Lépésről Lépésre: APRÓSÜTEMÉNY-Biscotti

Hivatalosan, az aprósütemény/keksz 2-3 harapással eltüntethető. De valljuk be..általában egy. Hivatalosan meleg vagy hideg italok mellé ajánlott. Nálunk viszont általában a hűtő tetején van és nasinak hívjuk.
Ami viszont biztos, hogy a következő alapanyagokból áll (a tojás néha elmarad):

• vaj
• cukor
• liszt
• tojás

Tehát a spájzban és a hűtőben, ebből mindig kell lennie. (Nem mintha nem lenne). Ha nekiállunk egy aprósüteménynek érdemes végig gondolni, mire szánjuk (értem ez alatt, hogy mikor akarjuk fogyasztani és meddig akarjuk, hogy elálljon). Mert van ugye száraz keksz és puha keksz.És végül is ide sorolhatjuk a szárazon belül az omlós tésztákat is. Ami már a keksz úgynevezett "ropogós változatai" (pl. ugye egy jó tart alap). Aminek egy trükkje van, hogy nem szabad túldolgozni a tésztát. Miért? Mert ahogy dolgozunk vele, gyúrjuk, és azt vesszük észre egyre nyúlósabb lesz, annak az az oka, hogy a lisztben lévő glutén reakcióba lép a folyadékkal (pl. tojásban a fehérje), és az igazi levegős ropogósság az ezzel a lendülettel feledésbe is merül. Tehát van különbség száraz elrontott tészta, és levegős ropogós tészta között. Még az első tömör és fullasztó,és rengeteg lekvár mentheti meg :), addig a másik szinte elolvad a szánkban.  

Bármilyen kekszet is készítünk, mindig gondosan le kell zárni, és ha innentől kezdve cipőt vesztek, és látjátok benne a kis fehér zacskót, ami arra hívatott, hogy elszívja a nedvességet, mostantól tegyétek félre, mert nagyon hálás baráttá fog válni sok esetben. Mert a nedvesség, a pára, még ha nem is érzitek, egy-két nap alatt tönkreteszi a kekszet, amit ugye jobb esetben nem aznap tüntetünk el. Így egy hétig száraz helyen tökéletesen eláll bármelyik keksz. A puha kekszek esetében ugyanígy járunk el, jól lezárva, és néhány esetben hűtőbe kell tenni. Viszont az eltarthatóság mivel nedves (itt nem kell a kis fehér zacskó ha van otthon), lecsökken 2-3 napra. Utána is ehető még, csak elkezd száradni.

A sütésnél sok esetben ott ronthatjuk el, hogy a sütőpapírt lisztezzük, egyikre sincs szükség. Minden meg van már magában a tésztában. Pl. azzal, hogy lekenjük vajjal a sütőpapírt, mert félünk, hogy odaragad, előfordulhat, hogy a keksz széle máris barnul és a közepe még sehol nem tart. (Másképp kezd el terülni a keksz, a sok zsírtól). A legjobb választás, ha veszünk egy jó szilpátot (bár baromi drága, de ha jól bánunk vele akkor kitart 5-10 évig), vagy szilikonos sütőpapírt.  Mivel ezek a kekszek aprók és hamar megsülnek, a recept végén azt olvashatjuk, hogy azonnal tegyük át rácsra. Vannak olyan sütemények, amik még ugye puhák ehhez, és azonnal eltörnek ahogy pakolgatjuk át egyesével. Én mindig óvatosan szorosan a konyhapulttól párhuzamosan a tepsiből kihúzom a sütőpapírt kekszestül és úgy hagyom kihűlni. (Igen, egy sima sütőlemez sem árt, ez viszont olcsó, és Ikeában beszerezhető). Az ok, hogy miért kell levenni a lemezről, nem másért van, mert a keksz egyszerűen tovább sül, a meleg lemezen, és szárít.

Persze itt még nincs vége, de mára szerintem ez elég lesz.  

