Nespresso Coffe Challenge: Tarte au Vivalto

Lassan egy hónapja, megkeresett Eszter, és még 9 bloggerkollégát:), hogy lenne e kedvünk a Nespresso játékban részt venni. Van egy sejtésem, hogy mindenki nagyon örült neki, de én egyenesen kiugrottam a bőrömből.

Én ugyanis függője vagyok a kihívásoknak. És nem a versenyre gondolok, de nem ám. Számomra a legnagyobb kihívás, nem az amikor magamtól leülök és kitalálok egy desszertet megkötések nélkül. Az valahol könnyített pálya. Egy megrendelőnek, és most jelen esetben a Nespressonak elkészíteni egy olyan desszertet, ahol három típusú kávé közül: 

Arpeggio, mely egy erős, intenzív kakaó ízzel megálmodott kávéőrlemény,

a gyümölcsös Rosabaya de Colombia

és...

az én választásom a Vivalto Lungo, mely visszafogott, könnyed kávé, virágos, de számomra szintén gyümölcsös aromákkal rendelkező kávéőrlemény lett.

De itt nem állt meg a megkötés, olyan fűszereket is fel kellett használni (ráadásul négyet), ami bevallom azt hittem megugorhatatlan egy desszertnél. Mert erős, intenzív fűszerekről volt szó, ráadásul  minimum 4 felhasználása, nem egy könnyű eset (sőt határozottan ellenkezett az elveimmel, mert szeretem a letisztult dolgokat, egy kis csavarral). Persze bele lehet "szórni" egy adagban valamelyik elembe, de annak katasztrofális végeredménye is lett volna. Ilyen szempontból a nehezebb utat választottam, mert ha fene fenét is eszik, desszert lesz (hát mi más) és megoldom, hogy az intenzív fűszerek, mégiscsak nekem engedelmeskedjenek.

A fűszerek a következőek voltak:

szerecsendióvirág, szegfűszeg, narancs, citrombors, szerecsendió, római kömény, fekete kardamom, narancs, kakaópor, cayenne bors, kömény. likőrfa

Igen, nekem is így kikerekedett a szemem, mikor megláttam. ...:)

Szerettem volna valami izgalmasat létrehozni, olyat, ami nem mindennapi, de nem is kiugró. Ami egy jó kávé mellé, méltó lezárása egy étkezésnek, egy baráti beszélgetős délutánnak, és persze olyan formába önteni ami tényleg méltóan képviseli a Nespresso eleganciáját,mert verseny ide vagy oda, én úgy fogtam fel, ez most egy megrendelés. :) Megmutatni a lelkes amatőröknek és háziasszonyoknak, hogy ez a desszert rengeteg variációval szolgálhat még, és kiemelve csak egy-két elemet is ha 1 óránk van a sütemény elkészítésére, akkor is megállja a helyét, vagy már bevált receptjeihez is könnyen beépíthető akár csak egy elem. De titkon azt remélem lesznek olyan elvetemültek, hogy ez az egyben elkészítik :)

TARTE AU VIVALTO

Végül  megszületett egy Tart, különböző textúrákkal: 

Csokoládés omlós tésztába csempészett szerencsendió fűszer, mely kiemeli a lágy vivalto gyümölcsös kávé étcsokoládékrémet. Benne kesernyésen édes kandírozott narancs és karamellizált törökmogyoró.

Mindezt roppanós étcsokoládé lap követi, egy habkönnyű karamellás tejcsokoládé mousse-szal, melyben a kardamom, mint egy finom utórezgés egészíti ki a komplex desszertet.

Csokoládés tart 6*8cm 

60g vaj

45g porcukor

1g só

1/2g szerecsendió

15g mandulaliszt

105g liszt

12g kakaópor

20g tojássárga

A szárazanyagokat elkeverjük, és keverőtálban (mixerben gitárfejjel ha van) a hideg (!) apróra kockázott vajjal morzsásra keverjük. (Először alacsony fokozaton indítunk, és fokozatosan emeljük a sebességet) Végül hozzáadjuk a tojássárgát. Folpackba csomagoljuk és hagyjuk pihenni a hűtőben 30 percet.

 Utána elő a tart gyűrűkkel, vagy ha nincs, akkor egyszerűen egy  nagy piteforma is tökéletes lesz.

Nyújtsuk ki a tésztát 1:1 arányú porcukor és liszt keverékén kb. 3 mm vastagra. Óvatosan illesszük be a formába. Szurkáljuk meg az alját, szélezzük le egy késsel az oldalát. És most jön a trükk. Illesszünk rá folpackot, és szórjuk tele rizzsel, rájuk le a végét öngyújtóval, és tegyük vissza a hűtőbe megint fél órára. Fontos, hogy hideg legyen a tészta. Utána 150 fokon süssük 15 percig a rizzsel, majd vegyük ki belőle, és süssük tovább még 15 percet.

Karamellizált törökmogyoró

50g  pörkölt török mogyoró

15g cukor

2 ek víz

Először is ez az a mennyiség amire szükségünk van, de érdemes duplával kezdeni, mert már magában is enni fogjuk, másrészt jobban lehet vele dolgozni. A cukrot a vízzel 118 fokig hevítjük. Félrehúzzuk, beleszórjuk a mogyorót, és addig keverjük, még a cukor rá nem ragad. Kifehéredik, a lábos alján is lesz, de ijedjünk meg:) Tegyük vissza a tűzre, és kevergessük tovább, még szép aranybarnák nem lesznek. Húzzuk félre, öntsük egy tálba, adjunk hozzá egy csöpp mogyoró olajat, vagy kakaóvajat, így a szemek azonnal elválnak, és szórjuk ki egy sütőpappírra őket hagyjuk kihűlni.

Vivalto kávés étcsokoládékrém

220g étcsokoládé (64%)

20g invert cukor

20 g glükóz

185g tejszín (32%)

25g aprított kandírozott narancs

2 kapszula vivalto (tejszínben infuzionálva)

Na ez a legjobb része, és a legfinomabb :)

A tejszínbe beleszórjuk a kávét (legjobb ha egy kis gézbe csomagoljuk), és hagyjuk egy éjszakán át állnia hűtőben. Teljesen át fogja venni az ízét! Utána leszűrjuk és elkészítjük a krémet.

A tejszínt, az invert cukorral és glükózzal, (én ne essünk kétségbe, ha nincs akkor mindent helyettesítsük kukoricasziruppal, vagy mézzel) felmelegítjük. Ráöntjük az összetört étcsokoládéra, átturmioljuk, és hozzáadjuk az apróra vágott narancsokat.

Roppanós étcsokoládé lap

200g étcsokoládé (64%)

Az étcsokoládét 45 fokig melegítjük vízgőz felett, majd, ahhoz, hogy ilyen kerek kis cilindereket nyerjünk, szükségünk lesz egy vastagabb fóliára (írásvetítő is tökéletes). Én temperáltam a csokoládét, de ez tényleg egy nehezítettebb pálya, máshogy is elkészíthetitek, és ropogós lesz, csak nem lesz fényes. 

Ehhez a felolvasztott csokoládét a fóliára öntjük, lezárjuk egy másik fóliával, és egy sodrófával szépen egyenletesen elkenjük. Rátesszük óvatosan egy merev felületre, vagy már azon "nyújtuk" ki.  A trükk, a hűtő. Tegyük be 2-3 percre, ekkora már kellően megdermed, és kerek szaggató formával szúrjuk ki, felhasználásig pedig hagyjuk a hűtőben.

Karamellás tejcsokoládé mousse fekete kardamommmal

25g cukor

50g tejszín

35 tojássárga

4-5szem kardamom

100g tejcsokoládé

190g tejszín

A tejszínt, mint a étcsokokoládé esetében egy éjszakára összetört kardamommal hagyjuk állni. Először is a csokoládét felmelegítjük vízgős felett. A 190g tejszínt pedig felverjük félig és betesszük a hűtőbe. A  900g tejszínt felmelegítjük, és a cukrot szárazon karamellizáljuk. Ráöntjük a tejszínt, ezt visszaöntjük egy tálba, amiben benne van a tojássárga, és elkeverjük. Fontos, hogy ne egyszerre, mert a tojássárga megfő. Tegyük vissza a tűzre, és melegítsük 84 fokig, addig még a kanálra finoman nem tapad. Vegyük le a tűzről, keverjük el az olvasztott csokoládéval, turmixoljuk át és hagyjuk addig állni, még el nem éri a 35 fokot (tegyük bele néha az ujjunk és nézzük meg ha már nem meleg, tökéletes). Utána keverjük át a felvert tejszínnel két részletben óvatosan, hogy ne törjön meg a hab. Formába töltjük és fagyasztjuk, vagy lehet habzsákba is, és a kész tart alapot, majd kedvünk szerint díszíthetjük a mousse-szal (ilyenkor ne fagyasszuk csak pihentessük a hűtőben 2 órát).

