A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kardamom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kardamom. Összes bejegyzés megjelenítése

Nespresso Coffe Challenge: Tarte au Vivalto


Lassan egy hónapja, megkeresett Eszter, és még 9 bloggerkollégát:), hogy lenne e kedvünk a Nespresso játékban részt venni. Van egy sejtésem, hogy mindenki nagyon örült neki, de én egyenesen kiugrottam a bőrömből.
Én ugyanis függője vagyok a kihívásoknak. És nem a versenyre gondolok, de nem ám. Számomra a legnagyobb kihívás, nem az amikor magamtól leülök és kitalálok egy desszertet megkötések nélkül. Az valahol könnyített pálya. Egy megrendelőnek, és most jelen esetben a Nespressonak elkészíteni egy olyan desszertet, ahol három típusú kávé közül: 
Arpeggio, mely egy erős, intenzív kakaó ízzel megálmodott kávéőrlemény,
a gyümölcsös Rosabaya de Colombia
és...
az én választásom a Vivalto Lungo, mely visszafogott, könnyed kávé, virágos, de számomra szintén gyümölcsös aromákkal rendelkező kávéőrlemény lett.

De itt nem állt meg a megkötés, olyan fűszereket is fel kellett használni (ráadásul négyet), ami bevallom azt hittem megugorhatatlan egy desszertnél. Mert erős, intenzív fűszerekről volt szó, ráadásul  minimum 4 felhasználása, nem egy könnyű eset (sőt határozottan ellenkezett az elveimmel, mert szeretem a letisztult dolgokat, egy kis csavarral). Persze bele lehet "szórni" egy adagban valamelyik elembe, de annak katasztrofális végeredménye is lett volna. Ilyen szempontból a nehezebb utat választottam, mert ha fene fenét is eszik, desszert lesz (hát mi más) és megoldom, hogy az intenzív fűszerek, mégiscsak nekem engedelmeskedjenek.
A fűszerek a következőek voltak:
szerecsendióvirág, szegfűszeg, narancs, citrombors, szerecsendió, római kömény, fekete kardamom, narancs, kakaópor, cayenne bors, kömény. likőrfa

Igen, nekem is így kikerekedett a szemem, mikor megláttam. ...:)

Szerettem volna valami izgalmasat létrehozni, olyat, ami nem mindennapi, de nem is kiugró. Ami egy jó kávé mellé, méltó lezárása egy étkezésnek, egy baráti beszélgetős délutánnak, és persze olyan formába önteni ami tényleg méltóan képviseli a Nespresso eleganciáját,mert verseny ide vagy oda, én úgy fogtam fel, ez most egy megrendelés. :) Megmutatni a lelkes amatőröknek és háziasszonyoknak, hogy ez a desszert rengeteg variációval szolgálhat még, és kiemelve csak egy-két elemet is ha 1 óránk van a sütemény elkészítésére, akkor is megállja a helyét, vagy már bevált receptjeihez is könnyen beépíthető akár csak egy elem. De titkon azt remélem lesznek olyan elvetemültek, hogy ez az egyben elkészítik :)



TARTE AU VIVALTO

Végül  megszületett egy Tart, különböző textúrákkal: 
Csokoládés omlós tésztába csempészett szerencsendió fűszer, mely kiemeli a lágy vivalto gyümölcsös kávé étcsokoládékrémet. Benne kesernyésen édes kandírozott narancs és karamellizált törökmogyoró.
Mindezt roppanós étcsokoládé lap követi, egy habkönnyű karamellás tejcsokoládé mousse-szal, melyben a kardamom, mint egy finom utórezgés egészíti ki a komplex desszertet.


Csokoládés tart 6*8cm 

60g vaj
45g porcukor
1g só
1/2g szerecsendió
15g mandulaliszt
105g liszt
12g kakaópor
20g tojássárga

A szárazanyagokat elkeverjük, és keverőtálban (mixerben gitárfejjel ha van) a hideg (!) apróra kockázott vajjal morzsásra keverjük. (Először alacsony fokozaton indítunk, és fokozatosan emeljük a sebességet) Végül hozzáadjuk a tojássárgát. Folpackba csomagoljuk és hagyjuk pihenni a hűtőben 30 percet.
 Utána elő a tart gyűrűkkel, vagy ha nincs, akkor egyszerűen egy  nagy piteforma is tökéletes lesz.
Nyújtsuk ki a tésztát 1:1 arányú porcukor és liszt keverékén kb. 3 mm vastagra. Óvatosan illesszük be a formába. Szurkáljuk meg az alját, szélezzük le egy késsel az oldalát. És most jön a trükk. Illesszünk rá folpackot, és szórjuk tele rizzsel, rájuk le a végét öngyújtóval, és tegyük vissza a hűtőbe megint fél órára. Fontos, hogy hideg legyen a tészta. Utána 150 fokon süssük 15 percig a rizzsel, majd vegyük ki belőle, és süssük tovább még 15 percet.


