Most amerikai...


néha nincs jobb, mint a ragacsos kéz, és a tömény csokoládé sütibe foglalva...nem is néha...sokszor...
Pár hónapja egy keleti fűszeres boltban akadtam rá a szentjánoskenyérfa szirupra. Nem rég megtudtam, hogy ennek a porváltozatával váltják ki az agar-agart is, mert kellőképpen sűrít. Amellett, hogy természetes és egészséges, a használata nem igen elterjedt, legalábbis eddig nem sétált velem szemben. Az eladó sem nem tudta mire jó, mire lehetne használni. Ez volt az a pont ami csak tovább növelte a késztetést, hogy meg kell venni és próbálkozni kell vele. El tudom képzelni édességek alkotóelemeként, egy biztos főzve adalékanyagként borzasztó ízvilágot kölcsönöz. Az illata valahol a juharszirup és a dohány között mozog. Sokáig kerestem a megfelelő ragacsos csirkeszárny titkát, állítani nem merem, hogy a legtökéletesebb, mert erre aztán mindenkinek van bevált receptje.:) Az enyém most ez, és nagyon tudom ajánlani:

Ragacsos csirkeszárnyak

1kg csirkeszárny
5g héjában hagyott fokhagyma
kukoricaolaj
tengeri só
1dl házi paradicsomlé
1-2ek chili szósz
3-4ek szentjánoskenyérfa szirup
1-2 ek worchester szósz
édesburgonya keményítő

A szárnyakat megmosom, a ragaszkodóbb tollmaradványokat eltávolítom, majd egy tepsibe teszem őket, és a keményítő kivételével az össze hozzávalót beletesszük. Átforgatjuk a tepsiben, hogy mindenhova jusson és 200 fokon kb. 30 perc alatt ropogósra sütjük.

A tepsiben visszamaradt szószt tűzhelyen felmelegítjük, felkaparunk minden odapirult részt, (a fokhagymákat kinyomkodjuk a héjából) amit víz hozzáadásával érhetünk el könnyebben (máztalanítjuk). Felforraljuk, és keményítővel besűrítjük. A csirkeszárnyakat átforgatjuk benne, és tálalhatjuk is. Nagyon ragad:)




Hogy mitől érzem amerikainak ezt a posztot az leginkább a whitie, vagyis a fehércsokoládés brownie miatt van. Persze a piros kockás alap is ad némi hangulatot, de mikor Amerikában voltam, rokonlátogatáson, nem egyszer ettem ragacsos bbq csirkeszárnyakat, vagy épp cookie-t és brownie-t. És ha hozzáadok egy no fat húspogácsát, némi chips-szel, a helyzet az, hogy meg is kaptuk egy átlag amerikai háztartás étkezési szokását. Nem túlzás, nem ferdítés, ott voltam 1 hónapot és 10kg plusszal tértem haza elkeseredetten:) És akkor mégis furcsa, hogy Amerikában vannak a legnagyobb food mozgalmak, és a legszínesebb konyhapaletta, a legjobb oktatások...és még sorolhatnám. De tény, egy átlagos amerikai mai napig szívesen eszik gyorsétteremben, és a hűtőjében is inkább a mirelit árukat preferálja.



Whitie

100g vaj
150g mogyoróvaj (darabos verziót javaslom)
1tk vanília kivonat
120g cukor
1 tojás
1 tábla fehércsokoládé
125g liszt
1tk sütőpor
reszelt narancshéj

A vajat a mogyoróvajjal, majd hozzáadva a cukrot kikeverem. Beletesszük a tojást, elkeverjük a vajas masszába, végül átszitált sütőporos lisztet, vaníliát, és reszelt narancshéjat adok hozzá. Utolsóként adom hozzá a tört fehércsokoládét (a lényeg lemaradt :)). 180 fokon 12-15 perc alatt megsül. Először rettentően puha, de pár perc elteltével megdermed.

5 megjegyzés:

  1. es hova lett a feher csokolade...?

    VálaszTörlés
  2. örülök neki:))) legközelebb is lesz finomság turbrék:))

    Hogy hova lett? Jó kérdés..korrigálom...köszönöm:)))

    VálaszTörlés
  3. De jó, hogy írod, két hete nekem is van egy üveg karobszirupom, kíváncsiságból megvettem, de még ki sem bontottam, nem tudtam, mi legyen vele. Ezt a csirkeszárnyat felveszem a kipróbálandók közé.

    VálaszTörlés
  4. Wow, én meg nem tudtam, hogy karobnak is hívják, mindjárt máshogy lehet tudakozni a google-n:))) Köszönöm:)

    VálaszTörlés