Összeállítás:

A kihűlt tart alapba szórjunk bele egy kevés mogyorót. Öntsük rá az étcsokoládékrémet, illesszük rá a csokoládé lapot  és tegyük be a hűtőbe. Majd ha "megdermedt", tegyük rá a formából kipattintott mousse-t. Hagyjuk állni a hűtőben még kienged.  És díszítsük megint csokoládélappal, karamellás csokoládészósszal, pirított mogyoróval.  

(csokoládés) VASÁRNAPI SÜTEMÉNY (karamellzált olívabogyóval)

Bent a "gyárban" nem ért még sok meglepetés, finom letisztult tányérok, némi csavarral. Mikor eljutottam oda az első napokban, hogy akkor állítsuk össze a sajttorta tányérdesszertet, és mikor megláttam, hogy karamellizált olívabogyót teszünk bele (ez csak az utolsó pillanatokban tudatosult bennem, mert addig héberül mondták, én meg okosan bólogattam, de fogalmam nem volt, mi a fenéről beszélnek), na akkor azért kikerekedett a szemem. És nyilván meg kellett kóstolnom, és nyilván eszméletlen finom volt, és persze, hogy azóta itthon is van, és persze, hogy még salátába is teszem és kekszbe, és macaronba is baromi jó lehet, és tulajdonképpen univerzális...viszont nagyon megosztó, ezt előre mondom. Ha valaki nem szereti az olívabogyót ezután sem fogja.

CSOKOLÁDÉS VASÁRNAPI SÜTEMÉNY KARAMELLIZÁLT OLÍVABOGYÓVAL

Karamellizált olívabogyó:

100g aszalt fekete olajbogyó
100g cukor
100g víz

Ez a mennyiség, elég lesz otthonra egy darabig. A trükk, hogy az aszalt olívabogyóból egyszerűen el kell tűntetnük amennyire csak lehet , a sósságot, amit amúgy szeretünk. Ehhez 4-5 alkalommal először is forró lobogós vízbe tesszük fél percekre, utána pedig lecsöpögtetjük. Én minden egyes blansírozásnál, utána hideg vízbe teszem őket, mert így nem fog szétesni, és pépesedni. A vizet természetesen mindig cseréljük, a hideg és forró vizet is.

Utána egy edénybe, a cukorral és vízzel, addig főzzük, még szirupossá nem válik, és enyhe karamellás ízt nem kap. Kihűtjük és apró darabokra vágjuk.

240g vaj
250g cukor
260g tojás(4 nagyobb)
1 vanília
1 citrom héja

A vajat a cukorral, a vaníliával és a citrom héjával kihabosítjuk. Majd egyenként folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a tojásokat.

350g liszt
60g kakaó
8g szódabikarbóna
5g só

A szárazanyagokat elkeverjük. Átszitálva hozzáadjuk a felét a vajas keverékhez.

120g tej
120g tejföl

A tejet a tejföllel elkeverjük és hozzáadjuk a tésztához folyamatos keverés mellett. Majd a másik felet a szárazanyagokból.

Most pedig az opcionális, bár szerintem nélkülözhetetlen elemek:

2-3 ek kandírozott, aprított narancshéj
4-5 ek tejcsokoládécsepp (hú mikor meleg, és felvágjuk a süteményt és olvadt még...hjúj)
2ek aprított karamellizált olívabogyó


Ezekkel átforgatjuk a tésztát, és kivajazot formában sütjük 160-170 fokon kn- 45-50 percen keresztül.


Bon Appetit! :)

(citrusos) BÚZADARÁS BAKLAVA (kardamommal)

...vagy galaktobureko (és akkor görög), vagy a nagymamám búzadarás szelete (réteslap nélkül és akkor hazai), egy biztos, hogy létezik. Itthon készült már magyarosított verzióban is, vagyis mazsola, fahéj és egy kis rum kíséretében. És persze a sors fintora, hogy az előző lakásban még nem volt botmixerem. Most itt lapul a fiókban az álom kitchenaidem, erre nincs sütő...
Sütő nélkül viszont tényleg nem lehet élni, ne is akarja nekem senki megmondani, hogy de igen...az félélet. Na de ennek is eljön az ideje...addig is én erre a rémegyszerű kis édesre gondolok, nagyon...mert bizony baromi jó illat lengte körbe a lakást...(ezek a típusú emlékek napról napra erősebbek)

CITRUSOS BÚZADARÁS BAKLAVA KARDAMOMMAL (25cm)

5dl tej
1 citrom héja
1 narancs héja (ha van otthon kandírozott narancs hát azzal garantálom, hogy még jobb)
120g cukor
80g búzadara
5 tojás
1 csomag réteslap
50g olvasztott vaj.

A tejet a cukorral és a citrusok héjával felforraljuk. Közben a búzadarát, a tojással kikeverjük. Óvatosan ráöntjük a forró tejet és visszatesszük, mintha grízpudingot készítenénk (kb. 3-4 perc alacsony lángon).

Közben "ágyazzunk meg a tölteléknek". Egy réteslap, megkenjük vajjal, jöhet a következő. Egy csomagban általában 12 lap van, így 6 kerül alulra. Majd jöhet a töltelék és 6 kerül a tetejére. 170 fokon sütjük, még szép aranybarna színt nem kap (45-50perc).

A szirup pedig elengedhetetlen adalék:

1 citrom leve
1 narancs leve
2dl víz
125g cukor
5-6 szem kardamom (vagy 1 kk örölt)

A hozzávalókból cukorszirupot készítünk. És a frissen kisült baklavára öntjük. Hagyjuk ázni benne. Hamar felszívja és már ehetjük is. Egy kis pisztáciát pedig szórjunk rá, csak az íze miatt ;)

(dupla csokis) BROWNIE (karamellel)

Három dolgot kell elmondanom mindenképp a brownie-vall kapcsolatban:

1. minden háztartásban, van-volt-lesz egy brownie recept, amit én olyankor készítek:

•  mikor a csokoládés édesség szintet biztosítani kell a szervezetnek (ez nálam jellemzően havonta éri el a mélypontot és azonnali orvoslást igényel)
• mikor meghívást kapsz egy buliba, és aztán minden hiába való tervezés mellett végül döntened kell idő hiányában, vagy a smink vagy a süti, de ezzel mehet mindkettő, mert 30 perc.
• mikor rám jön a hisztigörcs (meggyőződéssel állítva, hogy nekem pedig nincs SEMMI bajom)

2. mindenki szereti a browniet, aki nem az ufo: (vagy még nem evett jót)

• a titok, hogy szottyos legyen
• jó legyen a vaj (és nem margarin, mert akkor ette a fene az egészet)
• és a csokoládé koronázza meg, vagy buktatja el a győzelmet

3. sose kérdezd meg hány kalória, mert a rengeteg szót úgysem akarod hallani. (Minek, tudjuk, hogy mit vállalunk be...)

Ez pedig az én brownie-m:

DUPLA CSOKIS BROWNIE KARAMELLEL (25cm tepsi)

160g tojás
120g cukor
130g 60-70% csokoládé
200g  vaj
100g szitált liszt
1g só

50g tejcsokoládé csepp

opcionális:
vörösáfonya (olyan aszalt gyümölcs  ami akad itthon, vagy épp friss málna)
karamellizált (pirított) pekándió (vagy bármilyen mogyoróféle)
karamell mártás vagy dulce de leche (inkább az utóbbi, mert ez a bűnről szól)


A csokoládét a vajjal vízgőz felett felolvasztjuk. A víz ne forrjon csak épp gyöngyözzön, néha rákavarunk a vajas csokira , és teszi is a dolgát. Ha forr a víz, egyszerűen kapcsoljuk ki a gázt. (majd újra kapcsoljuk be ha már nem gőzölög)
A tojásokat közben a cukorral verjük fel szinte fehéredésig. Vékony sugárban adjuk hozzá folyamatos keverés mellett a vajas csokoládét. Adjuk hozzá a szitált lisztet és a sót.
Végül a tejcsokoládé cseppeket. (Bele is tehetjük a mogyorófélét, de én jobban szeretem rászórni, sokkal dekoratívabb is)

Ha nem találunk karamellizált mogyorófélét, diófélét, otthon is pikk-pakk elkészíthetjük. Egy serpenyőben egy púpozott ek porcukrot adunk a dióhoz (kb. 2 marék) és ezzel kedjük el pirítani folyamatosan keverve. Ezzel finoman, vékony rétegben rákeról a cukor, ami karamellizálódik. közben megpirul a dió is. Utána terítsük ki, és hagyjuk, hogy kihűljön.

