A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dió. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dió. Összes bejegyzés megjelenítése

Lépésről lépésre: APRÓSTÜEMÉNYEK- Cookie


Nagyon jó volt otthon, ez két és fél hét újra kis hazámban szinte már egy nyaralással ért fel. Pedig ilyenkor mindenre jut idő csak pihenésre nem. Soknak tűnik, mégis hamar eltelik, és azon kaptam magam, hogy még mindig nem sikerült mindenkivel találkozni a visszajövetel dátuma pedig egyre közeledik. Nem baj, majd októberben bepótolom ami kimaradt. Az elmúlt hónapokban a honvágyam ugyanis már olyan mértéket öltött, hogy se aludni nem volt kedvem, se ki mászni az ágyból, nem akartam én menni a piacra, nem akartam menni dolgozni, és mindig arra gondoltam vajon mi lehet most otthon. Néha csak a kanapén ültem és bámultam kifele a teraszra, hogy mi a fenét keresek én itt. Ezek a hullámvölgyek most már úgy tűnik normálisak, és miért is ne lenne az? 28 évig volt egy otthonom, és ennyi év után kell 2 év alatt azt mondanom ez pedig az új otthonom? Nem hiszem, de ha nincs honvágy, tulajdonképpen én jól érzem itt magam. A megoldás, hogy többet kell hazajárni, és így sokkal jobban lehet itt koncentrálni a mára és a jövőre.
Voltam a Balatonon, a Velencei tónál, a Bényei fesztiválon, az éjszakában, a Terminál étteremben négyszer (biztos ami biztos), utaztam 49 villamossal, hogy lássam a várost, simogattam kismama pocakot (és már nagyon várom Maját), ünnepeltem 30 születésnapot (jaj) a funky phoben (hjúj de jó volt, csak nekem készült vietnámi grill party bizony ám), ültem kis teraszon brie sajtot majszolva és az évi gasztropletykákat begyűjtve, bűntettek rendőrök...hogy teljes legyen a kép.

De hazamenni? Azt egyenlőre még/most/ ma nem érzem (pedig azt hittem nincs tovább költözünk haza), viszont azt igen, hogy nekem még van itt dolgom.



Ha már múltkor klasszikus hókifli receptet osztottam meg veletek, akkor igenis kijár a tisztelet, a csokis kekszeknek, avagy a cookie-nak. Mert valljuk be, két dolog van ami biztos mindenkinek minden körülmény között fog tetszeni és ízleni: brownie, cookie... isten áldja Amerikát (a mekiért meg irgum burgum) :)... és hozzá a vanília fagyit! :)  
Vagy csak én lennék ilyen fanatikus?



PEKÁNDIÓS CSOKOLÁDÉ COOKIE

115g  szh vaj
180g barnacukor
4g só
1 tojás
140g liszt
15g kakaópor
90g pirított vagy karamellizált pekándió összetörve
180g étcsokoládé csepp

A vajat a sóval és a cukorral habosra keverjük. (Még a cukor fel nem olvad). Hozzáadjuk a tojást, elkeverjük. Majd a lisztet, a diót és a csokoládét. Én szeretem betenni a hűtőbe egy fél órára, sokkal könnyebben lehet "gyurmázni" de így sütés közben nem fog annyira szétterülni. Vagy a kezünket használjuk a golyó formázáshoz és enyhén meglapítjuk (előtte kicsit legyen vizes a kéz), vagy vizes fagyi adagolóval szedjük ki (ilyenkor nem tesszük hűtőbe). Egy a lényeg, hogy 200 fokon maximum 6-8 percig sütjük (a közepe legyen még egy kicsit recegős), ahogy kihűl szépen megdermed, a külseje ropogós lesz, a belseje pedig puha. Rácson hagyjuk kihűlni, hogy a meleg tepsitől ne süljön tovább a tészta. Utána egy hétig lezárt dobozban eláll, lehet hogy utána is, de mindig megevődik, így baromi nehéz rájönni mi a max. határ eltarthatóságban.



Aztán itt van a másik kedvencem, sőt...nekem most a fehércsokis változat lett a favorit, lehet a nyár miatt, de ez elég buta indok. A dióféléket, a csokoládét mindig változtathatjuk benne mindkét receptnél, sőt ne feledkezzünk el az aszalt gyümölcsökről, fűszerekről, mert éppen ami a spájzban, polcon van simán nagyon jó kombinációja lehet a következő cookie-nak vagy bármilyen más keksznek (linzernek).

Például:

fehércsokoládé-mogyoró-szerecsendió
étcsokoládé-aszaltszilva-fahéj
tejcsokoládé-aszalt sárgabarack-citromhéj
fehércsokoládé-fenyőmag-rozmaring
étcsokoládé-mazsola
tejcsokoládé-aszalt vörösáfonya
....és össze vissza kombinálhatjuk pl. ezeket:
fehércsoki-vörösáfonya-rozmaring
sőt aki bízik bennem:
étcsokoládé és aszalt paradicsommal fogja készíteni ;)




KESUDIÓS FEHÉRCSOKOLÁDÉ COOKIE

110g vaj
140g cukor
3g só
1tojás
170g liszt
90g pirított sótlan kesudió
130g fehércsokoládé cseppek

Mindent lépést úgy követünk, mint az étcsokoládés verzióban.


