Gondolat, sous vide, és egy recept


Nem tudom mit fog hozni ez az új év. Azt mondják nagy dolgokat nem szabad akarva várni, mert akkor könnyen beletörhetünk. Pedig türelmetlen vagyok, és folyton csitítanom kell magamat.
Másfél év alatt rengeteg helyen jártam, tanultam, dolgoztam, és tart ez a mai napig. Csak ez a január, ez a nyomasztó mindig lassan telő január, ez nem kellene most nekem. Meg a vizsgaidőszaka, ami így vagy úgy, de kedden véget ér. És akkor már majdnem vége...annak az egyetemnek, ami már tudom, hogy semmit nem fog jelenteni az életembe, egyszerű papír, amiben 6 év munkám van, és ez az egyetlen ok amiért már nem adom fel.
Azzal szoktak ugratni, hogy többdiplomás cukrász vagyok akkor? Még csak az se, mert a cukrászhoz cukrász szakma kellene, hogy a kezemben legyen. Ezért vagyok kreatív munkatárs, hiszen egy dolog, hogy kitalálom, elkészítem, de pofátlanság lenne egy lapon említenem magamat, olyan emberekkel, mint pl. a bent dolgozó Marika néni megszámlálhatatlan évek tapasztalatával Gerbeaud múlttal és a többi.
De törekszem arra, és ez lesz az évem célja, hogy ne csak a rám ragadó, és belülről jövő hangból tudjak táplálkozni, hanem ahol lehetőség van ott részt vegyek bármilyen tanfolyamon. Bármilyen...vagyis.Korlátok mindig vannak és lesznek is. Van aki megteheti, hogy elmegy külföldre, van aki úgy teszi meg, hogy közben mindent félredob, fanatikusnak nevezzük és a mosogatás mellett sikerül neki összekuporgatni annyi pénzt, hogy meglegyen egy kisebb kurzus egy neves Cukrász iskolában. És van olyan, mint én, hogy úgy érzem ehhez már öregebb vagyok, és néha bánom, hogy nem 16évesen jöttem rá mi akarok lenni. Néha, ez fontos, mert utána körbenézek és rájövök, hogy itt is lehet taposni a vizet, csak élni kell a lehetőségekkel, és mindent meg kell becsülni. Mégis ahogy mondtam türelmetlen vagyok...
Pedig másfél év alatt megfordult a világ...Viktornál megtanultam, hogy lehet másképp is csinálni, és hogy mégis mit rejt magában az alázat szó. Nem csak az ételek irányában, mások felé is, vagy mi az, hogy tisztelni, nem dobálózva ezzel a szóval, hanem akkor és csak akkor mondani, de elég csak érezni, és érezni fogja a másik is. Zsófi mellett, megtanultam élvezni ezt a világot, hogy mennyire színes, hogy mennyi minden van még hátra, hogy sosincs vége, hogy mindig új, hogy mindig mozog, és annyi rendezvény után, ugyanolyan lelkesedéssel várom az újat, mert sosem ugyanaz, és mindig más a mosoly. Mert ez a sarkalatos lényeg, hogy a kezedben megszülető ételnek látod a végét, hogy megeszik. És, hogy eszik meg...és tudtál e örömöt okozni. És ha sikerült, akkor nálad nincs boldogabb ember a világon. És ott van Balázs, aki múltkor azt mondta, mindig figyellek és támogatni foglak, és jött a könny miután letettük a telefont, mert felfoghatatlan, hogy így bízik bennem, és felfoghatatlan, hogy mit adott a kezembe nyáron a Kistücsökben. Szárnyak alatt vagyok, és félek, hogy egyszer ki kell majd repülni. Ő az az ember, aki megtudta mutatni, hogy van miért hinni, és van is miben. Hogy lehet ezt a szakmát ilyen fokon is még tisztességesen, élvezetből, és harcokat nyerve vinni. Nagyokat álmodik, és meg is valósul. Másképp nem lehet. Ahogy Lali bácsi mondta, haladj a kijelölt utadon. Ezek másnak nem biztos hogy jelentenek bármit is. Nekem viszont ezek azok a szavak, mondatok, amik éltetnek, mikor elkeseredek, vagy nem találom a helyemet.
Mert most, ebben a pillantban nem találom. Pedig...tudom én, hát mit akarok én? Itt vagyok a Patakiban, gördül és gurul. Csak a feszültség az nem mindegy. Ami mindenhol van és meg kell szokni. Néha azt képzelem, van egy kisszobám, ami csak az enyém. Úgy vannak elrendezve az alapanyagok ahogy én szeretném, kezemre áll a kanál, és az edény, nem kell érte elrohangálnom, van egy saját sütőm, tiszta pultom, minden csak az enyém, és senki másé. Kisded gondolat. De néha az enyém. Hiszen kis piszmogás ez a nagy dolgokhoz képest, mégis szokott zavarni. Gondolom a többiek is így vannak vele, de itt ez a lényeg: közös. Nem enyém, nem tied.
Úgy érzem, nagy kihívásokat állított maga elé most a cuki, van amihez semmi közöm, én is csak figyelem az eseményeket, de legbelül, nem tudok nem foglalkozni vele, és izgulok, mintha az enyém lenne, és félek, hogy elbukik, és mi lesz majd...és a pohár hirtelen félig üres lesz.
Azt remélem, hogy kialakul, az én feladatom is. Mindig is szerettem szabályok között élni, pontosabban a magam felállított szabályai között, most várom a szabályokat. Furcsa. Sőt a legfurcsább, hogy miközben türelmetlen vagyok, egyben azt is érzem, hogy túlságosan futunk előre, és nem is látjuk igazából miért. Lassítás és pontosság, egy tiszta koncepció, ez kellene nekem. Igen.
Azt mondják az álmok visznek előre. Az álmom, hogy van egy szobám...és ha ez lebeg előttem, egyszer lehet, hogy teljesül is.