Karamellizált törökmogyoró

50g  pörkölt török mogyoró
15g cukor
2 ek víz

Először is ez az a mennyiség amire szükségünk van, de érdemes duplával kezdeni, mert már magában is enni fogjuk, másrészt jobban lehet vele dolgozni. A cukrot a vízzel 118 fokig hevítjük. Félrehúzzuk, beleszórjuk a mogyorót, és addig keverjük, még a cukor rá nem ragad. Kifehéredik, a lábos alján is lesz, de ijedjünk meg:) Tegyük vissza a tűzre, és kevergessük tovább, még szép aranybarnák nem lesznek. Húzzuk félre, öntsük egy tálba, adjunk hozzá egy csöpp mogyoró olajat, vagy kakaóvajat, így a szemek azonnal elválnak, és szórjuk ki egy sütőpappírra őket hagyjuk kihűlni.

Vivalto kávés étcsokoládékrém

220g étcsokoládé (64%)
20g invert cukor
20 g glükóz
185g tejszín (32%)
25g aprított kandírozott narancs
2 kapszula vivalto (tejszínben infuzionálva)

Na ez a legjobb része, és a legfinomabb :)
A tejszínbe beleszórjuk a kávét (legjobb ha egy kis gézbe csomagoljuk), és hagyjuk egy éjszakán át állnia hűtőben. Teljesen át fogja venni az ízét! Utána leszűrjuk és elkészítjük a krémet.
A tejszínt, az invert cukorral és glükózzal, (én ne essünk kétségbe, ha nincs akkor mindent helyettesítsük kukoricasziruppal, vagy mézzel) felmelegítjük. Ráöntjük az összetört étcsokoládéra, átturmioljuk, és hozzáadjuk az apróra vágott narancsokat.

Roppanós étcsokoládé lap

200g étcsokoládé (64%)

Az étcsokoládét 45 fokig melegítjük vízgőz felett, majd, ahhoz, hogy ilyen kerek kis cilindereket nyerjünk, szükségünk lesz egy vastagabb fóliára (írásvetítő is tökéletes). Én temperáltam a csokoládét, de ez tényleg egy nehezítettebb pálya, máshogy is elkészíthetitek, és ropogós lesz, csak nem lesz fényes. 
Ehhez a felolvasztott csokoládét a fóliára öntjük, lezárjuk egy másik fóliával, és egy sodrófával szépen egyenletesen elkenjük. Rátesszük óvatosan egy merev felületre, vagy már azon "nyújtuk" ki.  A trükk, a hűtő. Tegyük be 2-3 percre, ekkora már kellően megdermed, és kerek szaggató formával szúrjuk ki, felhasználásig pedig hagyjuk a hűtőben.

Karamellás tejcsokoládé mousse fekete kardamommmal

25g cukor
50g tejszín
35 tojássárga
4-5szem kardamom
100g tejcsokoládé
190g tejszín

A tejszínt, mint a étcsokokoládé esetében egy éjszakára összetört kardamommal hagyjuk állni. Először is a csokoládét felmelegítjük vízgős felett. A 190g tejszínt pedig felverjük félig és betesszük a hűtőbe. A  900g tejszínt felmelegítjük, és a cukrot szárazon karamellizáljuk. Ráöntjük a tejszínt, ezt visszaöntjük egy tálba, amiben benne van a tojássárga, és elkeverjük. Fontos, hogy ne egyszerre, mert a tojássárga megfő. Tegyük vissza a tűzre, és melegítsük 84 fokig, addig még a kanálra finoman nem tapad. Vegyük le a tűzről, keverjük el az olvasztott csokoládéval, turmixoljuk át és hagyjuk addig állni, még el nem éri a 35 fokot (tegyük bele néha az ujjunk és nézzük meg ha már nem meleg, tökéletes). Utána keverjük át a felvert tejszínnel két részletben óvatosan, hogy ne törjön meg a hab. Formába töltjük és fagyasztjuk, vagy lehet habzsákba is, és a kész tart alapot, majd kedvünk szerint díszíthetjük a mousse-szal (ilyenkor ne fagyasszuk csak pihentessük a hűtőben 2 órát).