Bon Appetit ! <3 p="">


(paprika morzsa ágyon) KECSKESAJT BAVAROISE (céklakrémmel)

Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz sem volt..ja de igen. Hogy egy hónapon belül két helyre is elmentem próbanapra. Hogy mi történt, azt inkább a másik blogon fogom leírni, ott van recept is és picsogás is néha. Ide nem szeretnék belerondítani. Itt csak a szép, a finom, az illatos, az édes kerüljön. Ez itt nekem a kis csoda műhelyem. Nincs helye semmi rossznak.
Az utolsó helyen nem egészen ebben a formában, de igyekezve otthoni konyhára szabva (és merem állítani pikk pakk elkészül) most megosztanék veletek egy receptet. Tél ízű, de mégis édes. Az étteremben készítettem egyszer meggyes-céklás verzióban (na hát nekem az a favorit, így ha tudtok szerezzetek be hozzá), a próbanapon pedig fügével (ez is megállta a helyét).
Ez a desszert egy sós-édes átmenet. Annak aki azt mondja nem szereti a desszertet. Hát akkor most fogja. (Remélem :))
Annak aki szereti a különleges ízeket, és az átmeneteket...és annak aki egyszerűen csak ki akar próbálni valami újat.
Nagyon régen...régen...2 éve talán:) ki kellett találnom egy desszertet ami illet az új zwack likőrhöz (de ha belehülyülök is most nem fog eszembe jutni a neve), ott  szilvaragut készítettem a pohárdesszerthez, a krém és a morzsa azóta is ugyanaz, na de mi az:


KECSKESAJT BAVAROISE MEGGYES CÉKLÁVAL, BALZSAMECETKRÉMMEL ÉS DIÓS PAPRIKA MORZSÁVAL (12 személyre)

Ez most hirtelen soknak tűnhet, meg az ember azt se tudja honnan kezdje el olvasni...de tényleg nagyon szépen egyensúlyban vannak az ízek. És ha túl bonyolultnak tűnik akkor tartsuk meg magunknak belőle azt amit el tudunk készíteni, és ami ízlik is a komponensekből.

Paprikás Diós morzsa:
50g  hideg vaj
50g barnacukor
20g mandulaliszt
30g őrölt szárazon lepirított dió
50g liszt
1tk édes paprika

A tésztát összegyúrjuk, kis rudat formálunk belőle. Fóliába csomagoljuk és mélyhűtőbe tesszük 15 percre. Utána lereszeljük, szétterítve és 150 fokon 12-15 perc alatt megsütjük.

Kecskesajt bavaroise:
170g tej
170g friss kecskesajt (nem krém, nem tubus, nem érett, hanem friss, szinte túró állagú)
50g cukor
75g tojássárga
11g lapzselatin
465g tejszín

A tejet a friss kecskesajttal felforraljuk. Közben a tojássárgáját elkeverjük a cukorral. A lapzselatint jeges, vagy legalábbis hideg vízbe áztatjuk. A tejszínt taknyosra verjük és berakjuk a hűtőbe.
Ha felforrt a tejes keverék, óvatosan ráöntjük a tojásra és elkeverjük. Visszatesszük a tűzre és 82 fokig melegítjük. Levesszük a tűzről, azonnal átöntjük egy tálba (át is szűrjük ezzel a lendülettel) és beletesszük a zselatint. Át turmixoljuk, hogy véletlenül se legyen darabos, és véletlenül se maradjon benne kósza zselatin darab. Ha kihűlt 35-40 fokra átkeverjük a felvert tejszínnel. Formába tesszük és kifagyasztjuk.

Balzsamecet redukció:
125g balzsamecet
40g cukor

Feltesszük főzni. Mindenkit kiküldünk a konyhából ,mert eszméletlen szaga lesz. És kb. 8 perc alatt tökéletes szirupos állagúra fog redukálódni.

Meggyes cékla:
2db nagyobb cékla
125g meggypüré
20g cukor

A céklát megfőzzük/vagy megsütjük. Én az utóbbit jobban kedvelem. Átturmixoljuk a meggypürével és a cukorral. És egyszer felforraljuk. Én keverek bele a balzsamecet redukcióból egy keveset is.


(dupla csokis) BROWNIE (karamellel)

Három dolgot kell elmondanom mindenképp a brownie-vall kapcsolatban:

1. minden háztartásban, van-volt-lesz egy brownie recept, amit én olyankor készítek:
  •  mikor a csokoládés édesség szintet biztosítani kell a szervezetnek (ez nálam jellemzően havonta éri el a mélypontot és azonnali orvoslást igényel)
  • mikor meghívást kapsz egy buliba, és aztán minden hiába való tervezés mellett végül döntened kell idő hiányában, vagy a smink vagy a süti, de ezzel mehet mindkettő, mert 30 perc.
  • mikor rám jön a hisztigörcs (meggyőződéssel állítva, hogy nekem pedig nincs SEMMI bajom)
2. mindenki szereti a browniet, aki nem az ufo: (vagy még nem evett jót)
  • a titok, hogy szottyos legyen
  • jó legyen a vaj (és nem margarin, mert akkor ette a fene az egészet)
  • és a csokoládé koronázza meg, vagy buktatja el a győzelmet
3. sose kérdezd meg hány kalória, mert a rengeteg szót úgysem akarod hallani. (Minek, tudjuk, hogy mit vállalunk be...)


