Van barátom...

neve Pisti, tegnap este érkezett. Igaz nem hívta senki, pláne én nem, de éjjelre már kezdtem hozzászokni a gondolathoz, hogy van egy új hálótársam.
Pisti ugyanis egy meghatározhatatlan bogár, aki figyelemfelkeltés gyanújából az ágyam egyik sarkából berreg. Vagy szenved, de megtalálni nem lehet...képtelenség.
Sikítva keltettem fel Andrist (ő létező személy), hogy van egy bogaram, és ez most tényleg igazi.
A következő képkockák a következő sorrendben álltak össze: szétbontottuk az ágyat, vagyis Andris, én félig nekitapadtam a szekrénynek, ha esetleg Pisti támadna. Majd miután Andris nem talált semmit, lekapcsoltuk a villanyt és a sötétben ülve vártuk, hogy Pisti berregjen nekünk egyet. A csendkirály nekem mindig nehezen ment, de egyszer csak Pisti szólt, mondta a magáét. Így legalább bebizonyosodott, hogy Pisti is létezik nem csak az én képzeletem szüleménye (amin egyáltalán nem csodálkoznék). A gond csak annyi, hogy ettől függetlenül nem jutottunk tovább, és nem tudtuk távozásra bírni az új haveromat.
Így Pisti maradt, elalvás előtt megkértem, ha lehet ne támadjon, nem fogom bántani..ő berregett tovább én elaludtam.

Pisti mellett Tücsi is ott van. A citrompuding félelmeim eloszlottak (mert voltak ám), recept és beszámoló hamarosan. Nagyon gyorsan telnek a napok, időm pedig lenne, még sincs semmire...A héten darapudingolunk hétvégére pedig ma kezdünk el tesztelni. Most nagyon kell Roli segítsége...remélem felkészült:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése