A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karalábé. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karalábé. Összes bejegyzés megjelenítése

Tavaszi főzelék


Jelentem én túl vagyok a medvehagyma szezonon, olyannyira, hogy tele van a hűtő pestoval ecettel, és olajjal, sőt már a fokhagymás-petrezselyemolaj is felbukkant. És akkor azt mondtam a piacon, hogy finomfőzelék...bár tolhattam volna egy héttel, mert azóta már van cukorborsó, és igazi mini újburgonya, meg minden friss és tavasz van, és úgy igazán, és ez nekem nagyon bejön...de gondolom ezzel nem vagyok egyedül.
A cukiban elindultak az új találmányaim, de ha holnap sem sikerül a feketeerdő ahogy elképzeltem, feladom...
Egy biztos az elmúlt hetek változatosság kedvéért igen fontos napok voltak, egyrészről tanultam ismét az emberekről, és az üzletről, másrészt rájöttem miért hiányoztak a tányérdesszertek, és mikor jött a szikra meg az a bizonyos bevillant az égő a fejem felett, rájöttem, hogy a klasszikus cukrászat az én világom, és ide vagy oda ihlet, el kell végeznem egy iskolát (már megint, mikor épp diplomázom, pedig megfogadtam, hogy soha többet), mert nem értik...nem értik a dolgozók, hogy ha nem vagyok cukrász akkor mit keresek ott, nem tudnak hova rakni (mert ha nincs cukrász végzettségem akkor mit keresek ott (egyszóval a kölcsönös tisztelet, mert ehhez papír kell itthon), másrészről, én sem értek sok mindent, és előbb vagy utóbb érzem, hogy nem lesz elég, hogy magamat képzem itthon könyveket bújva, technikákat próbálva, aztán van amikor nem jön össze, de nem értem miért...és beleőrülök, és makacsul hajtom a miértet. Szóval kinéztem a sulit is, közben amit tudok tanulok...
És rettentően várom ám, és szinte már magaménak érzem a cukit, és aggódom is... itthon felügyelem az uramat, mert ő készíti Ádám elképzelései alapján az új logót, design a cukinak, és jön a Dning Guide fesztivál is a Millenárisban és ott mindent megmutathatunk egy vidéki cuki milyen jó tud lenni, és érdemes hétvégi programra...kemény menet lesz.

"Finom" főzelék

hagyma
fokhagyma
gyömbér
curry levél
galanga
caffirlme levél
vaj
karalábé
alaplé
sárgarépa
újburgonya
lóbab
koriander
menta

A zöldségeket felszeletelem, egy keveset félrerakok (általában szabályos kockákat, formákat vágok, és a megmaradt résszel "sűrítek", így nem kell liszt, se keményítő). A felkockázott zöldségeket blansírozom sós vízben. A hagymát, fokhagymát megfuttatom a vajon, hozzáadom a fűszereket, felöntöm egy kevés alaplével, és az előre felkockázott karalábé, burgonya "végeket". Megfőzöm, a leveleket kiveszem, turmixolom, és hozzáadom a zöldségeket. Egyszer átforralom, kevés tejszínnel tálalom. Friss zöldfűszereket adok hozzá.

Kandírozni? Húst? Igen!

A szifon használata univerzális, megrendíthetetlen, éttermi fortélyokat varázsolhatok vele a saját konyhámba. És imádom, és függője lettem, hogy már egy mezei karalábélevesből is csodákat lehet megvalósítani, ami az ízeket, és az állagot illeti. Pár hete még félve emeltem meg a tartályt és töltöttem bele kókusztejet, hogy lássam mi sül ki belőle, valóban működik e az én kezemben is. És miért ne működne? Bármi beletölthető, egyenlőre nem látok határokat.



Karalábéleves kandírozott sonkával

A trükk ott történik, amit még egy Onyxban eltöltött ebéd alatt tapasztaltam meg, hogy (és remélem jól állapítottam meg persze) a sütőtőkrémleves, felső egyharmada volt habos állagú. Nem az egész krémleves habosodott, hanem egy lágyan átfutó tükröt alkotott a habréteg a krémlevesen. Zseniális. Vagy legalábbis nálam súrolja egy apró, de felettébb ütős trükk alkalmazása.

2 karalábé
1 krumpli (keményítő tartalma még jobb hatást nyújt a habos állaghoz)
zöldségalaplé
babérlevél
kakukkfű
só,bors
tejszín
1/2 citrom

A felaprított karalábét, a krumplival és a fűszerekkel lassú lángon főzöm a zöldségalaplével, még meg nem puhul. Majd turmixolom és hozzákeverek 2ek tejszínt, citrom levét facsarom rá, és ismét felforralom. Levéve a tűzről legalább 5 percig turmixolom, hogy minél lágyabb legyen a krémleves. Ezután kb. 1,5dl mennyiséget átszűrök, szifonba töltök (1l tartály=2 patron), és óvatosan lefordítva beleteszem a patronokat. Pár másodpercig rázom, és konyharuhával fogok rá a tartály részre. Mikor belekerül a patron a hőhatás egy pillanat alatt megérződik a tartály falán, és mondhatom igen kellemetlen, mikor erről még nem tudunk:) Tálalásnál merek a krémlevesből és erre fújok rá karalábéhabot.

És akkor a kandírozás...nem narancson:

A képen látható "enyhén" égett sonka...az kandírozott sonka akar lenni, és igen roppanósra sikeredett. Széll Tamás (Onyx) anno a Czifray verseny tányérján kandírozott császárszalonnát is megjelenített. Igen, de azzal nem számoltam, hogy a sonka és a császárszalonna víz és zsírtartalma igen eltérő, így kevesebb időt kellett volna sütnöm. Azt hiszem minél kisebb ezek tartalma annál gyorsabb a karamellizálódás folyamata. Így ha sonkából készítjük, bőven elég lesz az 5 perc is.

Kandírozott sonka: a vékonyra szeletelt sonka mindegyik oldalát cukrozom, zsírpapírra fektetem, és le is fedem, majd két tepsilap közé szorítom, hogy ne kunkorodjon meg a sonka. 160 fokon 5 percig sütöm (a képen látható 10percig sült).

Az eredeti kandírozott császárszalonnát itt olvashatjátok.