Három dolgot kell elmondanom mindenképp a brownie-vall kapcsolatban:
1. minden háztartásban, van-volt-lesz egy brownie recept, amit én olyankor készítek:
- mikor a csokoládés édesség szintet biztosítani kell a szervezetnek (ez nálam jellemzően havonta éri el a mélypontot és azonnali orvoslást igényel)
- mikor meghívást kapsz egy buliba, és aztán minden hiába való tervezés mellett végül döntened kell idő hiányában, vagy a smink vagy a süti, de ezzel mehet mindkettő, mert 30 perc.
- mikor rám jön a hisztigörcs (meggyőződéssel állítva, hogy nekem pedig nincs SEMMI bajom)
2. mindenki szereti a browniet, aki nem az ufo: (vagy még nem evett jót)
- a titok, hogy szottyos legyen
- jó legyen a vaj (és nem margarin, mert akkor ette a fene az egészet)
- és a csokoládé koronázza meg, vagy buktatja el a győzelmet
3. sose kérdezd meg hány kalória, mert a rengeteg szót úgysem akarod hallani. (Minek, tudjuk, hogy mit vállalunk be...)
Ez pedig az én brownie-m:
.jpg)
DUPLA CSOKIS BROWNIE KARAMELLEL (25cm tepsi)
160g tojás
120g cukor
130g 60-70% csokoládé
200g vaj
100g szitált liszt
1g só
50g tejcsokoládé csepp
opcionális:
vörösáfonya (olyan aszalt gyümölcs ami akad itthon, vagy épp friss málna)
karamellizált (pirított) pekándió (vagy bármilyen mogyoróféle)
karamell mártás vagy dulce de leche (inkább az utóbbi, mert ez a bűnről szól)
A csokoládét a vajjal vízgőz felett felolvasztjuk. A víz ne forrjon csak épp gyöngyözzön, néha rákavarunk a vajas csokira , és teszi is a dolgát. Ha forr a víz, egyszerűen kapcsoljuk ki a gázt. (majd újra kapcsoljuk be ha már nem gőzölög)
A tojásokat közben a cukorral verjük fel szinte fehéredésig. Vékony sugárban adjuk hozzá folyamatos keverés mellett a vajas csokoládét. Adjuk hozzá a szitált lisztet és a sót.
Végül a tejcsokoládé cseppeket. (Bele is tehetjük a mogyorófélét, de én jobban szeretem rászórni, sokkal dekoratívabb is)
Ha nem találunk karamellizált mogyorófélét, diófélét, otthon is pikk-pakk elkészíthetjük. Egy serpenyőben egy púpozott ek porcukrot adunk a dióhoz (kb. 2 marék) és ezzel kedjük el pirítani folyamatosan keverve. Ezzel finoman, vékony rétegben rákeról a cukor, ami karamellizálódik. közben megpirul a dió is. Utána terítsük ki, és hagyjuk, hogy kihűljön.
Sütőpapírral kibélelt tepsibe tegyük, magassága ne haladja meg a fél hüvelykujjunkat. (2-3cm) 170-175 fokon süssük 15 percet. Mikor kezd kifényesedni a teteje, és még egy leheletnyit recegős, mikor az ujjunkat rányomjuk, akkor azonnal vegyük ki. De ne legyen gyers, viszont ne is süssük túl. Itt nem igaz, a tűt belenyomjuk, akkor szárazan kell kijönnie. Kicsit tapadjon rá, de grizesen, ha folyós akkor még nem jó.
Utána jöhet a dulce de leche (most ez lett nálam a favorit), amit én kicsit megmelegítek, hogy folyós legyen. A pirított pekándió felaprítva, és egy kis fanyarkás vörösáfonya, hogy khm...kompenzálja a tömör gyönyört.
