Kistücsökben nyáron lenni...

Hétfő reggel be voltam sózva. Vagyis nevezzük nevén: gyomorgörcs volt az rendesen. Az autópályán nyilván csakis kizárólag olyan emberek tekerték balra a kormányt, akik érthetetlen módon kapták meg a jogosítványt. Vagy én vezettem úgy...de ha menni kell, hát menni kell és én biztos nem lehetek hibás (ilyenkor mindig mi vagyunk a legokosabbak). Autós zene be (még friss volt és ropogós), de a szél miatt csak cincogott a háttérben. Hiába régi autónál örüljünk ha megy, a komfort igencsak ötödleges tényező.



Tegnap óta csak ezen jár az eszem, és ez most nem a minden csoda három napig tart érzés. Milyen lesz, készen állok rá, én mindent megteszek, mekkora volt a konyha, és a fantázia, ami nálam sosem rest elszabadulni. Álmodozó típus vagyok, beleéltem magam másodpercek alatt, elképzeltem a kis pályám, ahogy rendezgetek, törölgetem, jön a rendelés, és persze azt is, ahogy felborítok valamit, pillanatképek egy konyháról, ahol úgy néz ki...leszek:)


Reggel elindultam Balatonszemes felé, hogy beszélhessek Balázzsal, a Kistücsök tulajdonosával. Már hónapok óta, ha épp összefutottunk, mindig azt kérdezte, mikor jössz le hozzám dolgozni? Én meg nem értettem, hogy miért viccel velem, vagyis biztos viccel velem, hisz miért szeretné, hogy én lemenjek...Mikor már az egyik séf is úgy köszöntött, hogy hallom jössz le hozzánk nyáron, már végképp nem értettem semmit. Mert ez csak álom lehet, vagy valami tréfa.


De nem tréfa, nem ámítás...elkérezkedtem Viktortól, aki szintén lelkesített, hogy nagyon jó lesz nekem gyakorlásra, és rengeteg tapasztalatot szerezhetek. És végül tegnap már délre tudtam, hogy július1-augusztus 31ig heti hat nap, desszert pályán dolgozni fogok. Már most inspiráló a tudat, hogy lekerülhetek, feladatként megkaptam, hogy szezonális és a regionalitást figyelembe véve, készítsek el itthon desszerteket. Igen, igen, igen:))) Én még nem hiszem el, a barátaim már igen, és előre bejelentkeztek a szabadnapjaimra közös Balatonos délutánokra. Hogy mennyire félek emellett? Az elmondhatatlan...itt most bizonyítani és tanulni lehet, vagy szép lassan elfolyok a padló rései között...



A megbeszélést követően, kihagyhatatlan volt az ebéd. Már tavaly óta ez az egyik vágyam, és szerettem volna itt ünnepelni a mágikus 25.-öt, de külföldön voltam, és ahogy az lenni szokott, ezek a tervek mindig feledésbe merülnek: idő, lustaság, és egyéb programok miatt.



Először is, el kell mondanom, hogy a Kistücsök engem 3 dologgal fogott meg: finomított új magyar konyhát vezetnek, de nem a csülök újragondolása az új profil, hanem a könnyed, lágyabb ételek, amik és itt a jön a másik kettő: szezonális és regionális alapanyagokkal dolgoznak (azért van csülök is :)). Ez nem duma, Balázs elmesélte, hogy Dióolajért az Őrségbe jár, meg van a hentes, a szalámis, a sajtos, a zöldséges őstermelő, a legjobb időszakában kifogható halak. Mindezek mellett olyat jót ettünk, hogy édesanyám szeméből a könny is kicsordult a káposztás cvekedlitől. Még az volt a szerencse, hogy mindent felezhettünk, így én sem maradtam le, életem egyik legjobb magyaros halfogásáról:)

Köszöntő falatka:
Arról nincs kép...nincs mert megláttam és nagyobb volt a kíváncsiság, mint a fotózási kényszer.
Képzeljünk el: karalábét, spárgát, medvehagyma pestoval és sült paprikakrémmel (azt mondják nekem, hogy nem volt benne caffir lime, még mindig nem hiszem el:))

Leves:
Kapros karalábéleves (mellette roppanós ízes zöldségek)
Petrezselyemleves kukoricaropogóssal

Főétel:
Harcsa káposztás cvekedlivel (szavak nincsenek rá)
Vörösboros kacsa snidlinges burgonyapürével (Nem véletlenül választottam a kacsát, egyrészről még mindig ez az abszolút favorit húsom, másrészről ha ez nincs elrontva akkor jó étterembe vagyok. Mindenkinek van egy heppje, nálam itt kezdődik és itt végződik) Fájó szívvel adtam át a fél adagomat, de kénytelen voltam egy másik elképzelhetetlenre lecserélni.

Desszert:
Nah...itt jött a gond, mit együnk...és, hogy ne kelljen döntés elé állítani amúgy is tele gyomrunkat, és szünetet követelve a pincérektől...egy egyméteres tálon megkaptuk az összes desszertet kóstoló formájában (hát ha ez az adag a kóstoló...:)) )
Így egy klasszikus csokoládékrém (kávéhab elmaradva koffein érzékenységem miatt), a híres Hugi torta, Rumos-meggyes grillázzsal, Házi krémessel és a nagy kedvenc a Madártej mind ott nézett velünk farkasszemet. Megettük:) A madártejnél egy percig bírtam kanálkás visszafogott módszerrel enni, végül magamhoz emeltem, és ahogy azt illik megittam:)
Az is kiderült, hogy Krisztián készítette ezt nekünk, és a köszöntő falatkát is (annál rájöhettem volna...), én is köszönöm az ebédet!:)

5 megjegyzés:

  1. Szia!
    Mi vasárnap ebédeltünk itt. Karalábéleves, harcsa-cvekedli, kacsa - mind megvolt, minden nagyon finom :)
    (csendben jegyezném meg h a desszert - epres-rebarbarás napi ajánlat - nem volt az igazi...:S )
    Sok sikert a nyári munkához!
    beaa

    VálaszTörlés
  2. Szia Bea,

    ugye-ugye az a cvekedli...komolyan mondom hiányzik:)
    Uh, hogy készült? Pedig az eper meg a rebarbara olyan jó párosításnak tűnik...:S
    Köszönöm:)))

    VálaszTörlés
  3. Szia drága Angela!Köszönöm a leírtakat sajnálom hogy a köszöntő falatról nem készítettél képet pedig vártalak titeket és próbáltam kittenni magamért!Na nem baj majd lesz olyan mikor mindent én csinálok!Egyszóval mindent én készítek neked...!A molekuláris dolgokból is kapsz egy kis ízelítőt!

    VálaszTörlés
  4. Huh, a Kistücsökben fogsz dolgozni?! Az áldóját, akkor hát elég sok gratulációt fogadj tőlem!:)
    Most télen én is itt akartam ünnepelni a szülinapom, de a hó közbe szólt és nem lehetett lejutni. Tehát van mit pótolnom.

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm:))) Tök jó lenne, ha abban az időszakban jönnétek le mikor lent leszek, és akkor mindenképp kéretik nekem szólni:)))

    VálaszTörlés