Ez pedig az én brownie-m:


DUPLA CSOKIS BROWNIE KARAMELLEL (25cm tepsi)

160g tojás
120g cukor
130g 60-70% csokoládé
200g  vaj
100g szitált liszt
1g só

50g tejcsokoládé csepp

opcionális:
vörösáfonya (olyan aszalt gyümölcs  ami akad itthon, vagy épp friss málna)
karamellizált (pirított) pekándió (vagy bármilyen mogyoróféle)
karamell mártás vagy dulce de leche (inkább az utóbbi, mert ez a bűnről szól)


A csokoládét a vajjal vízgőz felett felolvasztjuk. A víz ne forrjon csak épp gyöngyözzön, néha rákavarunk a vajas csokira , és teszi is a dolgát. Ha forr a víz, egyszerűen kapcsoljuk ki a gázt. (majd újra kapcsoljuk be ha már nem gőzölög)
A tojásokat közben a cukorral verjük fel szinte fehéredésig. Vékony sugárban adjuk hozzá folyamatos keverés mellett a vajas csokoládét. Adjuk hozzá a szitált lisztet és a sót.
Végül a tejcsokoládé cseppeket. (Bele is tehetjük a mogyorófélét, de én jobban szeretem rászórni, sokkal dekoratívabb is)

Ha nem találunk karamellizált mogyorófélét, diófélét, otthon is pikk-pakk elkészíthetjük. Egy serpenyőben egy púpozott ek porcukrot adunk a dióhoz (kb. 2 marék) és ezzel kedjük el pirítani folyamatosan keverve. Ezzel finoman, vékony rétegben rákeról a cukor, ami karamellizálódik. közben megpirul a dió is. Utána terítsük ki, és hagyjuk, hogy kihűljön.

Sütőpapírral kibélelt tepsibe tegyük, magassága ne haladja meg  a fél hüvelykujjunkat.  (2-3cm) 170-175 fokon süssük 15 percet. Mikor kezd kifényesedni a teteje, és még egy leheletnyit recegős, mikor az ujjunkat rányomjuk, akkor azonnal vegyük ki. De ne legyen gyers, viszont ne is süssük túl. Itt nem igaz, a tűt belenyomjuk, akkor szárazan kell kijönnie. Kicsit tapadjon rá, de grizesen, ha folyós akkor még nem jó.

Utána jöhet a dulce de leche (most ez lett nálam a favorit), amit én kicsit megmelegítek, hogy folyós legyen. A pirított pekándió felaprítva, és egy kis fanyarkás vörösáfonya, hogy khm...kompenzálja a tömör gyönyört.


(szilvapálinkás) DIÓTORTA (fahéjas fehércsokoládé mousse-szal)

Emlékszem gyerekként éltem-haltam, vagyis toporzékoltam a rumos-diós cornetto fagyiért Bécsben. Nem szabad, mert alkoholos (ez volt a rumos kókuszos golyócskáknál is), vagy majd ha ettél rendesen...hát ez a szöveg ha jól emlékszem akkor nem nagyon jött be. Sőt előttem van ahogy a Mariahilfer-en gyakorlom a hogy ne engedelmeskedjünket. Itt Haifán még rosszabb a helyzet. Ugyan nem toporzékolok, de kutya szemekkel nézek, ha azt a választ kapom: De ma már volt édesség...
Ugyan kérem, ebből sosem elég, ezt ki fogja végre megérteni? A reggelit édessel kell kezdeni és édessel kell befejezni, hát naná, hogy a nap hátra levő részére is igaz ez a "szabály".
Izraelben imádják az édeset, olyannnyira hogy könyvet tudnék belőle írni. Maradjunk most csak a fagylaltnál:

  • a kézműves fagyi itt is pont olyan, mint Olaszországban, és lapátolják...rám is gondoltak, lehet egy "lapátolást" két ízzel kérni. De olyan ritka ez a kérés, hogy első körben talán nem is értik
  • hát  a legjobb a joghurt fagyi, olyan, mint otthon a csavaros, csak itt éppen joghurt jön ki belőle, a nagy durranás nem ez (ilyen van más országokban), de hogy én sehol nem láttam eddig olyat, ahol kecskesajtos lenne az biztos. És itt van! A mértéktelenség persze itt is jellemző (mértéktelenség, vagy élvezet ki tudja mi választja el ezt a két szót), és ha csak három féle "feltétet" kérsz rá (visszafogottan szőlőt, étcsokoládét, és pirított karamellizált diót kértem rá), akkor jön a kérdés: "És még?" És ha azt mondod "Nem", akkor furcsán néz, majd megnézed a következő vevőt és látod, hogy legalább 6 dolgot kap rá...aham...:)
  • és ha most Pataki János olvasná, mit írok, valószínűleg belenyomná a fejem egy fagyis hűtőládába, mert a helyzet az, én imádom ezeket a kész fagyikat...És itt minden van. Gombóc Artúrnak lehetne egy fagyis párja. (Leszek én, nem bánom). A cornetto itt karamellizált pekándiós (is), a magnum karamellás tölcséres (is)...övön aluli.
Ő itt pedig tényleg véletlenül jutattja eszembe a rumos diós cornettot. De azt nagyon. Barátokhoz vittük, és a végén még maradt (két tortával állítottam be). A végén megkérdezték akarunk e hazavinni belőle. Illedelmesen azt mondtam: Nem maradjon csak. (És még életemben nem hazudtam ekkorát....)




SZILVAPÁLINKÁS DIÓTORTA FAHÉJAS CSOKOLÁDÉMOUSSE-SZAL (24cm)

Diótorta:
125g őrölt dió
125g vaj
100g cukor
4 tojás
1 csipet só

A puha vajat a cukorral és egy csipet sóval addig habosítjuk, még krémes állagú nem lesz. Hozzáadjuk egyenként a tojássárgáját, mindig csak annyit, amit felvesz. Belekeverjük az őrölt diót. (Köszi Nagyi, hogy ezt minden évben megpucolod és nekem még meg is darálod). Majd egy spatula segítségével felvert tojásfehérjével lazítjuk. (Nem kell hozzá se só, se cukor) 180 fokon megsütjük egy kerek kapcsos tapadásmentes tortaformába. Tűpróbával ellenőrízzük és hagyjuk kihűlni.

