Chili és a Vanília, egy desszertben...


El van a...és az olcsó játék...mondás fokozottan igaz rám, ha rátalálok valami mutyis munkára. A mutyi meghatározása, (talán itt a ideje a wikin is elfoglalnia egy oldalt), nem más, mint olyan szöszmötölős munka ami általában másokat idegesít, mert türelmetlenséget vált ki a monoton vagy épp egy alapanyag körüli délutánokat felölelő munkálkodás. Ide tartozik a karamellel való játék is.


Viszont ha rákattanok valamire nincs megállás. A Czifrayra készülve, a kandírozott réteslap, egyre inkább elszállónak tűnik, mert új ötleteim vannak (és remélem holnap lesz is időm rá). egy kísérlet viszont kimaradt még, hogy mi van ha a kész lapot megsütöm és utána vonom be? Így történt, mikor készültem a Chili&Vanília avagy a CV cake megalkotására, amit még anno a blogger lányoknak készítettem, és később szintén kísérleti fázisokon átmenve újragondoltam, hogy még jobbat hozhassak ki belőle.
A kandírozott réteslap, végül nem úgy vált be ahogy szeretném, a legjobb ha barnacukorral készítem, ha párosítom porcukorral még mindig nem volt az igazi, volt rizsszirupos megoldás (ami magának a desszertnek lesz egy alkotóeleme) is, végül arra jutottam, hogy a barnacukros verzió mindent felül múl, de a desszertemnél a látvány is fontos, az összhatást viszont rontaná, és ízében sem fog hozzá illeni.
A karamell viszont jó játék, ezt látható azt hiszem a fotókon is. Készült:
  • chilis grillázs
  • sült réteslap bevonva
  • ujjamra tekerve (másnapra szegény megfáradt és fura alakot öltött)
  • cukorka
  • kézzel megformázott és kinyújtott lapok
  • és ami nekem a legjobban tetszett, az szilikonos ecsettel vékonyan végig húzott vonal, ami a felső képeken is látható.


CV cake

250g mascarpone
1dl tejszín
1 rúd vanília
3ek porcukor

150g amaretti keksz
70g babapiskóta
100g vaj

200g cukor
1ek chili
1/2 citrom leve
enyhén pirított mandula

A mascarponét a tejszínnel és a vanília kikapart belsejével (és a rúddal) porcukorral kis lángon felforralom, kihűtöm, átszűröm és szifonba töltöm (hűtőben kell hagyni állni minimum 6 órát). Szifon hiánya esetén a hideg sajtkrémhez keverem a felvert tejszínt és hűtőben hagyom megdermedni.

A kekszet és a piskótát ledarálom, és olvasztott vajjal elkeverem. Majd 180fokos sütőben formába elterítve sütöm 8-10 percet. Megvárom még kihűl.Erre a keksz alapra kerül a hab.
Ehhez már úgy sütöttem az alapot (Kooktában a legjutányosabb áron lehet hozzájutni), hogy egy magasabb falú körformába került, és beletöltve a krémet lehúztam róla, vagy épp kinyomtam. Mindkét módszer működőképes. A krém szifon nélkül tömörebb, de lágy. Hangulat kérdése mire vágyunk. A keksz alap, általában csak amaretti kekszből készül, de a könnyítés miatt (mert nagyon ropogós lesz, és a hab viszont túl könnyű) babapiskótával fellazítani egyenlőre jó eredménynek tűnik.

A grillázs, karamell úgy készült, hogy a cukrot a citromlével aranybarnáig főztem, végül átforgattam benne a chilit, egy keveset félretettem és azzal formáztam, a maradékhoz hozzákevertem a mandulát. Mindegyik esetben egy tepsire fektetett olajozott zsírpapírra került a karamellszirup, és a grillázs, így nem ragad le. Hűtőben hamar megdermed és felhasználható. Egyszer megtanulnám a cukormázak, vázak, díszek, úgy minden :) készítését is.

4 megjegyzés:

  1. ezt a változatot sajnos nem kóstoltam, a mesterszakácsban készítettet viszont igen, és tanúsítóm, hogy isteni!

    VálaszTörlés
  2. Ha kapok túromousse-t kapsz ilyet ;)

    VálaszTörlés
  3. nagyapám akkor használta "mutyi" szót, amikor valamit el akart osztani: "Mutyizzuk meg" = osszuk el... Nagypapi egyébként békés megyében élt, de szabolcsban nőtt fel

    VálaszTörlés
  4. Szia,

    hm...akkor egyrészről még helytelenül is használom, másrészről nem tudom "szabadalmaztatni" :)))

    VálaszTörlés