Sütőpapírral kibélelt tepsibe tegyük, magassága ne haladja meg  a fél hüvelykujjunkat.  (2-3cm) 170-175 fokon süssük 15 percet. Mikor kezd kifényesedni a teteje, és még egy leheletnyit recegős, mikor az ujjunkat rányomjuk, akkor azonnal vegyük ki. De ne legyen gyers, viszont ne is süssük túl. Itt nem igaz, a tűt belenyomjuk, akkor szárazan kell kijönnie. Kicsit tapadjon rá, de grizesen, ha folyós akkor még nem jó.

Utána jöhet a dulce de leche (most ez lett nálam a favorit), amit én kicsit megmelegítek, hogy folyós legyen. A pirított pekándió felaprítva, és egy kis fanyarkás vörösáfonya, hogy khm...kompenzálja a tömör gyönyört.

(minden földi jó) MACESZKUGLÓF

Emlékeztek, hogy azt mertem ígérni egy közzétett kép után, hogy másnap mutatom a receptet is? Egyrészt a hülye blogger ugye, mert addig ki nem rak receptet még nincs hozzá kép is, bizonyítva a "termék" létezését. Másrészt a hülye én, akiben fel sem merült 100%-os bizalmat fektetve a Gyerek-be (értsd: 38 kg, fekete, négy lába van, és mindenről tudnia kell, de legfőképp mindent meg kell kóstolnia), hogy éjjel nem alakítja át a konyhát önkiszolgáló bárkonyhává, ahol két lábra állva és ezzel a pultot támasztva, óvatosan, csak semmi csámcsogás, vagyis úri módra amíg eléri a tányért addig nyalja...
Vagyis a fél macesztorta árába került a minőségi ellenőrzés a részéről. Mondhatnám, te hülye kutya, te! Úgysem értené, inkább "hülye én", és az a bizonyos bizalmassági faktor maradjunk annyiban a nullához közelít. Bezzeg Férjjel nincs ilyen gond, ő belé meg erőszakolni kell néha, és fenyegetni, hogy ugyan már legyen kegyes és az Ő Feleségének szívét-lelkét kóstolja már meg. De ha jobban belegondolok ő sem százas, ha tukmálom nem kell neki, ha nincs akkor meg panaszkodik...Férfiak, mindkettő...egyik jobb, mint a másik.
Sebaj, tulajdonképpen karácsonyra készült a próbaverzió, és karácsonykor jöttek a még jobb a még tutibb Maceszkuglóf variációk:

A tésztánál, három dologra kell odafigyelni:

• a tojásokat, mikor a cukorral habosítjuk, folyamatosan kell hozzáadni a cukrot. Körülbelül 5-6 perc lesz még kivilágosodik és szinte a háromszorosára habosodik a mennyiség. Itt tulajdonképpen levegőt viszünk a tojásokba, itt dől el, hogy a tésztánk levegős lesz és könnyű, vagy nyúlós és ragadós. A cukor az ami segít, hogy a levegő bent is maradjon. 
• a kókuszt és szezámmagot (de ez érvényes nagyjából minden más mennyiségre) érdemes szárazon lepirítani egy serpenyőben (óvatosan, hamar éghet, inkább alacsony lángon és mikor levesszük a tűzről  öntsük is ki, mert tovább pirul a serpenyő hőjétől), mert sokkal intenzívebb, markánsabb lesz az ízük. A finom olaj ami bennük van kissé kicsapódik, mondhatni karamellizálódik, és kellemes ízt ad a tésztának.
• a ragadós szárazanyagoknál: kandírozott narancsot, aszalt sárgabarackot, és étcsokoládét ne a többi szárazanyaggal keverjük el, mert összeragadnak és nehezebb lesz elkeverni a tésztát.

MACESZKUGLÓF

100g cukor

6 tojás

60g maceszliszt

50g olívaolaj

50g dióliszt (darált dió)

150g mandulaliszt

50g kókuszreszelék

30g szezámmag

100g étcsokoládé(csepp)

50g kandírozott narancskocka

50g aszalt sárgabarack

A sütőt előmelegítjük 180 fokra (légkeveréses).

A kókuszreszeléket és a szezámmagot világosbarnára pirítjuk és lehűtjük. Ha étcsokoládécseppünk van nincs vele semmi dolgunk, ha táblás akkor apró darabokra kell törni, hogy egyenletesen jusson a tésztába. A sárgabarackra, vagy ha narancshéjunk/szeletünk van, szintén ez a sors vár, és apróra kell vágni.

A tojásokat a cukor folyamatos hozzáadásával habosra keverjük. Majd vékony sugárba hozzáadjuk az olívaolajat is.

A szárazanyagokat, vagyis: a maceszlisztet, darált diót, mandulalisztet, a kihűlt kókuszreszeléket és a szezámmagot elkeverjük. Óvatosan két részletben beleforgatjuk a tojáshabba, végül a kandírozott narancsot, a sárgabarackot és az étcsokoládét is egyszerre belekeverjük. 

Bármilyen kuglóf, vagy tortaformát használunk (szilikonos, kerámia), minden esetbe vajazzuk ki. Méretétől függően pedig 15-35 perc alatt megsül. Mindenképp nézzünk egy szúrópróbát mondjuk egy fogpiszkálóval.

Ekkora adagból nekem 12db mini kuglóf jött ki, vagy egy 24-es tortaforma.

Persze ezt az csupa földi jóból álló kuglófot is lehet tovább fokozni. A kis mélyedésekbe került: felmelegített narancslekvár, vagy épp pálinkás sárgabaracklekvár, és volt még csokisabb is, tejcsokoládéval.  

Olvadó csokoládé, narancs és chili

Legyen ez a december karácsony. A lakásunkban már minden érintetlen területet felhasználtam, hogy meg legyen hozzá a hangulat is. Csak a mézeskalácsok életben maradásától félek. Van egy sanda gyanúm, hogy karácsony végére elfognak tűnni, mert Ember megeszi. Nem biztos, hogy az ehető dísz a legjobb ötlet volt, csak az, hogy tényleg finom. Állítása szerint.
A cukiban megindult a beigli gyártás (is), hihetetlen mennyiségeket látok nap, mint nap elkészülni. Nem is értem, hova fognak eltűnni. Mert ára az van, de vajon tudják is az emberek, hogy miért annyi? És mi a különbség egy tescos, és egy cukrászda által készített mákos,diós beigli között? Mert amit egy szupermarketben megvehetsz az kb. 800 forint körül mozog, de diót sosem látott. Hogy csak a lényeget, a tölteléket emeljem ki. Ugyanígy fájt múltkor a szívem, mikor a pult mögül megfigyeltem, az ára miatt nem vitték a francia desszertet (800ft-os tételről van szó), mert az ára tényleg borsos, csak nem tudom kiírni nagy betűkkel, hogy miért. Mert az alapanyagok a lehető legjobbak, és ami belekerül az mind igazi. Nem felfújt, nem por, nem térfogatnövelő, nem aroma...ezért annyi, amin változtatni nem lehet. Mint a körúton láttam múltkor, hogy valami Fornettis bolt 140Ft-ért árulja a krémest. A vevő pedig kétszer meggondolja, hogy hol vesz süteményt, mert a pénztárcája is üresedik. Így viszont életben marad a rossz minőség és gyorsétterem szintű süteményeket tesznek le az asztalra.
Másik megoldás, hogy otthon készítünk süteményeket, bevált nagymama receptek alapján, vagy keresünk egyszerű, de általunk is elkészíthetőeket. (és saját szemmel fenntartva a minőségi alapanyagokat) Ezt a csokoládélávát tavaly karácsonyra készítettem, szeretjük. Kis odafigyeléssel pedig szó szerint pofonegyszerű elkészíteni. Nagy látvány, és az íze is ezt támasztja alá.