Fahéjas csokoládémousse:
50g szilvapálinkába áztatott aszalt szilva apróra vágva (egy éjszakán át)
150g angolkrém fahéjjal elkészítve
225g 35%-os tejszín
125g 35%-os fehércsokoládé
2,5g lapzselatin

Az angolkrém receptje:
250g tej
250g tejszín
100g tojássárga
25g cukor
1kk fahéj

A tejet és a tejszínt a fahéjjal felforralom, közben a tojássárgáját a cukorral elkeverem. Ha felforrt óvatosan folyamatosan keverve hozzáadom a cukros tojássárgához és visszaöntöm, majd 82 fokig melegítem. Azonnal félrehúzom és átöntöm egy hideg tálba.

Ennél a pontnál hozzáadom az előtte hideg vízbe beáztatott és kicsavart zselatint. Elkeverem és elkezdem olvasztani a fehércsokoládét vízgőz felett. A vizet felforraljuk és ráteszünk egy tálat, benne a csokoládéval. Zárjuk le, ha túl erős a gáz vagy a villany és nem tud csak épp göngyöződni a víz. Keverjük még fel nem olvad a két harmada, utána már könnyen vízgőz nélkül is ki tudjuk keverni. És biztos nem melegítjük túl a csokoládénkat. 

Adjuk hozzá a zselatinos angolkrémet. Először egy spatulával keverjük át, majd turmixoljuk addig még ki nem fényesedik. Az idő figyelembevéltelével ha így jártunk el, akkor az alapkrémünk msot 32-35 fok között van. Ehhez már hozzáadhatjuk a tejszínt. A  hideg tejszínt hideg keverőtálban fokozatosan felverjük, még krémes de lágy állaga nem lesz. Ha túlverjük, nehéz lesz elkeverni a krémben, és emiatt pont a "habosságát" veszítjük majd el. Két részletben hozzáadjuk és beleforgatjuk a pálinkás szilvadarabkákat is. 

A kihűlt tortaformára töltjük és fagyasztóba tesszük legalább három órára. Ha oldalt szép felületet szertnénk akkor a formát oldalt béleljük ki wax papírral ,vagy egy formára vágott szilikonos sütőpapírral.

Csokoládészósz:
150g tej
35g glükóz
135g 64% csokoládé

Ez már tulajdonképpen csak a fájdalmas ráadás, ha szeretnénk. És miért is ne szeretnénk...

A tejet a glükózzal felforraljuk. Közben az étcsokoládét vízgőz felett ahogy a fehércsokoládé esetében is felolvasztjuk. Ráöntjük a meleg tejet és turmixoljuk. Tálalás előtt kb. 35 fokosan öntsük nyakon a tortánkat, nem fogja bánni...

SOMLÓI GALUSKA (áthangolva)

Rengeteget sütöttem mostanában (szombaton is két tortával érkeztünk a barátainkhoz), és azon kaptam magam, hogy tele van a hűtő maradékokkal. Két választásom volt, vagy kidobom (na azt már ugye nem!), vagy összedobok valamit. És mintha az égiek is így akarták volna, szinte a semmiből ott állt előttem egy pohár somlói galuska. Már csak össze kellett rakni:



Amire érdemes figyelni:

  • a habcsóknál a tojásfehérjét először alacsony fokozaton magában kezdjük el verni, ahogy elkezdjük megtörni először folyóssá válik, majd elkezdjük beledolgozni a levegőt. Folyamatosan adjuk hozzá a kristálycukrot, ezzel beszorítjuk a levegőt. Nem szabad túl verni, szép fényes, és krémes állagú legyen. Majd a többi hozzávalót, már csak "alákeverjük" egy spatulával.
  • A vaníliakrémnél a tejszínt nem szabad sokáig forralni, ugyanez érvényes a tejnél. Nem akarjuk, hogy a zsiradék kicsapódjon, csak felmelegítjük, vagyis elérjük a 100 fokot és nem főzzük tovább. A krémnél hőkiegyenlítést végzünk, és 82 fokig melegítjük a tojássárgás krémet. Ne öntsük rá hirtelen a meleg tejszínt, mert összeugrik a tojássárga. A csokoládé szósznál könnyebb dogunk van, hiszen ott már csak turmixoljuk az olvasztott csokoládéval.
  • a zselatin nagyon hideg vízbe tegyük, és ahogy ruganyossá válik kb. 1 perc, csavarjuk is ki belőle a vizet

SOMLÓI GALUSKA

Diós habcsók:
50g tojásfehérje
50gkristálycukor
25g porcukor
25g őrölt dió
5g őrölt dió

A tojásfehérjét felverjük a kristálycukorral. Hozzákeverjük a porcukrot és az őrölt diót. Szilikono papírra, egy habzsák segítségével kicsi bubikat nyomunk és megszórjuk még dióval. 100 fokon szárítjuk kb. 40 percig.

Angolkrém "cremeux":
200g tejszín
1/2 rúd vanília kikapart belseje
30g barnacukor
50g tojássárga
1,5g zselatin

A tejszínt a vaníliával felmelegítjük. A tojássárgáját a barnacukorral elkeverjük. A felforrt a tejszín vékony sugárban a tojássárgához öntjük, és visszaöntjük az egészet az edénybe, majd 82 fokig melegítjük. Félrehúzzuk, rögtön átöntjük és átszűrjük egy lépésben. Hozzáadjuk a hideg vízbe beáztatott és kicsavart zselatint, turmixoljuk és tálalásig félretesszük.