Sous Vide Kacsamell beluga lencsével és sütőtökkel

Dtől kaptam gépet, vákuumozót, mindent ami adott volt ahhoz, hogy belevágjak egy még ismeretlenbe, hiszen eddig csak láttam. Amikor viszont eljött a pont, hogy készíteni is kellene vele valamit, zavaromban hívtam Viktort, hogy akkor most segítsen, mert ha elrontom ember jogosan kérdezi meg mi a fenéért vákuumoztam le annyi mindent, és vettünk meg annyi mindent ha épp elkészíteni nem tudom. Viktor mindent tett, csak nem nyugtatott, és akkor tudtam jön a kockáztatás, meg egy kis internetes gyorstalpaló.
Van egy blog,amit nagyon szeretek: HuNoCu és meg is találtam amit kerestem, pontosan így jártam el,ahogy írta, csak a sütő sous-vide gépre volt lecserélve. Jelentem sikerült, tökéletes lett.
Az volt a legnagyobb döbbenet, hogy a zsírt bár lepirítottam, azért hagytam rajta, és nem volt rágós...omlott...katartikus élmény. Mondtam is Embernek, eddig nem voltak nagy igényeim, de 10 éven belül a karácsonyfa alá igazán bekerülhetne egy ilyen masinaszett...

Füstölt kacsamell

A kacsamellet megtisztítottam, beirdaltam, füstölt sóban átforgattam és így vákuumoztam le. Majd követtem az utasításokat

Beluga lencse sütőtökkel

Az inspiráció egyértelmű. Zsófi készített sütőtökkrémet beluga lencsével és mandarinolajjal. Innen indult el, hogy a lencsét beáztattam, majd alaplében megfőztem 5 perc alatt.
Kacsazsíron a sütőtököt megpirítottam, kínai ötfűszerrel sóval ízesítettem, beleforgattam a lencsét. Majd friss koriandert aprítottam bele és tálalásnál meglocsoltam mandarinolajjal.

15 megjegyzés:

  1. Akkor ha jól értem, egy kalappal még holnapig! :)

    VálaszTörlés
  2. Remélem sikerült a vizsga, s így végképp magad mögött tudhatod ezt a vonalat és a gasztronómiai jövődre koncentrálhatsz. Örülök, hogy ennyien támogatnak és lelkesedsz. Nem tudom mennyire kell elvontan érteni az egy szobára vonatkozó soraidat, de cukrászoknak némely étteremben megvan a saját sarkuk, ahol minden csak számukra van. Szóval előbb-utóbb... ;) Szurkolok Neked, hogy minden tervedet sikerüljön megvalósítani!

    VálaszTörlés
  3. Nem, sajnos még 25én újra...hüpp:)

    Szia Beatbull,

    de jó, hogy írtál:) Félbemaradt valami...ha jól emlékszem, írj, hogy mi van azóta...;)
    Köszönöm:)))

    VálaszTörlés
  4. Mik ezek a nagy kihívások és rendezetlen (előre?)rohanás jelenleg a Patakiban - ha ki szabad fejteni? (Kivételesen tekintsünk el a szokásos értelmezésemtől: nekem ott az utóbbi pár évben már kihívás volt próbálni megenni szinte bármit.)

