Megtörtént, tágas konyha, fényáradat az egész lakban, már csak elvétve botlunk bele egy dobozba. Belaktuk, és megtörtént az első "komolyabb" főzés is. Érdekes a költözés napján már úgy állt a konyha, mintha évek óta itt élnénk, pedig nem, csak ezzel kezdtem. Ez volt a legfontosabbnak tűnő abban a pillanatban.
Annyira rákészültem, hogy végre szabadnap, egész nap csak főzök, rendezkedek, majd előveszem a fotómasinát, és akkor olyan csodálatos képet fogok készíteni, de...
Az akkumulátora lemerült, és maradjunk annyiban fogalmam nincs melyik dobozban lehet a töltője. Maradt a mobilos kép, de már így is boldogság van, az élet apró örömei, hogy végre süt a nap, egész nap.
Szt. Jánoskenyérfa szirupos birkapörkölt édesköményes tarhonyával
1.5kg birkaapróhús (csontosan)
2fej hagyma
2gerezd fokhagyma
2kk pirospaprika
1kk chili
1kk római kömény
só
3ek sűrített paradicsom
2-3 löket sherry ecet
3-4ek szt. jánoskenyérfa szirup
tarhonya
édeskömény
bébi spenót
sárgarépa
vaj
alaplé
só,bors
A pörköltnél a hagymákat üvegesre főzöm, majd hozzáadom a fűszereket, a paradicsomot, egy kevés vizet, és felforralom egyszer. Ezután hozzákeverem a húst, magas lángon átpirítom, leveszem a lángot, és lefedve lassan elkezdem főzni. A végén (kb. 2és fél óra után) elkeverem benne a sherryt, a szirupot, ismét magas lángra veszem, és addig főzöm, még az ecet el nem párolog.
A tarhonyából tulajdonképpen rizottót készítek, kevés vaj és olívaolaj keverékén kicsit megpirítom a zöldségeket, a spenót kivételével. Ezután hozzáadom a tarhonyát és folyamatosan adagolom hozzá az alaplevet, még teljesen meg nem fő. A végén ízesítem (só, bors, de akár sabji fűszerkeverék is mehet bele), és hideg vajjal átkeverem, a spenótnak pont elég lesz ez a meleg, hogy kicsit megfonnyadjon. Tálalásnál viszont kerül rá még frissen vágott édeskömény és spenót.
Desszertelek is, készítettem pohárkrémeket, amik nagyon gyorsan kudarcba fulladtak. Hogy őszinte legyek, nagyon megtört, és duzzogtam magamban, jól van, ez kell nektek akkor a Danubius szelet (a leginkább nem kedvenc). És jöhetne a sok de, hogy nem akartam zselatinnal megfogatni, ezért nem tudtak állni a hűtőbe, hogy nem az a közönség/vendégkör van aki lelkesedne iránta, vagy egyszerűen nem volt jó. Ezért belevetettem magam a feketerdő francia alapon való megvalósításába. Tegnap már azt hittem kész. Most újra jár az agyam, és még mindig van ötletem. Első körben összeraktam egy tányérdesszert formájában, a nagy hév, és a körülmények engedélyével (első körben általában a textúrákra vagyok kíváncsi, nagy öröm ha már az ízbe nem találok kifogásolni valót, de ilyen sosincs...:)), és rájöttem, hiányzik néha a Tücsök.
Annyira rákészültem, hogy végre szabadnap, egész nap csak főzök, rendezkedek, majd előveszem a fotómasinát, és akkor olyan csodálatos képet fogok készíteni, de...
Az akkumulátora lemerült, és maradjunk annyiban fogalmam nincs melyik dobozban lehet a töltője. Maradt a mobilos kép, de már így is boldogság van, az élet apró örömei, hogy végre süt a nap, egész nap.
Szt. Jánoskenyérfa szirupos birkapörkölt édesköményes tarhonyával
1.5kg birkaapróhús (csontosan)
2fej hagyma
2gerezd fokhagyma
2kk pirospaprika
1kk chili
1kk római kömény
só
3ek sűrített paradicsom
2-3 löket sherry ecet
3-4ek szt. jánoskenyérfa szirup
tarhonya
édeskömény
bébi spenót
sárgarépa
vaj
alaplé
só,bors
A pörköltnél a hagymákat üvegesre főzöm, majd hozzáadom a fűszereket, a paradicsomot, egy kevés vizet, és felforralom egyszer. Ezután hozzákeverem a húst, magas lángon átpirítom, leveszem a lángot, és lefedve lassan elkezdem főzni. A végén (kb. 2és fél óra után) elkeverem benne a sherryt, a szirupot, ismét magas lángra veszem, és addig főzöm, még az ecet el nem párolog.
A tarhonyából tulajdonképpen rizottót készítek, kevés vaj és olívaolaj keverékén kicsit megpirítom a zöldségeket, a spenót kivételével. Ezután hozzáadom a tarhonyát és folyamatosan adagolom hozzá az alaplevet, még teljesen meg nem fő. A végén ízesítem (só, bors, de akár sabji fűszerkeverék is mehet bele), és hideg vajjal átkeverem, a spenótnak pont elég lesz ez a meleg, hogy kicsit megfonnyadjon. Tálalásnál viszont kerül rá még frissen vágott édeskömény és spenót.
Desszertelek is, készítettem pohárkrémeket, amik nagyon gyorsan kudarcba fulladtak. Hogy őszinte legyek, nagyon megtört, és duzzogtam magamban, jól van, ez kell nektek akkor a Danubius szelet (a leginkább nem kedvenc). És jöhetne a sok de, hogy nem akartam zselatinnal megfogatni, ezért nem tudtak állni a hűtőbe, hogy nem az a közönség/vendégkör van aki lelkesedne iránta, vagy egyszerűen nem volt jó. Ezért belevetettem magam a feketerdő francia alapon való megvalósításába. Tegnap már azt hittem kész. Most újra jár az agyam, és még mindig van ötletem. Első körben összeraktam egy tányérdesszert formájában, a nagy hév, és a körülmények engedélyével (első körben általában a textúrákra vagyok kíváncsi, nagy öröm ha már az ízbe nem találok kifogásolni valót, de ilyen sosincs...:)), és rájöttem, hiányzik néha a Tücsök.