Csokoládé szósz:
120g tej
30g glükóz
100g 64% étcsokoládé

A tejet a glükózzal felmelegítjük. A vízgőz felett felmelegített étcsokoládéra öntjük és turmixoljuk. Hagyjuk kissé kihűlni. (kb. 35 fokosan használjuk)

Összeállításnál, rumba áztatott mazsolát is szórtam a rétegek közé. Alulra csokoládé szósz került, erre kerültek a diós habcsókok, egy kis vanília krém és így tovább. Ahogy esik úgy alakul. Nem kell megijedni ha nem szabályos, ebben ez a legcsodálatosabb, ahogy a krém és a szósz utat törnek maguknak. Egy biztos a pohár összetartja:) És finom. NAGYON. Vagy én voltam nagyon éhes...:)

(minden földi jó) MACESZKUGLÓF

Emlékeztek, hogy azt mertem ígérni egy közzétett kép után, hogy másnap mutatom a receptet is? Egyrészt a hülye blogger ugye, mert addig ki nem rak receptet még nincs hozzá kép is, bizonyítva a "termék" létezését. Másrészt a hülye én, akiben fel sem merült 100%-os bizalmat fektetve a Gyerek-be (értsd: 38 kg, fekete, négy lába van, és mindenről tudnia kell, de legfőképp mindent meg kell kóstolnia), hogy éjjel nem alakítja át a konyhát önkiszolgáló bárkonyhává, ahol két lábra állva és ezzel a pultot támasztva, óvatosan, csak semmi csámcsogás, vagyis úri módra amíg eléri a tányért addig nyalja...
Vagyis a fél macesztorta árába került a minőségi ellenőrzés a részéről. Mondhatnám, te hülye kutya, te! Úgysem értené, inkább "hülye én", és az a bizonyos bizalmassági faktor maradjunk annyiban a nullához közelít. Bezzeg Férjjel nincs ilyen gond, ő belé meg erőszakolni kell néha, és fenyegetni, hogy ugyan már legyen kegyes és az Ő Feleségének szívét-lelkét kóstolja már meg. De ha jobban belegondolok ő sem százas, ha tukmálom nem kell neki, ha nincs akkor meg panaszkodik...Férfiak, mindkettő...egyik jobb, mint a másik.
Sebaj, tulajdonképpen karácsonyra készült a próbaverzió, és karácsonykor jöttek a még jobb a még tutibb Maceszkuglóf variációk:


A tésztánál, három dologra kell odafigyelni:
  • a tojásokat, mikor a cukorral habosítjuk, folyamatosan kell hozzáadni a cukrot. Körülbelül 5-6 perc lesz még kivilágosodik és szinte a háromszorosára habosodik a mennyiség. Itt tulajdonképpen levegőt viszünk a tojásokba, itt dől el, hogy a tésztánk levegős lesz és könnyű, vagy nyúlós és ragadós. A cukor az ami segít, hogy a levegő bent is maradjon. 
  • a kókuszt és szezámmagot (de ez érvényes nagyjából minden más mennyiségre) érdemes szárazon lepirítani egy serpenyőben (óvatosan, hamar éghet, inkább alacsony lángon és mikor levesszük a tűzről  öntsük is ki, mert tovább pirul a serpenyő hőjétől), mert sokkal intenzívebb, markánsabb lesz az ízük. A finom olaj ami bennük van kissé kicsapódik, mondhatni karamellizálódik, és kellemes ízt ad a tésztának.
  • a ragadós szárazanyagoknál: kandírozott narancsot, aszalt sárgabarackot, és étcsokoládét ne a többi szárazanyaggal keverjük el, mert összeragadnak és nehezebb lesz elkeverni a tésztát.


MACESZKUGLÓF

100g cukor
6 tojás
60g maceszliszt
50g olívaolaj
50g dióliszt (darált dió)
150g mandulaliszt
50g kókuszreszelék
30g szezámmag
100g étcsokoládé(csepp)
50g kandírozott narancskocka
50g aszalt sárgabarack

A sütőt előmelegítjük 180 fokra (légkeveréses).
A kókuszreszeléket és a szezámmagot világosbarnára pirítjuk és lehűtjük. Ha étcsokoládécseppünk van nincs vele semmi dolgunk, ha táblás akkor apró darabokra kell törni, hogy egyenletesen jusson a tésztába. A sárgabarackra, vagy ha narancshéjunk/szeletünk van, szintén ez a sors vár, és apróra kell vágni.
A tojásokat a cukor folyamatos hozzáadásával habosra keverjük. Majd vékony sugárba hozzáadjuk az olívaolajat is.
A szárazanyagokat, vagyis: a maceszlisztet, darált diót, mandulalisztet, a kihűlt kókuszreszeléket és a szezámmagot elkeverjük. Óvatosan két részletben beleforgatjuk a tojáshabba, végül a kandírozott narancsot, a sárgabarackot és az étcsokoládét is egyszerre belekeverjük. 
Bármilyen kuglóf, vagy tortaformát használunk (szilikonos, kerámia), minden esetbe vajazzuk ki. Méretétől függően pedig 15-35 perc alatt megsül. Mindenképp nézzünk egy szúrópróbát mondjuk egy fogpiszkálóval.
Ekkora adagból nekem 12db mini kuglóf jött ki, vagy egy 24-es tortaforma.

Persze ezt az csupa földi jóból álló kuglófot is lehet tovább fokozni. A kis mélyedésekbe került: felmelegített narancslekvár, vagy épp pálinkás sárgabaracklekvár, és volt még csokisabb is, tejcsokoládéval.  

Máglyát raktam


A Tücsökben is volt kutyaól, vagyis annak neveztem méretét és kihasználhatóságát illetően. Pedig minden reggel ott gyúrta a séf a kenyeret, és ott volt az úgynevezett "csirkés" hűtő. Bár csirkét sosem láttam benne, főleg a hidegkonyha alapanyagai laktak ott. Ám ha egyszer az volt csirkés, mit lehetett tenni...utolsó hétvégén mégis beköltöztem oda. Berendezkedtem, indukciós főzőlapot beizzítottam, és raktam a máglyát serényen három napig.