BISCOTTI

80g tojás

140g liszt

60g cukor

3g szódabikarbóna

2g só

1 vanília

1 citrom héja

25g pisztácia

50g mogyoró

50g  aszalt sárgabarack

150°C 25-35 perc. Plusz szárítás 5-8 perc.

A mixerben a gitár fejet használjuk. A Keverőtálba beletesszük egybe: a lisztet, sót, cukrot, szódabikarbónát, tojást, vanília kikapart belsejét és a citrom héját. Addig keverjük, még össze nem áll közepes fokozaton. Lassú fokozaton hozzákeverjük a pisztáciát, török mogyorót és a felszeletelt sárgabarackot.

A felületet kilisztezzük, és pár mozdulattal téglalap formájúra gyúrjuk. (Mivel nincs benne vaj, könnyebb lesz a dolgunk). Hogy szép fényes legyen a teteje, egy tojást kikeverünk egy csipet sóval és finoman lekenjük. 

150 fokon sütjük kb. 30 percen keresztül (légkeveréses) sütőpapíron. Hagyjuk kihűlni, majd egy jó éles recés késsel szeljük vékonyra. Tegyük vissza a sütőbe, és szárítsuk ki (de ne barnuljon meg).

A biscotti a legegyszerűbb aprósütemény, elronthatatlan, és nagyon sokáig eláll. Minél vékonyabbra tudjuk szeletelni annál jobb szerintem, mert egyáltalán nem lesz fullasztó. 

Bon Appetit! :)

(majdnem) KLASSZIKUS MALABI

Több dolgot is be kell pótolnom, de az első mindenképpen az, hogy tartozom Répatortának  egy válasszal. Sőt egyből többel! Nagyon jól esett, hogy szeretne így ha virtuálisan is, de jobban megismerni. Aztán azon gondolkodtam, hogy annyi mindenről beszélek állandóan (mondjuk ki, be nem áll a szám), hogy már egy nyitott könyv vagyok Nektek. De akkor felkérésnek eleget téve (nagy örömmel) lássuk mi is vagyok én 7 pontban:

1. Egy éven belül másodszorra vagyok kényszer pihenőn a munkámat tekintve. Először egy országváltás, és fél év nyelviskola szakított el a legkedvesebb helyemtől, a műhelytől. Most pedig egy sunyi gerincprobléma, amiért most 30 évesen megtudom milyen lesz majd 80 évesen. Úgy döntöttem értettem a célzást, ígérem fékezem magam, és meg fogok gyógyulni. Ennek még nincs itt az ideje. Ez a kis kényszerpihenő ráébresztett arra, hogy nem tudom tartani az egyensúlyt. Ha dolgozom, akkor, mint az igás ló és bár senki nem kéri tőlem,de ezer fokon kell égnem, és szomjazom az adrenalint. Ha pedig nem, akkor rettentően lusta tudok lenni...kénytelen voltam a naptáramba napirendet írni, különben ki nem keltem volna az ágyból...

2. Nagyon szeretnék már saját lakást, vagy egy kis tornácos parasztházat. Teljesen felőröl, és nem hagyja kiteljesedni a fészekrakó énem az állandó lakás bérlés. Belefúrjunk a falba? Egyáltalán belefúrhatunk a falba? Meg vegyük? Jó lesz ez máshova? Szeretnék egy saját falat, amit úgy fúrok ahogy akarok, és ha elvétem, akkor megkérem azUram, hogy hozza helyre.

3. Rajongok a fantasy és sci fi jellegű filmekért (A végtelen történetet lassan kívülről fújom), és majdnem sírtam, mert Leonardo di Caprio nem kapott Oscart. Az élet tök igazságtalan. :)

4. Igazság, na hát ha megkérdeztek 10 barátomat 9 azt fogja mondani naiv vagyok, 1 pedig azt, hogy nem is (de ő csak nagyon kedves akar lenni). Én ezt úgy fogalmazom meg, hogy én még mindig annyira rendületlenül hiszek az emberekben, meg az igazságos lépésekben, és mindezekbe ráadásul annyira beleélem magam, hogy utána konkrétan felkenem magam a falra, és hetekig kell onnan engem lekapargatni. De erősödöm, csak nem értek azzal egyet, hogy naiv lennék. Szerintem ez lenne a normális hogy mindenki hisz, és mindenki segít, és nem hátba támad. A világ fura nem én.