    VálaszTörlés
  5. De nem szabad:)
    Például holnaptól elindul a reggeliztetés, amin viszont én "parázok" az egy gourmetshop ahova úgy néz ki menni fognak a desszertek.
    Hapci, tényleg tekints el ettől lécives, ez olyan nem szép dolog nah...mert ha kihívás volt akkor minek eszel? Sokan egyenesen függők, és megértem mert jó receptek, jó alapanyagok vannak. Nekem is van ott olyan ami nem, másnak meg nagyon igen.
    Figyelj vagy bejössz, és leteszem eléd ami van, és akkor elfogadom a véleményed, vagy nem jössz, de akkor ne bántsd a cukit, és ne gyere be, hiszen csak szenvedést okoz.
    Nos?:)

    VálaszTörlés
  6. Eléggé egy rugóra jár az agyunk! Én szintén azon ominózus beluga lencse-sütőtökpürékreáció nyomán alkottam meg szinte ugyanezt a köretet szilveszterre, mint Te, egy egyben sült majorannás, sörös malac mellé. Megfőztem a lencsét, vajon megfuttattam a nagyon apróra vágott salottát és sütőtököt, korianderrel, kardamommal és cayanne borssal fűszereztem, majd mikor elkészült, összeforgattam a lencsével, és durvára vágott korianderzölddel illetve kevés lime-mal fejeztem be. :))) A képek az Ádámnál vannak még kidolgozatlanul, de jövő sziveszter előtt feltesszük. Komoly, mi?

    VálaszTörlés
  7. Angela: Tippelni szabad? A Baldaszti's-ban lesznek a sütijeid? :)

    VálaszTörlés
  8. Angela: hidd el, boldogabb lennék, ha csupa szépet írhatnék a magyar cukrászdák többségéről. A valóság viszont az, a döntő többség mindig is katasztrofális volt. Azok fájnak leginkább, amik valaha voltak jobbak, aztán elindultak a műanyagfelhasználásos pénztermelés irányába. Egyébként nem a Pataki fikázása a kedvenc szórakozásom, csak régen sokat jártam oda, dunai horgászatok előtt vagy után. A közeli (Budai) Szamos sokkal jobban zavar, ott valaha sokat üldögéltem.
    Azt viszont megértem, Neked kellemetlen, szóval felfüggesztem a témával való foglalkozást, amíg ott dolgozol. Majd megnézem egyszer, milyen újdonságok vannak, talán meg is kereslek, ha ott vagy.

    VálaszTörlés
  9. Én már meg sem lepődök, azok után, hogy múltkor Krisztivel egy napon raktuk fel a mákosgubát...:)

    Ehran: nem nyilatkozom, de remélem:)

    Hapci: Egyetértek, a romlással, de azzal is, hogy vannak helyek amiket pedig én nem értek, hogy miért járnak oda az emberek, de ez is szubjektív, attól még, hogy nekem nem ugye...
    Köszönöm, és ne talán, hanem mindenképp keress meg:)

    VálaszTörlés
  10. Angela: vannak helyek, amiknél nem érted, miért járnak oda a népek (sűrű tömött sorokban)? Hümmm, Daubner... :)

    VálaszTörlés
  11. kacsamelleztem én is karácsonykor épp. Gyönyörű rózsaszínű lett a tiéd.
    Kedves Angela, adnék Neked egy díjat, remélem, elfogadod. üdv hajni
    kopernikusz@blogspot.com

    VálaszTörlés
  12. Köszönöm:) Köszönöm ezúton is a sousvide gépnek;)

    Díjat? Wow...megtisztelő lenne:)))
    Írjak Neked erre az emailcímre?

    VálaszTörlés
  13. :_D látogass meg!
    kopernikusz.blogspot.com
    eltévesztettem.... hajni

    VálaszTörlés
  14. Azt hiszem, körülnézek az ismerőseim között, hogy kinek van vákumozója.... :)

    Most én is épp őrlődési stádiumban vagyok, de majd alakul. Alakulnia kell :)

    Csodálatos, amilyen irányba fordult az életed és szívből kívánom, hogy be is teljesüljön az álom!

    VálaszTörlés
  15. Tudod, az elején nagyon lelkes voltam, úgy az első alkalommal, de mivel nem az enyém, és nincs hova tenni, és mindig el kell pakolni, és szétszedni, összerakni, elmosni...nah ez a lelkesedés alább hagyott:)
    Viszont a borjúborda is vitt mindent....szóval megéri egyszer beszerezni egy ilyen kütyüt.

    Köszönöm a jót, remélem igazad lesz, de ne őrlődj (mondom én:D) Alakulni fog, tudom;)

    VálaszTörlés