Még múltkor hallottam, hogy P.Anna alias Malackaraj, ajánlotta a Goldenblogon az oldalamat. Meg is lepődtem, tetszett a szöveges értékelése a blogokról, vagy épp mit vár el egy blogtól. Sarkalatos pontja volt a folyamatos tartalom frissítés. Azt hiszem ebbe a hónapban erősen bukom ezt az elvárást. Az pedig már az én kellemetlen részem, hogy még a nyáron készített desszertjeimből táplálkozom (és hiába időrendben ez az utolsó desszertem, van még egy pár, amit majd akkor teszek fel,ha végre itthon is el tudom készíteni, ahogy én azt megálmodtam) és az újak talán karácsonyra kerülnek fel. Plusz, azért nem lettem én édességmániás, jó barát a hús, és épp aktuális kedvenc a vega india...főzök én még mindig, azok is illendően felkerülhetnének.Vagyis ez egy ördögi kör, hiszen most folyamatos csúszásban leszek, vagy behozom magam és napi szinten pötyögök egyet a klaviatúrán. És most tehetnék lelkiismeretfurdalásom enyhítésére ígéretet, hogy mától minden más lesz, de 9 óra múlva 10 napos szabadságot vettünk ki és Szicíliában szigorúan munkaügyben desszerteket fogunk enni. Nah nem...szó nincs erről, ami nyáron elmaradt azt most pótoljuk. A nagy semmit, ezt szeretném csinálni:)

Máglya Rak-Ás

A kalács alaphoz tejszínből, tejből, tojássárgából, házi vanília aromával lágy sodót készítettem porcukor hozzáadásával. A vajas, briós jellegű kalácsokat ebbe forgattam bele és vajon sütöttem ki.
Az almatöltelékhez fahéjat, gyömbért, citrom héját és levét, barnacukrot használtam. Az alma egyik részét lereszeltem, a másikat apróra kockáztam, kicsit megrottyantottam a fűszerekkel, és kihűtve kevertem el mascarponéval.
A mazsola szirup mézből, vízből, narancs héjából és levéből, illetve citromból, és fűszerekből: fahéj, csillagánizs állt, rumgél hozzáadásával. Ezt sziruposra forraltam, majd hozzáadtam a mazsolát. Minél tovább állt annál finomabb lett. Vasárnapra mindig jobbak lettek a desszertek.:)
A sült habcsók mikróban készült. Olyan volt mint a pillecukor. Tojásfehérjét, cukorral felvertem, házi baracklekvárral márványosra kevertem. Utána megszórtam barnacukorral és sárkánnyal megpirította a séf:) (akkora volt, hogy nem mertem használni)
A dióropogóshoz nagymamám receptjét használtam, amihez kellett egy kis távsegítség. Maradjunk annyiban egy élmény beszélgetni a 80 éves nagymamával mobiltelefonon...
Diót, porcukrot tojásfehérjével eldolgoztam, sütöttem, majd szárítottam. Egyszerű, és nagyszerű.

Újratervezett Somlói Galuska

Fotó: Csapody Balázs

Szöggel, mérővel, ecsettel, és nem utolsó sorban arra törekedve, hogy visszaköszönjön a somlói galuska ízvilága. Valahol ez volt a cél, meg persze a nélkülözhetetlen aranypor.:) Vannak kisebb trükkök, amiket szeretek használni egy tálalásnál. Szerintem a látvány koronázza meg az ízeket, ha azok jók, akkor segíti. Ha nem, akkor lehet bármennyire szép, látványos, felejthetővé válik a desszert. Sokat gondolkodtam, hogy tudom más formában megjeleníteni azt a bizonyos Somlóit. Törekedtem arra,hogy minden íz megjelenjen, más textúrákban, és összekóstolva mégis visszakapjam az eredeti somlói galuskát. Persze legyen benne egy kis játékos plusz, de nem elütő íz is, így alakult, hogy belecsempésztem a karamellt is. A mazsola kimaradt...sokan nem szeretik, bár én lelkes rajongója vagyok. Így a kockázatot elkerülve lehagytam.
Ha újratervezném két dolgon változtatnék: egyrészről mazsolaszirupot tennék rá, másrészről a vaníliás mascarponehabot krémesebbé tenném tojássárgával. Mindig így van...utána mindig tovább gondolkodom. Mert olyan sosincs, hogy tökéletes, de jó dolog törekedni rá.
Jó érzés volt látni és hallani, hogy a vendégeknek tetszett a desszert, amellett, hogy volt aki szerint jobban át kellett volna gondolni:) De ettől lesz valós az értékelés, kell rossz is, és jó is. Aztán össze kell gyúrni és tanulni belőle.