5. Világ, pár éve rajzoltam egy világtérképet és bejelöltem rajta, hova szeretnék eljutni az életben. Sajnos egy éve nagyon áll a projekt. Eddig nagy kaland volt itt kint élni, de most már megszoktam, és érdekes, a tenger sem vonz úgy (tényleg tiszta hülye vagyok). De persze ha más tengerpartra jutnék el...az mindjárt más lenne!:)

6. Mindjárt közeledek a 7. ponthoz, így miután ez a kis édesség blogom, még mindig félek leírjam vagy ne. Na jó de...szóval, tudjátok, amikor nagyon szomorúak vagyunk MI NŐK, mikor épp semmihez nincs kedvünk..hát akkor a fél várost fel kell kutatnunk, és van hogy egy hétig csak erről beszélek (de csak azért sem csinálom meg otthon, mert nem és kész, ugye...MI NŐK ezt értjük, és azUramat az őrületbe kergetem)
mert NEKEM bizony csak úgy nevezem sittes éttermi brownie kell, vanília fagyival, műcsokiszósszal, és tejszínnel (amit mindig lekotrok), és ha lehet akkor karamellizált banánnal....hát ilyen egyszerű az én lelkem, és a boldogságom kulcsa.

7. Néha nagyon vágyom arra, hogy párhuzamosan több életem legyen, mert annyi minden szeretnék még lenni, csak nem fér be. Azért törekszem, és ha van lehetőség lecsapok. Szóval vagy ebben az életben, ha már párhuzamos nincs, vagy soha, de szeretnék még: keramikus lenni, ékszerész, táncos, stylist, festő, és anya.

És akkor másodszor is, íme a recept. Vagyis képek...megőrültem, vagdaltam, aprítottam, így tettem, úgy tettem, aztán négyféleképpen sikerült variálnom és tányérra tennem a desszertet. Szóval kedves olvasóim, kis képnézegetés, remélem tetszik Nektek, ez már az új objektívemmel van (szorgosan tanulom és Renit bombázom általában a hülye kérdéseimmel):

És a végén már nagyon eldurvult a helyzet, olvadt aminek olvadnia kellett: 

A klasszik malabi, áll tejből, vaníliából (jobb helyeken) és a tetején egy adag cukros gránátalmaszirupból, és tört pisztáciából (akkor már nagyon jó helyen vagyunk). Keményítővel vagy rizsliszttel lesz puding állagú és itt az Izraeliek nagy kedvence. Trafikra emlékeztető bódékból árulják, hol bizarr, hol egész elfogadható környezetben. 10 sékelért bárki kanalazhatja, ott helyben meglocsolják szörppel (jáj) és átadhatjuk magunkat a műanyag dobozos, műanyag kanalas élvezetnek. Én nagyon akartam, hogy nekem ez majd nagyon fog ízleni, de egyszerűen nem bírtam. Pedig én vagyok a legnagyobb streetfood rajongó, most már az a játék, hogy hol esszük a legolcsóbb de legjobb falafelt. Most 6 sékelnél járunk.

MÁLNA ZSELÉS MALABI PISZTÁCIÁS PISKÓTA MORZSÁN. GRÁNÁTALMA FAGYLALTTAL ÉS RÓZSAVIZES TÁPIÓKA GYÖNGGYEL

Ha nem akarjátok így rendezgetni, én csak unatkoztam...:) akkor mindent bele egy pohárba! És ha más ízre vágytok akkor a műsoromban még így készítettem el: NARANCSVIRÁGOS RIZSPUDING  (katt a címre:))

Pisztáciás piskóta:
1. kiválóan működik ezzel a recepttel is: PISZTÁCIA PISKÓTA
2. de tudok ennél még jobbat, csak pihentetni kell egy éjszakát:

120g tojás
155g cukor
1g só
65g tejszín
120g liszt
2g sütőpor
30g olvasztott (de nem meleg) vaj
70g pisztáciapaszta

A cukrot a tojással kihabosítjuk, fokozatosan hozzáadjuk a tejszínt. A lisztet, a sütőporral és a sóval átszitálva hozzáadjuk. Szépen óvatos mozdulatokkal elkeverjük a szárazanyagot a folyékonnyal. Ne törjük össze a tésztát. És..... lefóliázzuk.:) Hűtőben pihentetjük egy éjszakán át. Másnap 160 fokos sütőben 12-15 perc alatt készre sütjük.

Ha ilyen "földet" szeretnétek készíteni, akkor fagyasszátok le a kisült, kihűlt tésztát, és másnap a jégdarálóban (turmixban), őröljétek finom szemcséssé.

Malabi:

50g rizsliszt
300g tej
500g tejszín
125g cukor
1 rúd vanília
4g zselatin (2 lap)

A zselatint jeges vízbe áztatjuk. (Ha pohárban készül el, semmi szükség nincs a zselatinra! :)) A rizslisztet kikeverjük kevés tejjel. A maradék tejet, a tejszínnel és a cukorral, a vanília kikapart magjával felforraljuk. Majd ráöntünk egy keveset a rizslisztes keverékre és visszaöntjük az egészet az edénybe. Forraljuk 1-2 percig, közben folyamatosan keverjük (habverővel), mert könnyen csomósodik.
Félrehúzzuk, elkeverjük benne a zselatint, és keretbe töltjük. (én tortagyűrűt használtam, az alját pedig kifeszítettem, kiágyaztam folpack-kal). Betesszük a hűtőbe pihenni.

Málnazselé:
160g málnapüré
15g cukor
3g zselatin (lap)

A zselatint, jeges vízbe áztatjuk, majd kicsavarjuk. A gyümölcspürét felmelegítjük a cukorral. Félrehúzzuk, elkeverjük a zselatint, és hagyjuk kihűlni szobahőmérsékleten. Néha kavarjuk meg, hogy ne legyen bőrös a teteje. Ezután már nyugodtan ráönthetjük a megdermedt "tejpudingra", nem fog elszíneződni, sem belefolyni.
Hagyjuk állni az egészet egy éjszakán át, ha vágni akarjuk.


A tápiókagyöngynél, csak arra kell figyelni, hogy egy éjszakára hideg vízbe áztatunk 2-3 ek tápiókagyöngyöt. Másnap átmossuk. Készítünk egy rózsavizes cukorszirupot (én tettem bele egy kis színt is) és abba főzzük alacsony lángon addig meg nem duzzadnak kaviárszerűre. Utána hideg rózsavizes cukros vízbe szűrtem le, és hagytam állni felhasználásig (nem ragadnak össze)

A fagyinál csaltam. De jól jött ki:) Nincs fagyigépem....MÉG!:) de addig azzal dolgozom ami van, és vettem a boltba dobozos fagyit, azt kevertem el gránátalmasziruppal, majd tettem  vissza a fagyasztóba. És onnan kanalaztam a malabi mellé. :)

Bon Appetit!:)

(citrusos) BÚZADARÁS BAKLAVA (kardamommal)

...vagy galaktobureko (és akkor görög), vagy a nagymamám búzadarás szelete (réteslap nélkül és akkor hazai), egy biztos, hogy létezik. Itthon készült már magyarosított verzióban is, vagyis mazsola, fahéj és egy kis rum kíséretében. És persze a sors fintora, hogy az előző lakásban még nem volt botmixerem. Most itt lapul a fiókban az álom kitchenaidem, erre nincs sütő...
Sütő nélkül viszont tényleg nem lehet élni, ne is akarja nekem senki megmondani, hogy de igen...az félélet. Na de ennek is eljön az ideje...addig is én erre a rémegyszerű kis édesre gondolok, nagyon...mert bizony baromi jó illat lengte körbe a lakást...(ezek a típusú emlékek napról napra erősebbek)

CITRUSOS BÚZADARÁS BAKLAVA KARDAMOMMAL (25cm)

5dl tej
1 citrom héja
1 narancs héja (ha van otthon kandírozott narancs hát azzal garantálom, hogy még jobb)
120g cukor
80g búzadara
5 tojás
1 csomag réteslap
50g olvasztott vaj.