Olvadócsokoládé chilis narancskonfittal

4 tojás
1 tojássárga
225g csokoládé (64%)
2ek átszitált liszt
100g cukor
só

fűszerezési tippek: mézeskalács fűszerrel, vagy kínai ötfűszerrel, lime-mal, kandírozott gyümölcsökkel (gyömbér, narancs, citrom), tonkabab, kardamom, fahéj stb.

Narancskonfit:
2 narancs leve
1 narancs kifilézve
1 narancs héja julienn-re vágva
1/2 chili kimagozva és felaprítva
3ek barnacukor

A tojásokat, a tojássárgáját kikeverem a cukorral. A csokoládét 40fokig melegítjük (vízfürdő vagy mikro segítségével) és elkeverjük a tojásos masszával. Fokozatosan hozzákeverjük az átszitált lisztet egy csipet sóval, és kivajazott-kilisztezett formába töltjük. Felhasználhatjuk később is ha hűtőben hagyjuk állni. (Ilyenkor egy-két perccel tovább kell sütni.)
180fokos sütőben vízgőz funkcióval vagy egy vízzel teli tál elhelyezésével 8-10 percig sütjük. A tetejének rugalmasnak kell lennie kb 1-1.5cm vastagságú, hogy a közepe még folyós állagú maradjon.
A narancskonfithoz, a narancs levét, a héját a cukorral és a chilivel sziruposra főzöm. A végén csak átforgatom benne a narancsfiléket, és félrehúzom a tűzről.

Császármorzsa narancsos barackkonfittal

Konfit:

narancsleve
narancshéj
méz
őszbarack leve
őszibarack
csillagánizs
gyömbér
fahéj

A narancs levét, őszibarackot a fűszerekkel és a mézzel enyhén szirupos állagúra főzöm, majd a narancshéját adom hozzá, végül a felkockázott barackot, amivel egyszer forralom.

Császármorzsa (Roli recept)

tojás
liszt
búzadara
cukor
vanília
citromhéj
tej

A hozzávalókat elkeverjük, sűrű palacsinta tésztára törekedve, majd sütőben készre sütjük. Mikor kihűlt felkockázzuk. Tálalás előtt vajon átforgatjuk és kevés tejet adunk hozzá

Espuma:

házi őszibaracklekvár
őszibarack leve
citromlé

Elkeverjük, átszűrjük és szifonba töltjük.

Czifray verseny...utolsó felvonás!

fotó: Terei Miklós

Már megint lemaradtam, két kedvenc bloggerinám: Kriszti és Gabi, és nem mellesleg főzőtársaim serényen megírták élménybeszámolójukat, én meg megfogadtam, hogy még ma megírom a posztot, csak azért is...van még 31percem:)
Azért ez jó érzés, mármint, hogy olyanokkal főzhettem együtt, ráadásul egy pályán, akiket olvasok, akik úgy érzem, nem csak egy éteri kapcsolatot jelentenek. Bár az izgulástól ez sem mentett meg...ki gondolta volna:) pedig azt hinném minél több a megmérettetés, a stresszhelyzet annál könnyebben veszem az akadályokat, csak az a kéz remegés, első mozdulattól végig kísért. Jelentem az ujjak megmaradtak, egy harci sérülés csúszott be az átkozott karamellel:)
Sosem gondoltam volna, hogy én egyszer ide eljutok. Olvasni bűvös szakácson, elmenni nézőnek az egy dolog, de behívva lenni, azt mondtam magamban: Jézus, lehet, hogy jobb a látvány mint az íz...be fogok égni, kellett ez nekem? Pedig amíg nem hívtak be meg voltam elégedve határozottan, aztán, az utolsó pillanatban, átvariáltam a receptet...jól döntöttem:) Ez bejött:)
A versenytől függetlenül nagyon jól éreztem magam, jó volt újra látni Tibort, és a retro kávés tejberizsét (imádom a stílusát), felejthetetlen élmény volt Gabi sóskás tokánya (zavarba ejtő módon a végén már kézzel ettem), és Kriszti epres rizs gombócát is (titokban magyar nigellanak fogom hívni, verhetetlen az egyszerű és nagyszerű receptekben, és végre meg is bizonyosodhattam róla) Annyira sikeres, és erős volt a mezőny, hogy az eredmény hirdetésnél még pezsgőt is bontottak. Így volt kerek ez a történet, és akkor már tényleg éreztem, azért ez nem semmi, hogy itt vagyunk. Mindenkiben volt valami plusz, mindenki hozott egy saját stílust, amiből lehetett tanulni, átgondolni, és újabb inspirációt nyerni. Nah, igen...eredményhirdetés, azért voltak előtte apróm csúszások, malőrök, és izgulás is...

fotó: Bakcsy Árpád

Minden ott kezdődött, hogy kitaláltam egy hónapja tejberizs krémest fogok készíteni, 4-5 napig kandíroztam a réteslapot, de csak nem voltam vele megelégedve, fehércsokit szerettem volna beleépíteni a desszertbe, sőt voltak kecskesajtos ötleteim, édesköményes (ami azóta sincs elvetve)...aztán jött a kopp. A valamiféle bizonyítás...fél éve Segal mellett tanulgatok a vacsoráin. Amit tudtam magamba szívtam, és eljött az a pont, hogy be is kellene mutatnom, ezt tanultam, ezt kaptam, ez lett belőle. Megtörtént az első áttörés mikor a köszöntő falatkát elkészíthettem, és itt volt a remek alkalom, hogy megnézzem hol tartok, és a legjobb visszaigazolás nem is lehetett volna más, mint hogy a zsűri elmondja véleményét. Nekem ez kell, nekem kell a megerősítés, vagy éppen a helyre rakás, nekem kell, hogy jobbról balról érjen élmény, vagy pofon, hogy fejlődhessek. Az volt a legjobb, hogy se Segal, se Zsófi nem tudták mire készülök, és volt bennem valami gyermeteg csín érzet is:) Izgalmas volt, hogy nem mondhatom el, hogy nem is akarom elmondani, hogy mi lesz az első reakció:)

Aztán egyszer csak ott álltam a konyhán, gatyám tele, fejem zúg, lepakolok, ráeszmélek miket hagytam otthon, mert nyilván otthon hagyom...Krisztinek ezúton is hála a törlőkendőkért:)
És szépen elrendezem a sorrendet miután mi fog következni...és egyszer csak megborul, a karamell túlég, így lettek kis pöti amorf díszelemeim...murphy...a következő pillanatban pedig a zsűri előtt állok, és mikor kijövök ujjongva rohanok végig a folyosón, majd mikor megkérdezik mi volt, nem emlékszem...a sokk, meg a hülyeség az ami bennem exponenciálisan nő napról napra:) Arra emlékeztem már akkor is, hogy megkérdezték mi a desszertem és elkezdtem mondani a receptet...:)
Tulajdonképpen Kriszti férje mesélte el, mi történt bent:) Én meg bólogattam, hogy tééényleg...
Életem legjobb kritikája, Segal és Zsófi (talán az elfogultság esetlegessége miatt?:) ) alig szólt valamit (vagy csak én vártam többet:)), én meg szuggeráltam, mondjátok még, hangosan pedig kimondtam, hogy lehet szidni nyugodtan, kell a kritika, mikor azt mondták nem tudnak mit mondani, mert jó. Azért a végén odaosontam, hogy na..tessék mondani a korrekt véleményt, és a vélemény maradt.:) MBT szerintem csupaszív ember, olyan kedvesen érthetően mondja el a jó tanácsait, a kritikáit, az ember megérti, átérzi azt a tudást ami benne van, és ha okos elfogadja. Elfogadom:) Igaza volt, hogy az édesrizst kevésbé kellett volna ledarálnom, és a mangót nehéz felszedni kanállal, elvisel az több gyömbérszirupot is és akkor könnyebben megy....hát így ennyi:) Kicsit megszeppenve még, és nagyon mosolyogva gondolok vissza erre a napra. A büvősszakácson pedig hamarosan olvashatóak is lesznek az eredményeink.

