mindegy, amíg haladunk és fejlődünk. A cukrászsuli fix most már, vagy még vacillálsz? Ha megnyugtat és be tudod iktatni, akkor hajrá, meglesz - elvégre a cukrászatot egy halványat több lelkesedéssel végzed, mint a még most folyó diplomád ;)

    Ne aggódj a siker miatt. Minél jobban kívánsz valamit, annál nagyobb lesz a csalódás. Túl nagy nyomás alatt pedig félő hogy összetörsz (ha nem az a típus vagy aki nyomás alatt pörög fel igazán), s nem fogod tudni a legjobbat kihozni magadból. Szóval kár megbolondulni. Meg tudod csinálni, benned van!

    VálaszTörlés