Összeállítás:

A kihűlt tart alapba szórjunk bele egy kevés mogyorót. Öntsük rá az étcsokoládékrémet, illesszük rá a csokoládé lapot  és tegyük be a hűtőbe. Majd ha "megdermedt", tegyük rá a formából kipattintott mousse-t. Hagyjuk állni a hűtőben még kienged.  És díszítsük megint csokoládélappal, karamellás csokoládészósszal, pirított mogyoróval.  





(citrusos) BÚZADARÁS BAKLAVA (kardamommal)

...vagy galaktobureko (és akkor görög), vagy a nagymamám búzadarás szelete (réteslap nélkül és akkor hazai), egy biztos, hogy létezik. Itthon készült már magyarosított verzióban is, vagyis mazsola, fahéj és egy kis rum kíséretében. És persze a sors fintora, hogy az előző lakásban még nem volt botmixerem. Most itt lapul a fiókban az álom kitchenaidem, erre nincs sütő...
Sütő nélkül viszont tényleg nem lehet élni, ne is akarja nekem senki megmondani, hogy de igen...az félélet. Na de ennek is eljön az ideje...addig is én erre a rémegyszerű kis édesre gondolok, nagyon...mert bizony baromi jó illat lengte körbe a lakást...(ezek a típusú emlékek napról napra erősebbek)




CITRUSOS BÚZADARÁS BAKLAVA KARDAMOMMAL (25cm)

5dl tej
1 citrom héja
1 narancs héja (ha van otthon kandírozott narancs hát azzal garantálom, hogy még jobb)
120g cukor
80g búzadara
5 tojás
1 csomag réteslap
50g olvasztott vaj.

A tejet a cukorral és a citrusok héjával felforraljuk. Közben a búzadarát, a tojással kikeverjük. Óvatosan ráöntjük a forró tejet és visszatesszük, mintha grízpudingot készítenénk (kb. 3-4 perc alacsony lángon).

Közben "ágyazzunk meg a tölteléknek". Egy réteslap, megkenjük vajjal, jöhet a következő. Egy csomagban általában 12 lap van, így 6 kerül alulra. Majd jöhet a töltelék és 6 kerül a tetejére. 170 fokon sütjük, még szép aranybarna színt nem kap (45-50perc).

A szirup pedig elengedhetetlen adalék:

1 citrom leve
1 narancs leve
2dl víz
125g cukor
5-6 szem kardamom (vagy 1 kk örölt)

A hozzávalókból cukorszirupot készítünk. És a frissen kisült baklavára öntjük. Hagyjuk ázni benne. Hamar felszívja és már ehetjük is. Egy kis pisztáciát pedig szórjunk rá, csak az íze miatt ;)


Vaníliás darapuding posírozott sárgabarackkal


A hétköznapi desszertek terén egyre inkább úgy tűnik, a császármorzsa sikerét látva, hogy az emberek vágynak a "retro" életérzésre, persze új köntösben. Ez jó, ez nagyon jó:)
Most volt először az, hogy nem vettem részt végig az elkészítési folyamatban. Nem bizalomról van szó, Roli egy ász. Egyszerűen szeretek ott lenni. Így most maradt nekem a barack és a kandírozott vaníliarúd (ami annyira nem jött be, mert nem merték megenni..pedig ehető volt:) )
Kaptam kimenőt vasárnapra, bizony Zsófival elindultunk Soundra. Kezdtünk egy Pink Martinivel, aztán elindult a csajos est, barátnőkkel, haverokkal...kellett. Kicsit fura volt, fakanalak, termomix,sütő helyett embereket látni, zenét, még zenét, sok zenét hallani:) Kell a feltöltődés...
Hétfőn persze csak benéztem a konyhára, nem bírtam ki..hogy ne lássam a végeredményt:)

Az ihlet...hát nagyon sok vaníliarudunk volt, és mondta Roli csináljunk vele valamit...így jött a kandírozás, erre épült rá egy Csáky féle darapuding átdolgozás, majd a barack...
Kicsit nehéz, mert itt tényleg figyelembe kell venni, a szezonalitást, a regionalitást. Ami egyik részről végre, hogy egy étterem tényleg így dolgozik, másrészről sokkal több fantáziát igényel.