A hangulatot videóban is sikerült megörökíteni:



És akkor a végeredmény:

fotó: Bakcsy Árpád

Távol-Kelet tejberizse

édesrizs
kókusztej
só
víz
rizsszirup
kókuszreszelék
zselatin

A darabosra darált édesrizset átmosom, majd lassú tűzön főzöm a többi hozzávalóval, a végén zselatin teszek hozzá, és formába töltöm.
Az első megmutatott verzióm után, nem voltam teljesen elégedett, túl erősnek találtam a textúráját a panna cotta állagához képest, ezért finomítottam rajta a darálás segítségével.

tejszín
tej
caffir lime levél
lime leve és reszelt héja
rizsszirup
zselatin
gyömbér

A reszelt gyömbért a rizsszipruppal forrásig melegítem, párszor átkavarom, és mikor nagyon habzik hozzáadom a tejszínt, a tejet, és a többi hozzávalót. Lasú lángon főzöm, majd zselatinnal sűrítem. Hagyom kissé megdermedni, ráöntöm a tejberizs alapra és irány a hűtő.
Éreztem, hogy kevés a caffir lime, hiába kell még egy citrom íz, és a lime nem hazudtolta meg magát.

gyömbér
cukor
víz
mangó

A gyömbért cukorral és vízzel főzöm, mikor szirupossá válik átszűröm, hagyom kihűlni és a friss mangóhoz keverem.
A desszertnél éreztem a gyümölcs hiányát így került bele a mangó és a gyömbér áthúzás helyett, a gyümölcs ízével való játékra tettem le a voksom.

narancs
só

A narancshéját 1:1 arányban nagyszemű tengeri sóval 3-4 napon keresztül szárítottam, néha átforgattam, végül ledaráltam.
T9bb okból került rá a desszertre, egyrészt a karamell és a só kedvező párosítása miatt, másrészről a pannacotta citrusosságának fokozására.

üvegtészta
szőlőmagolaj
cukor

Az üvegtésztát szőlőmagolajban kisütöm (semleges ízű marad). Karamellt készítek, ebbe mártom bele az üvegtésztát, majd vajjal megkent sütőpapírra fektetem rá még megdermed.

Halmánia: makréla, spenót, hollandi mártás

Oh...hogy én egy hete nem főztem semmit...vagyis kicsit, de igen visszafogottan...egyrészről elkészült életem első születésnapi tortája, ami inkább vicc kategória, mint zseniális termék:) Másrészről volt egy kis bográcsolás is, csak csajoknak, amiből a vizsgaidőszaknak, és hétvégén is van munkának hála alig maradtunk egy egész kondérra. Elfogyott..probléma azért nem lett belőle. És igen harmadrészről, elnéztünk Wang mester Gizella utcai éttermébe is, mi is megtudtuk a Mák bistroba, hogy mire a felhajtás. Okkal van, határozottan megérdemli, minden egyes falatnál mormogtunk, a végén nem jöttem attól sem zavarba, hogy kenyérdarabbal tunkolom ki a szaftot a kistányérból. Persze félreértés volt megint, mint mindig...ha nekem azt mondja a tulajdonos, vigyázzak a borral mert magas az alkoholtartalma, akkor én már bor nélkül azt értem, vigyázzak a bor nem alkalmas magassarkúval. És én még mutogatom is neki, hogy igazi kissarkú cipőt vettem fel...tök hülye vagyok.

Halat enni, bármikor é bármennyi mennyiségben képes lennék enni, pontosabban bármi ami a vízben megél. A legegyszerűbb verzió megsütni. Ami egyedül nehézkes lehet benne, hogy ne száradjon ki, omlós maradjon a húsa, és az ízét se nyomjuk el túlságosan mindenféle fűszerrel, ha már egyszer sütjük.
A pisztrángot általában belezve kapom, a durbincs az már más kategória, ott belezni kell. Nem mondom, hogy a kedvenc elfoglaltságom, de a végeredmény miatt mindenképpen megéri. Így a hasa vonalánál középen bevágjuk, és kiszedünk minden gyanús elemet. Ezután át kell mosni, felitatni a felesleges vizet és mehet is a sütőbe. A szakácsok könyvében leírják a kopoltyún keresztüli belezést is. (Azért mindennek van határa, bár mutatósabb a végeredmény). Az általános fűszerezésem: citrom, só, kakukkfű, petrezselyem, olívaolaj. 180 fokon sütve ezek a méretű halak 10-12perc alatt megsülnek.

A makréla, akár lehetne kényes téma is, nem egy lágy ízű kategória, már-már magában füstös, nehézkes, de mit lehet tenni ha szeretem. Eddig mindig éttermekben ettem, és nem is értettem, hogy én miért nem vágok bele, vagy miért ragadok le más halaknál. Az idő viszont eljött és terítékre került.

Sóágyas makréla spenótos hollandi mártásos krumplival

1 makréla
nagyszemű tengeri só
citrom

A makréla hasába citromot teszek, sóágyra helyezem és 12 perc alatt 180fokon megsütöm. A makréla bőre társaihoz képest elég kemény lesz, aztán mikor lehúzom, felszabadulnak az illatok, és a puha halhús. Isteni...

spenót
hollandi mártás
krumpli
zöldségalaplé
vaj
só

A krumpli esetében még Olivértől tanult módszert (átvariálva kicsit) használom lassan egy éve. Kisebb lábosban felhevítem a vajat, a felkockázott krumplit átpirítom benne, majd sózom, kevés alaplével felöntöm (épp, hogy legyen benne), majd egy kártus ráhelyezve főzöm és szükség esetén hozzáadva még alaplevet készítem el. Ehhez kerül hollandi mártás, és metéltre vágott spenót levél. A spenót levelét nem kell sem blansírozni, sem pirítani, mert a hollandi mártás hője átmelegíti kellőképpen.

A spenótos krumpli tetejére pedig szórtam egy kevés narancssót, ha már van akkor miért ne alapon:) Az is hozzátartozik, hogy igen jól kiegészítette a köretet, és adott egy kis fanyarságot a nehéz hal mellé.

Czifray verseny: Távol-Kelet tejberizse

Pár hete elindultam a tejberizs körüli utamon, most véget ért. Azt hiszem most kihoztam a maximumot abból ami a fejemben kavargott, volt amit elvetettem, volt amit kétszer átgondoltam, és technikailag változtattam rajta, és volt olyan amihez sokáig ragaszkodtam,végül felesleges elemmé vált. Húh...izgulok. Kicsit nagyon...

Távol-Kelet tejberizse

Tejberizs alap:

50g édesrizs
150ml kókusztej
50ml biotej
csipet só

Az édesrizset, lassú lángon főzöm 15percig, folyamatos keverés mellett a kókusztejjel és a biotejjel. A végén adok hozzá egy csipet sót. Kissé hagyom kihűlni, majd sütőpapírral kibélelt formába töltöm és hűtőbe teszem.

Caffir lime panna cotta:

3ek rizsszirup
10g friss reszelt gyömbér
2dl tejszín
2dl biotej
3 zselatinlap
fél csomag caffir lime levél

A rizsszirupot egy vastag falú lábosban felmelegítem a reszelt gyömbérrel, hozzáadom a tejszínt és a tejet, a caffir lime leveleket és bő 15 percig lassú lángon főzöm. A végén vízbe áztatott zselatin lapokat keverek hozzá. Átszűröm és hagyom 10percig pihenni.

Ezután a tejberizs alapra öntöm és beteszem a hűtőbe egy éjszakára.

Narancssó:

narancs
só

A lereszelt narancs héját 1:1 arányban elkeverem nagyszemű tengeri sóval. 2-3 nap alatt, folyamatos forgatással hagyom kiszáradni, majd turmix-daráló segítségével homogenizálom.

Karamellás sült üvegtészta:

cukor
üvegtészta
szőlőmagolaj

170 fokra felmelegített szőlőmagolajba 1-2 másodperce beleteszem az üvegtészát, majd kiemelem, és itatópapírral eltávolítom a felesleges olajat.
Cukorból karamellszirupot készítek, középbarna színig karamellizálom, majd belemártom a sült üvegtészta szálakat, és enyhén vajas sütőpapírra fektetve hagyom kihűlni.

Gyömbérszirup:
cukor
víz
friss gyömbér
A cukrot egy kevés vízzel és reszelt gyömbérrel sziruposra főzöm, majd átszűröm és hagyom kihűlni.

