Soharoza a gasztrokoncert

Fogalmam sincs, hogy számolhatnék be egy olyan estéről, pontosabban kettőről, ami megfoghatatlan, aki nem vett részt rajta megérteni sosem fogja. Nem szeretek nagy szavakkal dobálózni, vagy túlmisztifikálni, esetleg azt az érzést kelteni, hogy az elvont művészet határán kötéltáncolt az est. Ez így nem lenne igaz. Volt benne egy kis félsz, hogy ez bizony kékharisnya lesz a javából. Aztán második este, én is leültem a közönség közé, és a csend, ami az előadás végén belengte a teret, elgondolkodtatott...van ilyen is. Mikor a zene...népek ihlette dallamok, legyen az szerelem, háború, szomorúság, boldogság, mind-mind máshova vezettek, és a desszertek bombázták az érzéseket, rátettek, vezettek. Merem mondani több lettem, nem csak én, ott mindenki akkor abban a 2 órában. Két ember járt a fejemben, okkal, hogy miért nincsenek itt...mint a gyógyír. És nem túlzok. Aki nem ismeri önmagát, itt most kapott volna hideget-meleget, és finom desszerteket. Nehéz volt nem sírni. Még a kőkemény szakácsfiúk is homályosan pislogtak rám. Furcsa volt...



A gasztrokoncert 7 ország: Libanon, Bulgária,Törökország, Itália, Indonézia,Fekete-Afrika és Argentina jellegzetes világát mutatta be, hol árnyjátékkal, hol libabőrös dallamokkal, vagy épp zöldségekből gyártott hangszerekkel. Nem gőzöm hangsúlyozni, hogy a romantika, vagy épp a túlzott művészi elborulás oly távol áll tőlem, de itt megszeppenve ültem, elviselve mennyi minden van itt bent, ami most jött, vagy így jöhet elő.
Chili és Vanília mellett Segal Viktor,Mihályi László és a Pesti Lámpás csapata is kapott egy-egy desszertet.
  • Libanoni tejpuding
  • Kecskesajttorta paprikával
  • Revani
  • Sorbetto (Pesti Lámpás-kép nincs mert ezt közben szolgáltuk fel :)-rózsavizes málna )
  • Indonéz palacsinta (Segal Viktor)
  • Csokoládé (Mihályi László)
  • Dulce de leche


Nah de..Buli volt a konyhában, és Zsófinál is. Ott is hagyott engem második nap, hogy el kell menni egy kicsit. Kérdeztem is tőle: Nem félsz, hogy itt hagysz és egyedül sütök?. Azt mondta nem. Én viszont azt mondtam: Én, igen.:)
Imádom a konyháját, igen..egyre erősebb az érzés, hogy hasonlót szeretnék, nagy teret, mert a buli mindig a konyhában van, mindegy, hogy az éttermi, vagy a saját otthonod. A legfurcsább desszert címét nálam az Indonéz palacsinta vitte el. Mert amennyire zöld (Pandanlevél jóvoltából) annyira finom az édes kókusztöltelékkel.


És...Buli volt az utcán is. Kiderült, hogy a környék bohóca, egy Mikrobit imitáló pasi, aki nem rest nagymama bugyit ajánlgatni a csajoknak, vagy épp kukorékolni utánuk. Ő a hely szene, vagyis gyöngyszeme. Vannak olyan pillanatok, mikor azt kell mondanom ez "megcsinálta a napom". Hát...még a közös fotót is nehezen bírtam ki röhögés nélkül.
Imádtam ezt a három napot!:)

2 megjegyzés:

  1. :) Lesz még ilyen?
    Más: milyen a balcsi? Majd beszéljünk vmikor. Mikor tudlak felhívni, amikor nem desszerteket alkotsz? :)

    VálaszTörlés
  2. Elviekben szeptemberben:)

    Imádom:) Hétfőn egész nap!:)

    VálaszTörlés