Az a helyzet,hogy nagyon nehezen veszem rá magam, hogy készítsek sós süteményeket. Pedig finom, nekem is jól esik, de valamiért nem mindig akaródzik. Alap szinten ellavírozgatok, vagyis sós stangli nagyi receptből, flancolós grissini (általában össze-vissza fűszerezem), blini (most, hogy kaptam egy tuti egyszerű és bevált receptet még vacakolni sem kell vele), parmezán ropogósok, zöldség chips-ek valami mártogatóssal...(ez mondjuk nem éppen süti, de jó rágcsa)
Mikor a műsorhoz állítottuk össze a recepteket, még akkor is próbáltam elbújni előle, kisebb sikerrel. Végül a sós gofrit találtam ki, és ez is esett a legjobban (hát persze, hogy harmincakárhány édes kóstolás után még egy csomag ropiért is öltem volna).
Néha az itthoni igényeknek is meg kell felelni.Na. Párszor rendeltem a NekedTeremtől, egyszer kaptam egy egész fejeskáposztát a dobozba. Miután felsoroltam mi tudnék belőle készíteni és annak rendje és módja szerint le lettek szavazva az ötletek, utasításba kaptam a káposztás pogácsát. Enyhe szorítást éreztem a mellkasomban, mert tudtam ezt nem úszom meg. Nem nagyon keresgettem, egyértelmű volt, hogy
Marcsinál keresem meg a receptet, és hála a jó égnek, hogy ismerősök vagyunk facebook-on, mert lépésről lépésre követhette az eseményeket és a pánikrohamaimat:
-Hát kitettem az erkélyre, én próbáltam mindenhogy berakni:)
-Még szaggatás előtt vagy?
-Oh, igen...
-És nem fért be a hűtődbe?:)
-Kizárt:) Akkorák, hogy csak pislogtam, fél Budapestet megetetem vele:D
Hát nem, egy kg liszt-tel mekkora hűtő kell, hogy beférjen? Kérdeztem magamban, bár akkor még nem mertem bevallani mennyit csaltam...Rájöttem, hogy még nekem a francia desszertekkel való mojolás a szenvedélyem, addig Marcsinak egy ekkora adag gyerek játék, én meg úgy éreztem beterít a konyhában, belefulladok, és sosem lesz vége, mert 5 környi tepsire fért rá. Közben kaptam az instrukciókat, milyen vastag legyen, ha nem akarom részegesre, mivel kenjem meg, hogy hajtogassam, de aztán valahogy elszakadtunk a pogácsáktól és a kenyértanfolyamáról, Tiszavirág étteremről csacsorásztunk, így...
-Viszont...aha elfelejtettem megkenni az első adagot...
Aztán:
-Jaj jönnek fel:))) nagyon cukik!:)
-Veled izgulok:)
-és olyan illatok vannak! Lehet ez olyan, mint a póker, kezdők szerencséje:)
Majd bevallottam a csalásokat:
-...mert azt már nem merem elmondani, hogy nem volt itthon tej, szóval maradt a víz, nem volt annyi tejfölöm, így adtam hozzá írót:) Ha ebből lesz valami Marcsi én összepisilem magam:)
-Az író csodákat művel a kelt tésztával!