Összeállítás:

A desszert összeállításánál a megdermedt tejberizst megkenem gyömbérsziruppal, ráfektetem a karamellás sült üvegtésztát, és megszórom narancssóval.

Zöld spárga, grépfrút

Ha spárga van, minden van, legalábbis mánia biztosan. Múltkor már adtam tippeket, vagyis linkeket (erős lustaságtól vezérelve), hogy álljunk neki a spárga kérdéséhez (itt) és leginkább elkészítéséhez.
A spárga attól is jó, hogy eldöntöttem remek reggeli ebben az időben, ha másért nem, hónapok óta tényleg bundás kenyérrel kezdem a napot, már-már megrögzött módon, kicsit rémisztő...

De itt a spárga, méghozzá a zöld...itt kezdődik nekem ez a zöldség, és itt is fejeződik be, mert a fehérrel valahogy nem tudok mit kezdeni, az ízével meg pláne. Egyik Gusto magazinban figyeltem fel a spárgatányér receptjére. Itt citrusos-narancsos sabayon kerül a spárga mellé, snidling és olívaolaj társaságában. Ebből a gondolatból született meg, hogy grépfrút is kerülhet hozzá, vagy vérnarancs, és vajon milyen lehet a mangó sabayon? Maradtam a savanykás verziónál, egy kevés cukor hozzáadásával, egyszerűen kellette magát a ropogós reggelihez.

Az én receptem is igen egyszerű tojássárgát kevés cukorral, és sóval kikeverve a klasszikus bor hozzáadása helyett, átszűrt tiszta grépfrút levet adok hozzá, és vízgőz felett krémes állagúra főzöm. A spárga egy gyors forróvizes fürdőn esett át előtte. Viszont visszagondolva sütni még okosabb megoldás lett volna.

Czifray: Az üvegtészta és a csokoládé

Reggel szem kinyit, harmadik gondolat, hogy ma végre lesz időm pár napja fejben lejátszott két elem elkészítéséhez. A kandírozott réteslapon átléptem. Végül rájöttem, hogy a tervezett kandírozott réteslapos "tejberizs krémes", mert ez készült (volna), lehúzva a leplet az első verzióról, valamiért elvetődött bennem. Az ötlet ötletet generál, és, hogy hűbb maradjak mostani ízvilágomhoz és felfedező körútjaimhoz, egyszerűbb, mégis nekem tetszetősebb elemek kerülnek a desszerthez. Lehet, hogy meredekebb lesz, de bevállalom...:)

A narancssó szerepe végül a fehércsokoládéval tűnik a legharmonikusabbnak. A sós és az édes amúgy is egy nagy kedvencem. Sokszor szembefutnak velem mostanában éttermekben az ilyen kombinációjú desszertek. "Nekem újat nem mutatnak ezzel". A legrosszabb pillanataimban sós vagy szezámmagos ropit szoktam enni csokoládéval...:) Évek óta bevált, és évek óta meg is fájdul utána a pocak. Valamit valamiért:)

Narancssós fehércsokoládé tallér

fehércsokoládé felolvasztva
narancssó

Most biztos lehetne még valami frappáns hozzávaló, de ennyi...A csokoládét vízgőz felett felolvasztom, és mikor kicsit megdermedt megszórom a házilag elkészített narancssóval. Egy olyan dísz és egyben olyan elem, mely erősíteni fogja a terezett tejberizs ízeit. Legalábbis remélem, mert ott még nem tartok...:)

Hogy mi is ez? Ez itt...üvegtészta:) Vagy sok kicsi aranyló giliszta. De maradjunk a karamellás üvegtésztánál.
Zsófinál ülve és currys csirkegolyókat gyártva pattant ki az ötlet, mikor a rizstészta halmára néztem. Mivel ő is zsűritag, ezért nem beszélünk róla, de isteni szikraként felkiáltva sipítottam el magam: Ohhh sütött üvegtészta...iiigen! Az lesz...Ő pedig csak mosolygott, hogy csak nem bírtam ki, hogy ne beszéljek róla...de ott akkor gyorsan leírtam, mit, hogy szeretnék, kis füzetemben "titokba" :) Igazából a "verseny" szelleme nem vezérel, imádom ha járathatom az agyam egy ételen, olyan lehet, mint másnak a keresztrejtvény...:)

Karamellás üvegtészta

üvegtészta
barnacukor
víz

Az üvegtésztát forró olajba beletesszük, és mint a rákszirom 2 másodperc alatt felpuffad és kész is. (Arra vagyok kíváncsi sütőben kevés zsiradékkal mi történhet...kipróbálom) Erre csepegtetek rá kevés barnacukorból készült karamellt.

Garnéla Rizottó metélt spenóttal...mint kacsa a nokedlit:)

Ismerős az-az érzés mikor reggel 9kor állva reggelizünk, épp, hogy egy szelet sajt fér meg a zsömlében, és közben már az ebéd alapanyagait készítjük elő, és az előtte való napi összeállítandó desszertet, és közben eszünkbe jut, hogy ott pihen a szárított kalács, amiből annyi nem is fog kelleni a mákos gubához, de a maradékkal is kellene kezdeni valamit, és reszelődik a narancs a narancssóhoz, és 3 óra alatt sikerül megenni az a zsömlét, de 4 ételt teszünk le végeredményben az asztalra? Szeretem mikor így rám tör a főzhetnék, és minden egyes alkalommal, mikor visszanyúlok a hűtőbe újabb ötletek támadnak és képes vagyok 4 gázon egyszerre kotyvasztani, közben a sütőt figyelni. Nem mindig megy, ez hangulat, és gondolom az őrültség egy bizonyos fokozatát igényli...:)



És az ismerős, mikor határozottan kitalálunk egy alkotóelemet, és szentül meg vagyunk győződve, ott lapul, én esetemben a fűszerespolcon, és kikerekedett szemmel vesszük tudomásul, hogy ez bizony elfogyott...vagyis a sáfrány. Végül ismét egy hűtő kinyitással szemünk elé kerül, talán egy még jobb és "hogy a fenébe nem gondoltam eddig erre" alkotóelem? És kis mosollyal, szerényen, de megveregetjük a vállunkat? :)
Sáfrányos rizottó készült volna garnélával és metélt spenóttal...egy fűszercsere és sáfrányból lett gyömbér, megbánthatatlanul:)

Garnéla rizottó metélt spenóttal

vaj
olívaolaj
1pohár rizotto rizs
4dl csirkealaplé
2dl fehérbor
reszelt gyömbér
1 salottahagyma
10db garnéla (megpucolva, fejét félrerakva)
3ek mascarpone
só,bors
1/4kg spenót (megmosva, erét eltávolítva, metéltre vágva)
1g fokhagyma

Vaj és olívaolaj keverékén üvegesre párolom a hagymát, majd hozzákeverem a rizst, és 2-3 perc alatt átpirítom. Ezután bő 2dl fehérbort adok hozzá, és addig főzöm, még szinte szirupossá nem válik. Ekkor jöhet az alaplé kb. 2/3-a, és a garnélafejek, és a reszelt gyömbér. Lassú tűzön főzöm, még fel nem veszi az alaplevet, és a maradékot fokozatosan adagolom hozzá (közben sózom, borsozom). Kb. 12-15 perc alatt készül el az alaprizottó. Az utolsó 3 percben nekiállok a spenótnak, amihez serpenyőben olívaolajon lapjára szelt fokhagymákat adok, és várok még üvegessé nem válik. Ekkor dobom hozzá a metélt spenótot és 1-2 perc alatt átforgatom, majd félrehúzom és kiveszem. Ugyanebben a serpenyőben sütöm meg a garnélákat (mivel főtt garnéláról van szó ezért 1-1 perc bőven elég a pirításhoz).
Az alap rizottó megfőtt, kiveszem a rákfejeket, teszek bele bőven mascarponét, hogy jó krémes legyen, belekeverem a spenótot és tálalásnál rárakjuk a garnélákat, vagy ezeket is belekeverhetjük. Ki, hogy:) egy kis rákolajjal is megcsepegtethetjük amit a páncélból készítünk el. ...mint kacsa nokedlit. Pont olyan.