Rumfagylalt karamell ropogóssal

tej
tejszín
cukor
tojássárga
vanília
rumgél

Arany étcsokoládéhomok

étcsokoládé
maltosec

aranypor

Vaníliás mascarponehab

mascarpone
tejszín
vanília
porcukor

Diószivacs

dió
cukor
liszt
tojásfehérje

Csokoládé piskóta

vaj
étcsokoládé
tojássárga
tojásfehérje
cukor

aranypor
karamell paszta

Tejbegríz másképp



Pont most gondolkodtam azon, hogy ezzel a desszerttel tulajdonképpen elindulhatnék a VKF-en. Erről csúnyán lecsúsztam...pedig ez lett volna az első alkalom:)
Már nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy lehetne kellemesebbé tenni a "tejbegríz" témát. Nem mintha rossz lenne, néha kifejezetten ez csillapítja az édesség hiányt esténként, egy nagy adag (ha lehet) eperlekvárral. Anno (és így lehet, hogy ismerős lesz) próbálkoztam magát a búzadarát pirítással, más ízesítéssel és ízével egyensúlyra törekvő kiegészítőkkel megbabonázni. Nem jött be. És mostmár meg is értem, attól még, hogy kardamom kerül bele és mellé dióhab, balzsamecetes körtével, és egy szelet leveles tésztával még nem fog megváltozni maga a tejbegríz. Aztán agyaltam, ismét megfőztem először vajon átpirítva a tejbegrízt, ízesítve és kihűtve, hogy rájöjjek mi a gond, és mivel lehetne könnyedebbé tenné. Volt, hogy felvert tejszínnel könnyítettem rajta, vagy belekevertem a dióhabot, vagy azt mondtam most egy időre félreteszem. A Czifray versenyre való készülődés aztán ihletett adott. A képen látható kandírozott réteslap ugyanis a második alkotóelem a tejberizses feladatra. A könnyítés pedig azt hiszem a panna cotta titkában rejlett.



Kardamomos tejbegríz panna cotta dióhabbal, balzsamos körtével és kandírozott réteslappal

2dl-2dl tejszín
3ek őrölt dió
1kk porcukor

A tejszínt a dióval és a porcukorral nagyon alacsony lángon főzöm, még krémes állaga nem lesz (8-10perc). Ismét hozzáadok 2dl tejszínt, ezzel lassan felforralom. Végül leszűröm, habszifonba töltöm.

1ek vaj
0,75 dl gríz
4dl tej
1tojássárga
2 lap zselatin

2kk porcukor
őrölt kardamom

A vajat felolvasztom, a grízt átpirítom rajta, hozzáadok egy kk kardamomt, és felöntöm tejjel. Lassú lángon elkezdem főzni (8-10p). A tojássárgát elkeverem a porcukorral és a sóval, majd a tejből (ha felforrt) hozzákeverek egy keveset, és lassan visszakeverem a tejbegríz alapba (ekkor már elkezd krémesedni). Langyon vízbe áztatott zselatint keverek végül hozzá, és addig főzöm még el nem olvad a krémben. Végül formába töltöm és kihűtöm.

körte
méz
fehér balzsamecet

A mézet a balzsamecettel sziruposra forralom, majd a körtéket 2-3perc alatt átforgatom benne.



Kandírozott réteslap: (Czifray második alkotó elem)

Nem is olyan könnyű...a képen látható réteslap az első barna cukros verzió, aminek nagyon örültem. Úgy egy napig, aztán rájöttem, azért ez mégsem az igazi. Jelenleg kísérleti fázisban van, és 3féleképpen próbáltam legyártani. Úgy tűnik 2 fajta cukor fogja adni a megoldást.



Mindegyik esetében 160 fok és 3-5 perc között történtek a kísérletek. Ennél alacsonyabb hőfoknál csak kristályosodtak a cukrok, magasabbra viszont úgy tűnik nem emelhetem, mert elég a rétes. Először 3 egymásra helyezett réteslappal. De végeredményben 1 réteslap is elég, roppanós marad, nem ég el, ha 160fokon sütöm. A desszertre 1 rétegű fog kerülni.

Kristálycukor: nem olvad, így is kristályosodik, és mivel mindkét oldalán szeretném a karamellizált réteget, a cukor kifolyik alatta. A karamell íz, pedig elmarad...

Porcukor: végre, fényes, mindkét oldalát befogja (bár az alsót kevésbé, ezért vékonyan meg fogom kenni mindkét oldalát folyadékkal), de elmarad a várt íz...

Barnacukor: tagadhatatlanul a legfinomabb ízt kölcsönzi, talán már túl intenzív is, nehezen olvad, rücskös marad, a fényesség hiányzik.

Azt hiszem porcukorral fogom bevonni, és kevés barnacukrot fogok rászórni. Mindegyiknek kihasználom így az előnyeit.Majd jelentek...

Garnéla Rizottó metélt spenóttal...mint kacsa a nokedlit:)



Ismerős az-az érzés mikor reggel 9kor állva reggelizünk, épp, hogy egy szelet sajt fér meg a zsömlében, és közben már az ebéd alapanyagait készítjük elő, és az előtte való napi összeállítandó desszertet, és közben eszünkbe jut, hogy ott pihen a szárított kalács, amiből annyi nem is fog kelleni a mákos gubához, de a maradékkal is kellene kezdeni valamit, és reszelődik a narancs a narancssóhoz, és 3 óra alatt sikerül megenni az a zsömlét, de 4 ételt teszünk le végeredményben az asztalra? Szeretem mikor így rám tör a főzhetnék, és minden egyes alkalommal, mikor visszanyúlok a hűtőbe újabb ötletek támadnak és képes vagyok 4 gázon egyszerre kotyvasztani, közben a sütőt figyelni. Nem mindig megy, ez hangulat, és gondolom az őrültség egy bizonyos fokozatát igényli...:)



És az ismerős, mikor határozottan kitalálunk egy alkotóelemet, és szentül meg vagyunk győződve, ott lapul, én esetemben a fűszerespolcon, és kikerekedett szemmel vesszük tudomásul, hogy ez bizony elfogyott...vagyis a sáfrány. Végül ismét egy hűtő kinyitással szemünk elé kerül, talán egy még jobb és "hogy a fenébe nem gondoltam eddig erre" alkotóelem? És kis mosollyal, szerényen, de megveregetjük a vállunkat? :)
Sáfrányos rizottó készült volna garnélával és metélt spenóttal...egy fűszercsere és sáfrányból lett gyömbér, megbánthatatlanul:)