Kandírozott vaníliarúd

vaníliarúd
íz
cukor

Cukorból és vízből szirupot készítünk, majd beletesszük a rudakat, felforraljuk. Kivesszük a rudakat, és sütőben szárítjuk 3-4 órán keresztül.

Posírozott sárgabarack

cukor
fahéj
csillagánizs
kardamom
gyömbér
barack

Cukorból, vízből, és a fűszerekből szirupot készítünk, majd 3-4 perc alatt posírozzuk benne. Vákuumozzuk, jeges vízbe állítjuk.

Tejsodó

tojássárga
cukor
tej
tejszín

Tojássárgát, cukorral tejjel elkeverjük. Majd tejet, tejszínnel felmelegítjük beletesszük a tojásos keveréket, és sűrűsödésig keverjük alacsony láng alatt.

Darapuding

dara
tej
vaj
cukor
vanília

citrom
tojássárga
tojásfehérje

Az összetevőkből felfújtat készítünk vízgőzben.

Tejbegríz másképp



Pont most gondolkodtam azon, hogy ezzel a desszerttel tulajdonképpen elindulhatnék a VKF-en. Erről csúnyán lecsúsztam...pedig ez lett volna az első alkalom:)
Már nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy lehetne kellemesebbé tenni a "tejbegríz" témát. Nem mintha rossz lenne, néha kifejezetten ez csillapítja az édesség hiányt esténként, egy nagy adag (ha lehet) eperlekvárral. Anno (és így lehet, hogy ismerős lesz) próbálkoztam magát a búzadarát pirítással, más ízesítéssel és ízével egyensúlyra törekvő kiegészítőkkel megbabonázni. Nem jött be. És mostmár meg is értem, attól még, hogy kardamom kerül bele és mellé dióhab, balzsamecetes körtével, és egy szelet leveles tésztával még nem fog megváltozni maga a tejbegríz. Aztán agyaltam, ismét megfőztem először vajon átpirítva a tejbegrízt, ízesítve és kihűtve, hogy rájöjjek mi a gond, és mivel lehetne könnyedebbé tenné. Volt, hogy felvert tejszínnel könnyítettem rajta, vagy belekevertem a dióhabot, vagy azt mondtam most egy időre félreteszem. A Czifray versenyre való készülődés aztán ihletett adott. A képen látható kandírozott réteslap ugyanis a második alkotóelem a tejberizses feladatra. A könnyítés pedig azt hiszem a panna cotta titkában rejlett.



Kardamomos tejbegríz panna cotta dióhabbal, balzsamos körtével és kandírozott réteslappal

2dl-2dl tejszín
3ek őrölt dió
1kk porcukor

A tejszínt a dióval és a porcukorral nagyon alacsony lángon főzöm, még krémes állaga nem lesz (8-10perc). Ismét hozzáadok 2dl tejszínt, ezzel lassan felforralom. Végül leszűröm, habszifonba töltöm.

1ek vaj
0,75 dl gríz
4dl tej
1tojássárga
2 lap zselatin

2kk porcukor
őrölt kardamom

A vajat felolvasztom, a grízt átpirítom rajta, hozzáadok egy kk kardamomt, és felöntöm tejjel. Lassú lángon elkezdem főzni (8-10p). A tojássárgát elkeverem a porcukorral és a sóval, majd a tejből (ha felforrt) hozzákeverek egy keveset, és lassan visszakeverem a tejbegríz alapba (ekkor már elkezd krémesedni). Langyon vízbe áztatott zselatint keverek végül hozzá, és addig főzöm még el nem olvad a krémben. Végül formába töltöm és kihűtöm.

körte
méz
fehér balzsamecet

A mézet a balzsamecettel sziruposra forralom, majd a körtéket 2-3perc alatt átforgatom benne.



Kandírozott réteslap: (Czifray második alkotó elem)

Nem is olyan könnyű...a képen látható réteslap az első barna cukros verzió, aminek nagyon örültem. Úgy egy napig, aztán rájöttem, azért ez mégsem az igazi. Jelenleg kísérleti fázisban van, és 3féleképpen próbáltam legyártani. Úgy tűnik 2 fajta cukor fogja adni a megoldást.