És végül, ismerős az az eset, mikor nagyobb sikert érünk el egy maradékokból összerántott étellel, jelen esetben desszerttel, mint amikor egy egész délutánt, "áldozunk" fel más elkészítésére? Hogy tud eltűnni, röpke egy óra alatt egy "kalácspudingszerűség"? Egy egész tepsi? És épp hogy a fotózásra szánt szeletet tudtam saját birtokba venni, én ezt nem értem...:)



Diós kalácspuding narancssziruppal

5-6ek darált dió
2csapott ek porcukor
1 vaníliarúd és kikapart belseje
2tojássárga
3/4 l tej
kb. fél kalács felszeletelve (szikkadt)
cukrozott narancshéj
narancs leve
barna cukor

A tejet lassan felforralom a dióval, cukrozott narancshéjjal, a vaníliarúddal és a kikapart belsejével (a rudat eltávolítom a végén) és porcukorral elkevert tojássárgát adok hozzá, majd még egyszer felforralom. Folyamatosan kell keverni, hogy ne csomósodjon, és persze igen kellemetlen lenne ha odaégne. Enyhén krémes állaga lesz, amit a kivajazott tepsire elhelyezett kalácsokra öntök, és várok egy fél órát, még beszívja. A sütőt 160fokra állítom és fél órát sütöm (nem merek rá megesküdni, de kb. ennyi idő volt).

Narancsszirup:
Közben 3 narancs levét 3ek barna cukorral sziruposra főzök és ezzel öntöm meg a kalácsokat tálalásnál.
(a héja pedig most a narancssóba került, ami így másnapra elkezdett száradni. Megforgattam, mert kicsit tartok tőle, hogy megerjed...mármint a narancshéj...)

A tejfölös fánk, talán nem is fánk

Húh, azért jó, hogy véget ért a húsvét. Bár se sonka, se sárgatúró, valahogy a tavaszi nagytakarítás vitte el a hosszú hétvégét, meg a rossz idő, amit egyre kényelmetlenebbnek érzek.
Volt viszont sok-sok nagymama süti, tegnap éjjel még titokban elfogyasztott maradék csokinyuszi. És tejfölös fánk, ami tegnaptól kezdve biztos állandó szereplője lesz a lekvár kiegészítőjeként. Vagy fordítva?:)


A fánk projekt akár lehetne macerás, sőt annak is kell lennie gondolom, különben nem sikerülne a kelt tészta. A Szakácsok könyvében, pedig ott lapul egy egyszerű, de annál inkább piskótára, pontosabban a madeleinre hasonlító tejfölös fánk recept. És ezzel elérkezett a könyv történetében az is (ha feltételezem nem rontottam el, de elviekben mindent betartottam), hogy a recept hibás. Mikor arra szólít fel, hogy a kész tésztát lisztes kézzel gyúrjuk át és formázzuk cipóvá, abból minden lesz csak nem cipó, mert annyira lágy és ragacsos még az állaga. Ezért én folyamatos rétesliszt hozzáadásával értem el, hogy tényleg lágy, de formázható, nyújtható, és végül szaggatható fánktésztát kapjak. Elviekben 180fokos olajban kell sütni, a hőmérőmet ismét használva VOLNA (hogy ha már van miért ne legyek pontos) viszont ez másodpercek alatt megdőlt, mert a kis szerkezet fülsüketítően elkezdett vinnyogni, és azzal a lendülettel rántottam ki az elemet a helyéről, hogy elég lesz mérés nélkül is sütögetni...azt hiszem elromlott...



Tejfölös fánk

440g rétesliszt (nekem még legalább 50g kiegészítettem)
1tk só
1cs szerecsendió
1ek sütőpor
2 közepes tojás (100g)
250g porcukor
200g tejföl
3ek zsíros tej
45g olvasztott vaj
1 ek átszűrt narancslekvár
2tk reszelt narancshéj
olaj (mogyoró)
(porcukor, kókuszreszelék, cukormáz, csokoládébevonat stb. a tetejére)

A lisztet, a sütőporral, a sóval, és szerecsendióval kétszer átszitálom. Majd egy habverővel addig keverjük a tojásokat kanalanként hozzáadva a cukrot, még krémes-fehér nem lesz. Belekeverjük a tejföltm a tejet, vajat, lekvárt (amit nem szűrtem le, és nagyon jól tettem, hogy rá lehet harapni a narancsra), a narancshéjat, és összedolgozom. Ehhez adom kanalanként a lisztet, és egy lapáttal forgatom össze, hogy egynemű masszát nyerjek. De massza volt, mint említettem és került még hozzá szitált rétesliszt. Majd hűvös helyen pihentettem 20percen keresztül. Kb. 5 centi vastagon lisztezett deszkán kinyújtjuk, kiszaggatjuk és 180 fokos olajban kisütjük, mindegyik oldalán kb. másfél percig. Papírtörlőn felitatom a felesleges olajat. Nagyon jó, komolyan:)

Nyulat fogtam...

Lassan 2 hete várat magára a "nyulas-poszt", már-már a túlmisztifikálással tudnám azonosítani érzéseimet, de sokáig nem volt könnyű eldönteni, mennyi az amit megoszthatok (hiszen vannak köztünk állatbarátabb egyének is), mi az amit az én gyomrom is bír (mert sokáig radírozgatni kellett a fejemben), végül úgy döntöttem, a keményebb képeket még a gépemről is törlöm, amik akkor készültek, mikor nyulat nyúztunk...
A szomszédunk csirkék mellett nyulat is tenyésztenek, és 4-5 hónapos korban elérkezik a vágási időszak. Én furcsa oknál vezérelve, és tényleg beismerően bizonyítási vágyból felajánlkoztam, hogy segítek. Anno B. Lajosnál úgy éreztem papírkutyának tart, és ha már a ponty leütésénél rosszul voltam, akkor ezt biztos nem nézte volna ki belőlem. Sose mondta, sose tett rá megjegyzést, egyszerűen bennem alakult ki a "majd megmutatom" érzés. Elszántan elindultam késtáskámmal felszerelve, hogy bizonyítsak már magamnak...
Kudarcot vallottam, ott rontottam el, hogy beindult a simogatási reflex, majd a fog-e sírni, miközben határozott és állítólag fájdalommentes ütéssel meghal a terítékre kerülő nyúlhús. Miután azt a választ kaptam, hogy megesik, könnybe lábadt a szemem és arrább kellett mennem egy jó negyed órára. Ott küzdöttem magammal, hogy meddig engedi meg a lelki világom ezt a helyzetet.
Végül "riporterként" álltam, és amikor épp nem sokkos állapotba kerültem a látványtól, kérdezgettem, ami csak eszembe jutott. Addig tekintettem rá "nyuszinak" még nem érkezett el a kibelezési fázis, onnantól kezdve hús volt, és új ösztönök léptek életbe: a de finom lesz....nyamnyam...
Papírkutya nem vagyok, és azt hiszem teljesen normális érzéseken mentem keresztül...
A nyulakat 4-5 hónapos korukban érdemes levágni, mert ekkor még húsuk puha és nem rágós, kevesebb időt igényel a sütése, húsának íze lágyabb, mája legjobb formájában van. Fontos az is, hogy pecsenyenyúlként árult előre csomagolt nyulak íze össze sem hasonlítható vele, főleg, hogy ki tudja mit esznek...A szomszéd nyulak zöldségeken, gabonákon, és egy fontos nélkülözhetetlen tápkiegészítőn élnek elkerülve a betegségeket.



A feldolgozásnál 2 dologra esett a választásom. Mivel első nyúlhúsomat készültem felavatni, egyrészt egybe sütöttem meg, belsőségét, a máját pedig külön használtam fel.

Narancsos sült nyúl roppanós zöldségekkel

1 nyúl
2ek reszelt narancshéj
4-5 g fokhagyma
olívaolaj
só
méz
kakukkfű
rozmaring

Most már azt is lehet mondani, nálam ez általános pác. Nem tudok mit tenni, nem törekszem újító bevetésekre, mert imádom a citrusos-méze kombinációkat (így bárány és kacsamell esetében is alkalmazom)

A nyulat bekenem, megszórom a fűszerekkel. És egy tepsiben lefedve 220fokon 15 percig sütöm. Majd átállítottam a hőfokot 180fokra és még 90percig sütöttem. Ebből egy óra volt még alufóliával lefedett állapotban, és az utolsó harminc percben sült nélküle.
Az a jó, hogy a fűszerek és a sütés megteszik a maguk dolgát, nekem meg semmi gondom, macerám nincs vele.
A visszamaradt pecsenyelevet, tepsis mártássá varázsoltam.