Garnéla rizottó metélt spenóttal

vaj
olívaolaj
1pohár rizotto rizs
4dl csirkealaplé
2dl fehérbor
reszelt gyömbér
1 salottahagyma
10db garnéla (megpucolva, fejét félrerakva)
3ek mascarpone
só,bors
1/4kg spenót (megmosva, erét eltávolítva, metéltre vágva)
1g fokhagyma

Vaj és olívaolaj keverékén üvegesre párolom a hagymát, majd hozzákeverem a rizst, és 2-3 perc alatt átpirítom. Ezután bő 2dl fehérbort adok hozzá, és addig főzöm, még szinte szirupossá nem válik. Ekkor jöhet az alaplé kb. 2/3-a, és a garnélafejek, és a reszelt gyömbér. Lassú tűzön főzöm, még fel nem veszi az alaplevet, és a maradékot fokozatosan adagolom hozzá (közben sózom, borsozom). Kb. 12-15 perc alatt készül el az alaprizottó. Az utolsó 3 percben nekiállok a spenótnak, amihez serpenyőben olívaolajon lapjára szelt fokhagymákat adok, és várok még üvegessé nem válik. Ekkor dobom hozzá a metélt spenótot és 1-2 perc alatt átforgatom, majd félrehúzom és kiveszem. Ugyanebben a serpenyőben sütöm meg a garnélákat (mivel főtt garnéláról van szó ezért 1-1 perc bőven elég a pirításhoz).
Az alap rizottó megfőtt, kiveszem a rákfejeket, teszek bele bőven mascarponét, hogy jó krémes legyen, belekeverem a spenótot és tálalásnál rárakjuk a garnélákat, vagy ezeket is belekeverhetjük. Ki, hogy:) egy kis rákolajjal is megcsepegtethetjük amit a páncélból készítünk el. ...mint kacsa nokedlit. Pont olyan.



És végül, ismerős az az eset, mikor nagyobb sikert érünk el egy maradékokból összerántott étellel, jelen esetben desszerttel, mint amikor egy egész délutánt, "áldozunk" fel más elkészítésére? Hogy tud eltűnni, röpke egy óra alatt egy "kalácspudingszerűség"? Egy egész tepsi? És épp hogy a fotózásra szánt szeletet tudtam saját birtokba venni, én ezt nem értem...:)



Diós kalácspuding narancssziruppal

5-6ek darált dió
2csapott ek porcukor
1 vaníliarúd és kikapart belseje
2tojássárga
3/4 l tej
kb. fél kalács felszeletelve (szikkadt)
cukrozott narancshéj
narancs leve
barna cukor

A tejet lassan felforralom a dióval, cukrozott narancshéjjal, a vaníliarúddal és a kikapart belsejével (a rudat eltávolítom a végén) és porcukorral elkevert tojássárgát adok hozzá, majd még egyszer felforralom. Folyamatosan kell keverni, hogy ne csomósodjon, és persze igen kellemetlen lenne ha odaégne. Enyhén krémes állaga lesz, amit a kivajazott tepsire elhelyezett kalácsokra öntök, és várok egy fél órát, még beszívja. A sütőt 160fokra állítom és fél órát sütöm (nem merek rá megesküdni, de kb. ennyi idő volt).

Narancsszirup:
Közben 3 narancs levét 3ek barna cukorral sziruposra főzök és ezzel öntöm meg a kalácsokat tálalásnál.
(a héja pedig most a narancssóba került, ami így másnapra elkezdett száradni. Megforgattam, mert kicsit tartok tőle, hogy megerjed...mármint a narancshéj...)

Búcsúzom a sütőtöktől: gorgonzola, dió, körteecet




Pár napja el kellett gondolkodni mi legyen a maradék sütőtökkel...a helyzet az, hogy semmi kedvem nem volt főzni (még ilyet...:) ), és egyenesen bedobtam a sütőbe, egy kevés kakukkfűvel, és fokhagymával. Ez volt az első Segal féle tanítás, hogy "Sütőtököt sose tegyél be magába, mindig ízesítsd valamivel". :)

Aztán...hát...az úgy volt, hogy rájöttem nem akarok én magában enni sütőtököt, és jött a megszokott kattogás....A vom Fass-ban beszerzett körteecet, a körte-sajt megunhatatlan párosításra gondolva...egy kis pirított dió...és összeállt. Egyszerű, végre tészta (tészta és pizza függőségem van az elmúlt napokban)




Gorgonzolás sütőtökös parpadelle mézes dióval

gorgonzola
dióbél
méz
sütőtök
csirkealaplé
körte ecet
vaj


Leírva az alapanyagokat nagyon gondolkodom, hogy nem hagytam e ki valamit...de nem...
A gorgonzolát kiveszem a hűtőből, szobahőmérsékleten intenzívebb és krémesebb az állaga.
A sütőtököt kevés alaplé hozzáadásával felforralom, turmixolom és átpasszírozom egy finom szűrön. Majd hozzáadok egy kevés mézet és körteecetet. Az ecettel és a mézzel egyensúlyozok megtartva a sütőtök ízét. Ismét felforralom, ha viszonylag híg, akkor forraljuk tovább. A sós lobogó vízben megfőzött tésztát átforgatom a sütőtökkrémmel.
Az édes méz, nagyon jól kiegészíti a pikáns sajtot és a pirított dió csak emeli az ízhatásokat. Ezért a diót serpenyőben megpirítom, és mézzel átforgatom. (Ha előbb készítjük el a mézes diót adjunk hozzá egy kevés vizet, különben odaragad a méz a serpenyőbe). A tésztára szórom egy kevés gorgonzolával.