...És lett csoda, Marcsi ott volt velem virtuálisan életem első igazi hajtogatós pogácsájánál. 3 óra alatt megsült az összes, apósom jött egyenesen, hogy el is vigyen egy körrel, Uram meg boldog volt, és én is, hogy nincs több szaggatás. Ezzel csitítottam a kedélyeket cirka egy hónapra. A recept pedig útközben teljes változáson esett át, mert nem éppen volt meg hozzá minden hozzávaló, viszont annyira jó lett, hogy megosztom, és csak annyit mondanék még: Hajrá, kitartás!:) (vagy felezd a mennyiséget, ahogy Marcsi javasolta, valljuk be igen kézenfekvő ötlet :) )
Amire oda kell figyelni a tésztánál:
- hagyjuk, hogy az élesztő felfusson (habos) és ne legyen túl meleg a folyadék, mert az élesztőgombák szó szerint kipurcannak (az élesztő a lisztben található glutén katalizátora)
- a tészta átgyúrásánál ne feledejük: sima, rugalmas és fényes kell, hogy legyen (ekkor megfelelően eldolgoztuk a hozzávalókat)
- a pihentetési idő nem vicc, ettől lesz lágy, omlós, szinte lapjára eső a pogácsánk, ugyanis ilyenkor lépnek működésbe a liszt gluténje, a zsír, és az élesztő a folyadékkal
KÁPOSZTÁS POGÁCSA
825g általános fehérliszt
170g teljes kiőrlésű liszt
500g vaj
1dl víz
1tk cukor
50g élesztő
2tk liszt
100g író
315g tejföl
1 tojás
1/2 fejes káposzta
5ek kacsazsír
1ek cukor
1ek só
1tk bors
A káposztát besózzuk és addig hagyjuk állni még levet nem ereszt (kb. fél óra). Utána egy nagy edényben kacsazsíron a többi hozzávalóval üvegesre pirítjuk, még szép barna színt nem kap. (Közben el is lehet kezdeni a tésztát). Hagyjuk kihűlni.
A cukrot a langyos vízzel elkeverjük, belemorzsoljuk az élesztőt, rászitáljuk a lisztet és elkeverjük. Majd konyharuhával lefedjük és hagyjuk kelni.
A liszteket átszitáljuk, hozzáadjuk a sót, a szobahőmérsékletű kockára vágott vajat, és morzsásra keverjük.
A tojást, tejfölt és írót elkeverjük és hozzáadjuk a morzsatésztához, belekeverjük az felfutott élesztőt és átgyúrjuk, ahogy Marcsi írja: még sima fényes felületű nem lesz. Hűtőbe tesszük fóliába csomagolva egy fél órára.
Kinyújtjuk, és itt kövessétek
Marcsi utasítását:
...előveszem a tésztát és lisztezett felületen fél cm vastagságúra nyújtom.
Rákenem a töltelék felét, majd hajtogatom. Gondolatban három részre osztom. A jobb oldali részt a középsőre hajtom, majd ennek tetejére a bal oldalit. Az így kapott tésztacsíkra is kenek a töltelékből. Ezután fentről lehajtom középig, majd alulról is felhajtom a közepéig, végül egymásra hajtom. 30 percre hűtőbe teszem. A kenést, hajtogatást megismétlem....
...Végül ujjnyi vastagra nyújtom, berácsozom és 5 cm-es pogácsaszaggatóval kiszaggatom. Sütőpapíros tepsin újra kelesztem, egész felvert tojással óvatosan lekenem, majd 180-190 fokos sütőben 20 perc alatt pirosra sütöm...
Ennél jobban ugyanis nem lehet megfogalmazni, az én verziómban a hajtogatás még egyszer megtörtént, tehát duplán hajtottam a hűtőből kivéve.
Hát ilyen komisz ez a pogácsa készítés, de be kell vallanom igazán megéri, csak egy kicsit hardcore annak, aki egyáltalán nem foglalkozik vele (de, mint látjátok elkerülhetetlen) A recept a spájzom alapján jött létre és eszméletlenül finom, kellemes állagot (ropogós és lágy) eredményezett. Az elkészítésnél viszont nem mertem nagyon kockáztatni a hajtogatáson kívül, így Marcsi utasításait követtem. Káposzta helyett működött nekem juhtúróval, parmezánnal, volt amire szezámot szórtam, jó lehet fokhagymásan, pirított mákkal, dióval, és aszalt gyümölcsökkel. Szóval ami akad a spájzban és a hűtőben, látjátok bejött:)
.jpg)