Tepsis mártás (Szakácsok könyve)

A húst kivéve, a megmaradt szafttal a tepsit közepes lángra teszem, és hozzáadok 200ml fehérbort. Felkaparom az alját és szirupos állagúra forralom. Majd hozzáadtam 200ml zöldségalaplevet, viszsaforraltam és hozzáadtam 1tk beurre maniét. Sűrűsödésig keverem, átszűröm és a húsra öntöm.

Beurre manié:

A dagasztott vaj elkészítéséhez, 2:1 arányban keverünk el olvasztott vajhoz finom lisztet. Többet szoktam készíteni,mert a hűtőben eláll és nem romlik meg egyhamar.

Roppanós zöldségek:

1 édesburgonya
kis csokor répa
2 marék kelbimbó
vaj
só

A zöldségeket megtisztítom, felaprítom és sós lobogó vízben blansírozom őket 3-4 percig külön külön. Majd olvasztott vajon forgatom át, mielőtt tálalnám.

Most amerikai...

néha nincs jobb, mint a ragacsos kéz, és a tömény csokoládé sütibe foglalva...nem is néha...sokszor...
Pár hónapja egy keleti fűszeres boltban akadtam rá a szentjánoskenyérfa szirupra. Nem rég megtudtam, hogy ennek a porváltozatával váltják ki az agar-agart is, mert kellőképpen sűrít. Amellett, hogy természetes és egészséges, a használata nem igen elterjedt, legalábbis eddig nem sétált velem szemben. Az eladó sem nem tudta mire jó, mire lehetne használni. Ez volt az a pont ami csak tovább növelte a késztetést, hogy meg kell venni és próbálkozni kell vele. El tudom képzelni édességek alkotóelemeként, egy biztos főzve adalékanyagként borzasztó ízvilágot kölcsönöz. Az illata valahol a juharszirup és a dohány között mozog. Sokáig kerestem a megfelelő ragacsos csirkeszárny titkát, állítani nem merem, hogy a legtökéletesebb, mert erre aztán mindenkinek van bevált receptje.:) Az enyém most ez, és nagyon tudom ajánlani:

Ragacsos csirkeszárnyak

1kg csirkeszárny
5g héjában hagyott fokhagyma
kukoricaolaj
tengeri só
1dl házi paradicsomlé
1-2ek chili szósz
3-4ek szentjánoskenyérfa szirup
1-2 ek worchester szósz
édesburgonya keményítő

A szárnyakat megmosom, a ragaszkodóbb tollmaradványokat eltávolítom, majd egy tepsibe teszem őket, és a keményítő kivételével az össze hozzávalót beletesszük. Átforgatjuk a tepsiben, hogy mindenhova jusson és 200 fokon kb. 30 perc alatt ropogósra sütjük.

A tepsiben visszamaradt szószt tűzhelyen felmelegítjük, felkaparunk minden odapirult részt, (a fokhagymákat kinyomkodjuk a héjából) amit víz hozzáadásával érhetünk el könnyebben (máztalanítjuk). Felforraljuk, és keményítővel besűrítjük. A csirkeszárnyakat átforgatjuk benne, és tálalhatjuk is. Nagyon ragad:)




Hogy mitől érzem amerikainak ezt a posztot az leginkább a whitie, vagyis a fehércsokoládés brownie miatt van. Persze a piros kockás alap is ad némi hangulatot, de mikor Amerikában voltam, rokonlátogatáson, nem egyszer ettem ragacsos bbq csirkeszárnyakat, vagy épp cookie-t és brownie-t. És ha hozzáadok egy no fat húspogácsát, némi chips-szel, a helyzet az, hogy meg is kaptuk egy átlag amerikai háztartás étkezési szokását. Nem túlzás, nem ferdítés, ott voltam 1 hónapot és 10kg plusszal tértem haza elkeseredetten:) És akkor mégis furcsa, hogy Amerikában vannak a legnagyobb food mozgalmak, és a legszínesebb konyhapaletta, a legjobb oktatások...és még sorolhatnám. De tény, egy átlagos amerikai mai napig szívesen eszik gyorsétteremben, és a hűtőjében is inkább a mirelit árukat preferálja.



Whitie

100g vaj
150g mogyoróvaj (darabos verziót javaslom)
1tk vanília kivonat
120g cukor
1 tojás
1 tábla fehércsokoládé
125g liszt
1tk sütőpor
reszelt narancshéj

A vajat a mogyoróvajjal, majd hozzáadva a cukrot kikeverem. Beletesszük a tojást, elkeverjük a vajas masszába, végül átszitált sütőporos lisztet, vaníliát, és reszelt narancshéjat adok hozzá. Utolsóként adom hozzá a tört fehércsokoládét (a lényeg lemaradt :)). 180 fokon 12-15 perc alatt megsül. Először rettentően puha, de pár perc elteltével megdermed.

Karamellás narancsos almás lepénykék

Szerintem mindenki ismeri, vagy legalábbis remélhetőleg nem vagyok egyedül, mikor este nyilvánvaló időpontban úgy 11körül, rám tör az édesség hiány. Megtanultam feladni az ellenálló harcot, hiába próbálkozom először gyümölccsel, a végén vagy kikötök egy tábla étcsokoládé mellett (ami eredetileg szuflénak lenne) vagy bevállalom és összedobok egy édességet. vagyis "-szerűt". A hűtőben volt: leveles tészta, narancsos alma lekvár és karamell mártás (ami még egy előtte való napi palacsintázásról maradt meg) és a maradékokból 30perc elteltével csökkentettem a gyomor cukor hiányát...a fotózásra másnap került sor:)



Karamellás narancsos almás lepények

1 adag leveles tészta
1,5dl narancsos almalekvár
3 alma
karamellmártás

A leveles tésztát kerek formával kiszúrom (kb. 12db) és megkenem narancsos lekvárral. Erre vékonyan szeletelt meghámozott almaszeleteket terítek, és 170 fokon 15-20percig sütöm, majd kiemelem a kis almás lepényeket, és mindegyik tetejére teszek egy-egy kanál karamellmártást és visszateszem a sütőbe még 10 percre.

Tálalásnál kettőt helyezek egymásra, mert egy darab...az csak mézesmadzag...:)

Narancsos almalekvár:

1narancs héja
3alma
cukor
fahéj
szegfűszeg
kardamom

Az almákat felszeletelem és pár evőkanál vízzel, cukorral, a fűszerekkel és a narancshéjával megfőzöm. A végén a fás fűszereket eltávolítom.



Karamell mártás:

200g cukor
2 dkg vaj
250ml tejszín
1/2 citrom leve

Azért nem mernék megesküdni, hogy pontosan ezek az arányok, mert nem igazán méregetem, ez ilyen szemmel mérek eset.

A cukrot a citromlével és kb. 1dl vízzel lassan elkezdem főzni. Először habosodik, mégjobban habosodik és végül a fehér kristályos színből szép lassan borostyán színné fog átalakulni (a cukor elkezd "égni"). Félrehúzom és óvatosan apránként adagolom hozzá a tejszínt (vulkanikus működések lépnek életbe) a végén pedig elkeverem benne a vajat.

A szakácsok könyvében lépésről lépésre le van írva, hogy keletkezik 100foktól bevonószirup a 175fokon készülő sötét karamellig. Érdekes, hogy 10fokos eltérésekkel mennyire változik az állaga, de ehhez egy nagyon türelmes vasárnap délután kellene...majd egyszer:)



A fix karamellmártás a könyvből:
100ml folyékony glükóz
130g porcukor
25g sós vaj
250ml lágy habbá vert tejszín

A glükózt lassan melegítjük (de nem forraljuk), hozzáadjuk a cukrot és addig főzzük még borostyánszínű nem lesz. Majd levesszük a tűzről és habverővel elkeverjük benne a vajat és a tejszínt, és visszatéve 103fokig melegítjük. Tálalás előtt hagyjuk kihűlni.



Nem vagyok egy photoshop mester, a kontraszton és fényen szoktam maximum állítani, viszont az automatikus szín gombbal sikerült számomra régi polaroid fotó élményt okozni. Megtetszett..ráadásul egy kattintás:)