Mindegyik esetében 160 fok és 3-5 perc között történtek a kísérletek. Ennél alacsonyabb hőfoknál csak kristályosodtak a cukrok, magasabbra viszont úgy tűnik nem emelhetem, mert elég a rétes. Először 3 egymásra helyezett réteslappal. De végeredményben 1 réteslap is elég, roppanós marad, nem ég el, ha 160fokon sütöm. A desszertre 1 rétegű fog kerülni.

Kristálycukor: nem olvad, így is kristályosodik, és mivel mindkét oldalán szeretném a karamellizált réteget, a cukor kifolyik alatta. A karamell íz, pedig elmarad...

Porcukor: végre, fényes, mindkét oldalát befogja (bár az alsót kevésbé, ezért vékonyan meg fogom kenni mindkét oldalát folyadékkal), de elmarad a várt íz...

Barnacukor: tagadhatatlanul a legfinomabb ízt kölcsönzi, talán már túl intenzív is, nehezen olvad, rücskös marad, a fényesség hiányzik.

Azt hiszem porcukorral fogom bevonni, és kevés barnacukrot fogok rászórni. Mindegyiknek kihasználom így az előnyeit.Majd jelentek...

Karamellás narancsos almás lepénykék



Szerintem mindenki ismeri, vagy legalábbis remélhetőleg nem vagyok egyedül, mikor este nyilvánvaló időpontban úgy 11körül, rám tör az édesség hiány. Megtanultam feladni az ellenálló harcot, hiába próbálkozom először gyümölccsel, a végén vagy kikötök egy tábla étcsokoládé mellett (ami eredetileg szuflénak lenne) vagy bevállalom és összedobok egy édességet. vagyis "-szerűt". A hűtőben volt: leveles tészta, narancsos alma lekvár és karamell mártás (ami még egy előtte való napi palacsintázásról maradt meg) és a maradékokból 30perc elteltével csökkentettem a gyomor cukor hiányát...a fotózásra másnap került sor:)



Karamellás narancsos almás lepények

1 adag leveles tészta
1,5dl narancsos almalekvár
3 alma
karamellmártás

A leveles tésztát kerek formával kiszúrom (kb. 12db) és megkenem narancsos lekvárral. Erre vékonyan szeletelt meghámozott almaszeleteket terítek, és 170 fokon 15-20percig sütöm, majd kiemelem a kis almás lepényeket, és mindegyik tetejére teszek egy-egy kanál karamellmártást és visszateszem a sütőbe még 10 percre.

Tálalásnál kettőt helyezek egymásra, mert egy darab...az csak mézesmadzag...:)

Narancsos almalekvár:

1narancs héja
3alma
cukor
fahéj
szegfűszeg
kardamom

Az almákat felszeletelem és pár evőkanál vízzel, cukorral, a fűszerekkel és a narancshéjával megfőzöm. A végén a fás fűszereket eltávolítom.



Karamell mártás:

200g cukor
2 dkg vaj
250ml tejszín
1/2 citrom leve

Azért nem mernék megesküdni, hogy pontosan ezek az arányok, mert nem igazán méregetem, ez ilyen szemmel mérek eset.

A cukrot a citromlével és kb. 1dl vízzel lassan elkezdem főzni. Először habosodik, mégjobban habosodik és végül a fehér kristályos színből szép lassan borostyán színné fog átalakulni (a cukor elkezd "égni"). Félrehúzom és óvatosan apránként adagolom hozzá a tejszínt (vulkanikus működések lépnek életbe) a végén pedig elkeverem benne a vajat.

A szakácsok könyvében lépésről lépésre le van írva, hogy keletkezik 100foktól bevonószirup a 175fokon készülő sötét karamellig. Érdekes, hogy 10fokos eltérésekkel mennyire változik az állaga, de ehhez egy nagyon türelmes vasárnap délután kellene...majd egyszer:)



A fix karamellmártás a könyvből:
100ml folyékony glükóz
130g porcukor
25g sós vaj
250ml lágy habbá vert tejszín

A glükózt lassan melegítjük (de nem forraljuk), hozzáadjuk a cukrot és addig főzzük még borostyánszínű nem lesz. Majd levesszük a tűzről és habverővel elkeverjük benne a vajat és a tejszínt, és visszatéve 103fokig melegítjük. Tálalás előtt hagyjuk kihűlni.



Nem vagyok egy photoshop mester, a kontraszton és fényen szoktam maximum állítani, viszont az automatikus szín gombbal sikerült számomra régi polaroid fotó élményt okozni. Megtetszett..ráadásul egy kattintás:)