Viszlát Balaton, Hello Budapest!

Több, mint két hete ismét itthon a dugóban, a villamoson, a triatlonosok által lezárt utcákon autóban öngyilkossági kíséreltet téve, az egyetemen, Zsófi konyháján, szerves részévé válni ismét a budapesti éjszakáknak...hiányzott.
Azt mondják ahogy telik az idő, úgy szépülnek meg az emlékek. Bár korán lenne emlékekről beszélni, pláne, hogy időm nem volt gondolkodni mi történ velem az elmúlt két hónapban, de egy biztos jó volt a Kistücsökben dolgozni. Azt is mondják, hogy a legutolsó napok maradnak meg bennem a leginkább. Ebben viszont biztos vagyok, hogy így van. Búcsúzóul a máglyarakással köszöntem el egy kicsit új formájában, és nagyon szerették. Jó volt így visszakerülni, hogy kellemesen zártam le az elmúlt heteket, pedig minden egyes héten a gyomorgörcs kerülgetett. Miután szerették a desszerteket mindig az volt bennem, hogy nem lehet ekkora nyerőszériám, mikor lesz már a buktató, a visszahozott tányér, vagy a félig teli tányér...nem volt.
Tudom, hogy hihetetlen nagy lehetőséget kaptam, mikor hetente két ötletem kikerült napi ajánlatba. A hétköznapiakat ugyan nem éreztem 100°ban magaménak, mert a hétfőm nekem szabadnap volt, és sokszor már egy végeredményre érkeztem, de a hétvégiek mindig úgy kerültek ki, ahogy azt gondoltam, és ahogy elkészítettem. Így ha kritika érte, jó vagy rossz mindig tudtam vele azonosulni.
Másfél hónapig nagyon égtem, rohangáltam a konyhában, mindent látni akartam és mindent meg akartam csinálni, ha még ez azzal is járt néha, hogy tányért törtem, fehér szettben meggylevest locsoltam, tojásfehérje landolt a padlón, vagy rászakadt a fejemre a nagy hűtőajtó (orrom megmaradt)...de jött egy fordulat mikor elfáradtam, és ezen a holtponton átesni nagyon nehéz. Maximális tiszteletem az ott dolgozóknak, legyen az szakács, vagy felszolgáló. Ez a tempó a balatoni szezonban egy vendégnek felfoghatatlan. Én még most sem értem, pedig ott voltam.
A neheze viszont most jön, érzem és tudom is. Szerintem sokan nem is tudják mennyi erőt, lendületet, és tanítást kaptam az elmúlt hónapokban, és legfőképp mennyi mindent köszönhetek nekik. (Csak semmi elérzékenyülés és romantikus illatkeveredés a levegőben egyszerűen így van) Ha nem lett volna Takács Lajos a konzulensem még a szakdolgozatomnál, valószínűleg sosem merül fel bennem az, hogy legyen bármi amit a magyar gasztronómia területén elvégezhetek, de az olyan legyen, hogy tegyek a fejlődésért bármilyen formában. Ha nem lett volna műsor sosem tanulok Bíró Lajostól, és nem lenne meg benne talán az a bizonyítási vágy amit ő hozott ki belőlem. A műsor után, ha nem lett volna Segal Viktor, talán sosem értettem volna meg az ételkészítés finomságát, a jó vezető (séf) temperamentumát, és az ízvilágok harmóniáját, és mindezeknek köszönhetően valószínűleg sosem ültem volna Zsófi konyhájában, aki, mint egy nővér felkészít erre a világra, avagy egy amatőr helyzetére a profik között. És végeredményben Nekik köszönhetem, hogy Balázsnál dolgoztam ezen a nyáron.
Balázzsal úgy váltunk el, hogy a rendezvényeiken ismét együtt dolgozunk. Közben elindult bennem az is, hogy valamit tanulnom kell, valahogy képeznem kell magam, mert a Tücsiben igaz, hogy szárnyalhattam, és a fantáziámat sokszor vissza kellett húzni a valóságba akár lehetetlen kivitelezés miatt, vagy merészebb kombináció miatt, vagy a technikai háttér miatt, de ez nem mehet a végtelenségig, hogy a légből kapott gondolataimat tegyem le egy tányérra. Mert amit kóstoltak, azok inspirációk eredményei, vagy röpke gondolatok összekovácsolása. A technikai alapjaim, azok a bizonyos nélkülözhetetlen alapok viszont hiányoznak nálam. És előbb vagy utóbb ebbe így bele lehet bukni. Hát itt tartok, és nagyok a kérdőjelek a fejem felett merre legyen az arra, vagy hova tovább.:)

2 megjegyzés:

  1. Szia!

    Nagyon sajnálam, hogy lemaradtam "Rólad" a Kistücsökben, de nagyon örülök, hogy személyesen találkoztunk a Blogkóstolón, egy tündér vagy, sejtettem én. :)
    Remélem sikerül kitalálnod, merre tovább, és azt is, hogy beszámolsz majd róla, illetve hogy addig is jönnek a légből kapott ötleteid, és leírod az eredményt ide. :)

    VálaszTörlés
  2. Én is örültem, jó volt látni a "védőmet":))))
    Mindenről ígérem, meg a lemaradt Tücsi recepteket is leírom.:)))

    VálaszTörlés