A tejet a cukorral és a citrusok héjával felforraljuk. Közben a búzadarát, a tojással kikeverjük. Óvatosan ráöntjük a forró tejet és visszatesszük, mintha grízpudingot készítenénk (kb. 3-4 perc alacsony lángon).

Közben "ágyazzunk meg a tölteléknek". Egy réteslap, megkenjük vajjal, jöhet a következő. Egy csomagban általában 12 lap van, így 6 kerül alulra. Majd jöhet a töltelék és 6 kerül a tetejére. 170 fokon sütjük, még szép aranybarna színt nem kap (45-50perc).

A szirup pedig elengedhetetlen adalék:

1 citrom leve
1 narancs leve
2dl víz
125g cukor
5-6 szem kardamom (vagy 1 kk örölt)

A hozzávalókból cukorszirupot készítünk. És a frissen kisült baklavára öntjük. Hagyjuk ázni benne. Hamar felszívja és már ehetjük is. Egy kis pisztáciát pedig szórjunk rá, csak az íze miatt ;)

(pisztáciás) ALMÁS PITE (a fedélzeten mazsolával)

Van valami csodálatos érzés abban, mikor sült alma illat árasztja el a konyhát, aztán szép lassan eléri a nappalit...és mikor elkészül, még melegen beleharapni...pedig arra tanítottak, hogy meleg tésztát sosem szabad, de ezt mindig kötelező jelleggel meg kell szegni. Kicsit irigylem most az otthoniakat. Beköszöntött az ősz, és holnap már hivatalos is lesz. A legszebb évszak, ami itt majd novemberben bukkan fel, legalábbis azt mondják...de tegnap este engem is megcsapott kint a kertben a hideg fuvallat, és nagyon beleéltem magam az őszbe. Aztán reggel felébredtem és levegőért kapkodtam, mert itt még javában 32 fok van...eljön az én időm is, addig meg irigykedek kicsit rátok:)

PISZTÁCIÁS ALMÁS PITE

250g liszt
150g puha vaj
2g só
1 tojás
1-2ek hideg tej

A lisztet átszitáljuk és közepébe mélyedést fúrunk. Belekockázzuk a puha vajat, hozzáadjuk a sót. Morzsoljuk és fokozatosan hozzáadjuk a lisztet. A végén a hideg tejjel átdolgozzuk és hűtőbe tesszük fél órára. Utána kivesszük, enyhén lisztes deszkán 3mm vastagra nyújtjuk. Formába illesztjük, az alját villával megnyomkodjuk és betesszük a mélyhűtőbe még elkészülünk a töltelékkel.

5 kis alma megpucolva
3 tojás
250g tej
100g cukor
40g mazsola
50g  előre száraz serpenyőben lepirított pisztácia
40g kukoricakeményítő
1 vanília
1 citrom leve és héja

Az tojást a cukorral, a tejjel és a többi hozzávalóval, jól kikeverjük. (Érdemes a tejet a keményítővel külön elkeverni). Nem kell habosítani túlságosan, mert teljesen más lesz az állaga a süteménynek. A fagyott tésztát kivesszük a sütőből, és beleöntjük a tölteléket.
Két lehetőség van, vagy belekeverjük az almát, ahogy anno a nagymamám készítette. Vagy 10perc sütés után, mikor már kezd recegőssé válni elrendezzük rajta az almaszeleteket. Előmelegített sütőben 180 fokon sütjük kb. 20-30 percen keresztül.

Ha szép fényesre szeretnénk a tetejét 1-2 ek vízzel és pár csepp citrom levével melegítsünk fel 4-5ek sárgabaracklekvárt, és mikor kezd folyóssá válni kenjük meg vele az almatortánkat.