Tokaj Nyitány: Chili&Vaniliával


Ha ismerős lenne ez a fűszerpolc, esetleg egy szakácskönyvről...:) Akkor mondom nem tévedés. És kétszer nagyobb, mint a könyv borítóján. A felét nem is ismerem, vagy nem hallottam róla. Reggel fél10kor péksüteménnyel kezdeni a napot, a jelenleg számomra legtutibb otthoni konyhában...nem volt rossz, hiába is tagadnám:)


Van itt minden, hiperszuper sütők, melegen tartó, borhűtő, világos tágas konyha...fűszerek, alapanyagok mini culinarisa...:)
Persze a reggelit munka követte, amit tudtam persze összecurryztem, nadrágomon, hajamban ahol lehetett a curry csibefasírt ragadt bele, Zsófi nem is értette, hogy tudom az ilyen pepecs munkákat élvezni, de én mindig is sejtettem, hogy alapjáraton nem tartozom a normális emberek közé...


Zsófi a beszámolójában részletesen elmondja, hogy milyen borokhoz találta ki az ételeket, nem kevés kóstolgatás, és utánajárás után. Nem irigyeltem a feladat miatt, kezdjük ott, hogy egyáltalán nem szoktam borozni. Van 3 bevált fajtám (Szeremley olaszrizling, pinot noir és Demeter késői szüret) és nagy napokon abból kóstolgatok, de általában a főzésben merül ki a szerepük. Végül az is kiderült, hogy feleslegesen fáradozott, mert hiába kaptak a lányok (Zsófi, Anna és Eszter) borokat, nem ahhoz kóstolták a vendégek. Viszont minden rosszban van valami jó, a semleges, bodza ízű Tokaji muskotály mégiscsak egy remek receptet pattintott ki a fejéből. Ajánlom elkészíteni...bár ma voltam bent a Culinarisban szigorúan kókusztejért, és csak az ára tántorított el a cukorborsótól. Nálunk itt a kertben úgyis fog teremni, kivárom:)
Vagy mikor mindketten rizslapért és caffirlime-ért rohangáltunk a városban, (a repülői szállítás viszont elmaradt, és mindenhol hiány volt) el lettem küldve a szép Kis Indiába, cukorborsót pont nem láttam, de tényleg remek zöldségeik vannak, és fűszereik kevesebbért mint társainál. Van még egy hely, amit Olivér mutatott meg nekem a Rózsadomb tetején, és egyik személyes kedvencem a Rákóczi piac (főleg kínai) mellett (bár a Szép Kis India erősen ki akarja ütni, olyan jó dolgaik vannak)

A 3 falatka:

  • Nyári rizstekercs caffir lime-mal
  • Currys csibefasírt pirított kókuszba forgatva banánlevélen
  • Kecskesajttorta az elmaradhatatlan kék virággal:)

Van valami ellenállhatatlan a színes, az aranyos, és a bűbájos dolgokban, amire azt hiszem csak mi csajok vagyunk képesek. Zsófi szavaival élve, a desszert maga volt a "feminin touch". Hát ki nem érti meg, hogy a színes szárú mangold maga a varázs, vagy virág nélkül nincs élet, de kecskesajtos torta semmikép sem?:) Egy darabig nem értettem, vagyis dehogynem, minek is tagadnám, hogy a mangold esetében az "Én is akarok ilyet" nem egyszer hangzott el a számból.
A banánlevél, pedig nagyon egy sunyi dolog, pöndörödik, ereszti a levét, de sok törölgetés után elnyerjük a kívánt hatást.:)



A logisztika, az nagyon fontos...itt nincs és nem lehet hiba.:) A helyzet az, hogy hiba mindig akad, valamin mindig nevetni kell, mert sírni és bosszankodni nem érdemes. De! Amint az képek is mutatják, mindenre felkészülünk...hát így néz ki egy alkotói munka és összegzés a kisfüzetben. A végén már mi sem értettük, mit takarnak a rajzok :)


Aki megérti, az első rajzot piros pontot érdemel...:)))



A rizstekercs mellett a másik kedvencem Fűszeres Eszter egyik falatkája volt. Polenta, karamellizált sült paprikával és lila hagymával. Tényleg igaz, hogy az egyszerű tud a legnagyszerűbb lenni. A polenta olvadt a szájban, a sült hagymát és a paprikát, pedig bűn nem szeretni:)


És, hogy fogadták? Íme pár nem profi fotó, de remélem az érzést azért sikerül átadnom. Apropó azt hiszem meg van véglegesen a harmadik kedvenc séfem: Litauszki:) Ő is ott volt, és mennyei ételeket készített, fotó sehol, a gyomromban landolt minden:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése